„Legalább ezerszer nyessük meg a rossz leveleit, addig, amíg egyszer lecsapunk a gyökerére.”

 Henry David Thoreau

Egy nagyon érdekes és tanulságos rész Srila Sivarama Maharaja „Krisna-tudat otthon” előadás-sorozatából:

"A tradicionális templomi élet

Általában egy templom tulajdonosa a murti. A mai napig egy indiai faluban, ha van templom, akkor a murti tulajdonát képezik azok a földek, melyeket az emberek megművelnek. Amikor ez első terményeket betakarítják, akkor azt mindig felajánlják a murtiknak. Általában mindenki 20%-át adja a terményének, mint adó. Ez a gondolkodásmód minden hindura és nem hindura jellemző. Mayapurában, ahol az ISKCON Jagannátha temploma áll, szinte csak muzulmánok laknak, de ők is egy bizonyos százalékát felajánlják a terményeiknek. Tudják, ha nem ajánlják fel, akkor Jagannátha fog velük tenni valamit. Ez egy természetes dolog, de nem csak a Krisna-tudatban, hanem mindegyik vallásban, hogy valamilyen százalékot felajánlanak Istennek a bevételükből. A templom nem csak az oktatást szolgálja, hanem a murtik fenntartását is, ahogy Prabupáda és Bhaktisiddhanta S. T. is meghagyta. A templom egy hely, ahol Krisna megnyilvánítja magát, mint murti. Ez azt jelenti, hogy mind azok a kedvtelések és tettek, amelyek a lelki világban történnek, a templomban is megtörténnek. Általában Krisna fél négy – háromnegyed négykor felkel és van egy egész napos program, ami a lelki világban történik. Ennek megfelelően ébresztik a murtit is, ajánlanak Neki édességet, tejet, később reggelit, így kezdőik a napi programja. Fél ötkor köszöntik Krisnát, ami nálunk a mangalát jelenti. Aztán Urat dicsőítik, ami azt jelenti, hogy a Srímad Bhágavatamot olvassuk, ami az Ő kedvteléséről szól és aztán a nap hátralévő részében vannak még áratik és hasonló dolgok. Szóval, a napi program bemutatja, mi történik a lelki világban, és akik vissza akarnak menni a lelki világba, azoknak el kell sajátítaniuk ezt a rendszert az anyagi világban. Nem járható út az, amit saját elképzeléseink szerint járunk azt gondolva, hogy a halál pillanatában majd a helyes útra lépünk. Nem! Itt kell megtanulnunk ezt a dolgot, és ha itt megfelelően tudjuk végezni, akkor a lelki világban már tudjuk Krisnát szolgálni.

Murti az életünk középpontjában

Akik szeretik Krisnát, azok az életük középpontjába a murtit teszik. Egy jó példa erre Jayapur városa, ami egy elég nagy, kb. félmillió ember él ott. A muzulmán uralom idején ide hozták a murtikat - Gopinátha, Govinda - Vrindávanából és más falvakból. Azok a murtik, akik most Vrindávanában láthatók, úgy nevezett pratibhú murtik „helyettesítik” az eredetieket, de ugyanakkor nem különböznek az eredetiektől. Rádha-Govinda a fő murti a városban. Ott ugyan úgy van mangala-árati fél ötkor. A templom nem más, mint egy oltár, egy nagy színpad, előre nyúló hatalmas tetővel, melyeket oszlopok tartanak. Egyébként a mai napig a királyi palotájához tartozik. Egy nagy réten helyezkedik el, ami kb. 500¬ méter hosszú és 150 méter széles, és reggeli órákban legalább tízezer ember jön el. Senki sem megy be a munkahelyére úgy, hogy előtte ne ajánlotta volna hódolatát a murtinak. Fél ötkor több ezer ember van mangalán. Japurban a fiúk és férfiak felét Govindának nevezik. Mindenkinek a szíve és gondolatai a murti körül  forognak: képet tartanak a murtiról az otthonukban, imádják Őt és a gyerekeiket Róla nevezik el. Így élik az egész életüket.
Ez egy templom napirend, amit a templom meg akar tanítani a bent és a kint élőknek egyaránt. A grihastáknak nem olyan könnyű ezeket a gyakorlatokat a mindennapi életben fenntartani. Ha viszont nem kell reggel négykor és késő este dolgozniuk, akkor a reggeli és esti programokon részt tudnak venni a templomban. Azokat a lelki gyakorlatokat, melyeket át lehet szervezni egy másik időpontra, egy kint élő kötelessége, hogy megtartsa. Ha valaki így tudja gyakorolni a lelki életét, akkor az olyan, mintha templomban élne. Ennek eredményeként a családi élet középpontjába Krisna fog kerülni.

Az otthoni sadhana

A reggeli programot otthon is meg lehet tartani. Sríla Prabhupáda azt mondja, hogy négy óra előtt mindenkinek fel kell kelnie. Egy civilizált ember nem kel fel négy óra után. Ez reggel négy órát jelent.  A jelenlegi civilizációban inkább már délután négy előtt kelnek valamivel az emberek. Ha Krisna már felkelt, akkor hogyan tud valaki tovább aludni?  Általában a szolga előbb kel, mint a mester. Mivel Krisna a mesterünk, akkor hogyan lennénk képesek tovább aludni, mint a murti. A helyzet ugyan ez akkor is, ha valaki otthon él. Így otthon is a mangala-árati fél ötkor kezdődik. Mangala magába foglalja a Srí Guru-astaka és a Hare Krisna mahámantra szép dallammal való éneklését. Ha valakinek murtija van otthon - ez főleg azoknak javasolt, akik nem laknak közel a templomhoz - akkor imádhatják a murtit Mangala-árati után, majd japázhatnak. Ezután ahogy a templomban is történik, lehet olvasni Srímad Bhágavatamból a murti előtt, mert Krisna is szereti hallgatni a saját kedvteléseit. Majd a reggeli után a napi munkát el lehet kezdeni. Ha családos valaki, akkor a legjobb dolog együtt csinálni mindent. A gyerekeknek nagy jó, ha kis koruktól megtanulják ezeket. Sríla Prabhupáda életrajzában olvashatjuk, hogy még gyerekként mindent az édesapjától tanult: Rátha-yátrát szervezni, murtit imádni, mridangán és harmóniumon tanulni. Azt mondta: - Mindent az édesapámtól tanultam, kivéve egy dolgot, amit a lelki tanítómesteremtől tanultam: a könyvírást és nyomtatást. Szóval, azokat a lelki gyakorlatokat, melyeket mi a templomban nap, mint nap végzünk, ő az édesapjától tanulta. Ezért mindenkinek el kell végeznie otthon a fent említett lelki gyakorlatokat. Napközben mindenkinek sok kötelessége lehet, de este, amikor hazaér, megfürdik, átöltözik dhótiba vagy száriba. Ez nagyon fontos, hiszen ez a Krisna-tudatát segíti mindenkinek. Majd az egész család leül a murtik elé, - nem a televízió elé megbolondulni – Krisnának énekelnek, és a kedvteléseiről olvasnak. Így az egész család jó tudatban, korán térhet nyugovóra, hogy kora reggel fel tudjon mindenki kelni. Tehát, a reggeli és esti programot mindenkinek a kötelessége elvégezni. E nélkül lehetetlen Krisna-tudatot gyakorolni a templomban és azon kívül egyaránt. A puszta szándék nem elég, a lelki gyakorlatokat meg kell tartani. Ha valaki nem jár esti és reggeli programra, - annak ellenére, hogy templomban él - akkor haza küldjük, mert tudjuk, hogy nem szándékozik Krisna-tudatban élni. Ha otthon nem végezzük megfelelően a lelki gyakorlatokat, akkor nagyon nehézzé válik a tiszta odaadó szolgálat gyakorlása és annak elérése.

Itt van néhány augusztusi, szeptemberi videó családunk legifjabb tagjáról:

Most egyszerre két dolgot teljesítek:

1. Sokan jeleztétek vissza, hogy tetszett az ősi Mantra-koncert, így itt van még egy szám.

2. Ez nem akármilyen szám, hanem a „Hazafelé”. Csak egy pár koncerten játszottuk, és azóta soha. Sokan mondták, hogy szeretik, de ez egy közös döntés, hogy nem fogjuk többet előadni.

De most, utoljára megnézheted élőben.

Egyébként ez az a szám, amiről beszél a riportban Csató/NBd.

HAZAFELÉ

Hosszú ideje tart ez a vándorlás,
Sok fájdalom, sok csalódás.
Eljöttem, mert vonzott a szabadság,
De nem lett más, csak csalódás...

Életről életre kerestelek,
Most, hogy Rád találtam, nem engedlek!
Vigyél innen, vigyél haza,
Legyen úgy, ahogy Ő akarja!

Gyönyörű arcod már sehol se láthatom,
Rájöttem: Hozzád tartozom!
Hűtlen voltam, s elhagytalak,
De üzenem: visszavárlak!

Életről életre kerestelek,
Most, hogy Rád találtam, nem engedlek!
Vigyél innen, vigyél haza,
Legyen úgy, ahogy Ő akarja!

Hazafelé tartok, senki nem állíthat meg
Tudom, tévedtem, de mostmár megyek
Ez az út, amiről érkezem, visz haza,
Remélem, soha többé nem jövök vissza! (4x)

Életről életre kerestelek,
Most, hogy Rád találtam, nem engedlek!
Vigyél innen, vigyél haza,
Legyen úgy, ahogy Ő akarja!

Néhányan azt hiszik, hogy répa-zabáló nyámnyilák a bhakti-jóga gyakorlói. Vagy annak kéne lenniük.

Pedig a legalapvetőbb tanításaik szerint, ami Bhagavad-gítában van lejegyezve egy bátor, tettre kész személyt szeretne Istenségük, Krisna.

Például így bátorítja kedves barátját, Arjunát:

“Ksatriya kötelességedet figyelembe véve tudnod kell, hogy nincs számodra jobb elfoglaltság, mint harcolni a vallásos elvekért. Nincs tehát szükség a tétovázásra. 
     
Óh, Pártha! Boldogok a ksatriyák, akiknek ilyen váratlan lehetőségeik kínálkoznak a harcra, megnyitván számukra a mennyei bolygók kapuját.

Ha azonban nem hajtod végre vallásos kötelességedet s nem harcolsz, akkor feladatod elhanyagolásával minden bizonnyal bűnt követsz el, s így búcsút mondhatsz harcosi hírnevednek.

Az emberek szégyenedről beszélnek majd, s egy tiszteletreméltó ember számára a szégyen még a halálnál is rosszabb.

A hatalmas hadvezérek, akik oly nagyra tartották neved és dicsőséged, azt fogják hinni, hogy puszta félelemből hagytad el a csatateret, s így jelentéktelen személyiségnek tekintenek majd.

Ellenségeid bántó szavakkal fognak illetni, s gúnyt űznek majd tehetségedből. Mi lehetne ennél fájdalmasabb számodra?

Óh, Kunti fia! Vagy megölnek a csatamezőn, s a mennyei bolygókra kerülsz, vagy pedig győzelmet aratsz, s a földi királyságot élvezed. Légy hát elszánt, s harcra fel!
     
Harcolj a harc kedvéért, s ne gondolj boldogságra vagy szomorúságra, nyereségre vagy veszteségre, győzelemre vagy vereségre! Így cselekedvén sohasem követsz el bűnt.

Bg.2.31-38.”

Szóval, valami ilyesmi.

Néha eszembe jut, hogy mennyire szerencsés vagyok.

Pár napja Sivarama Maharaja a podcastjában a Krisna-völgyi gurukulásoknak a személyes Murtijainak történetéről mesélt. Tényleg nagyon különleges, hisz nem akárki imádta Őket, hanem Svarupa Damodara Goswami, az Úr Caitanya egyik nagyon közeli társa. A Krisna-lilában ő Lalita.

Amikor néhány éve Maharaja Kazahsztánba utazott, az ottani hatóságok kiszámíthatatlansága miatt nem vitte magával Őket. Épp beszélgettünk a Templom ügyeiről, amikor megkérdezte, hogy elvállalom e arra az egy hétre az imádatukat.

Ismerve a különlegességüket és, hogy mennyire közel állnak Maharaja szívéhez, szólni se tudtam a megilletődéstől. „Tudod Őket mindig férfiak imádták, én se szeretném matajira bízni. Én rád gondoltam.” tett rá még egy lapáttal a zavaromra.

„Persze”, nyögtem ki „örömmel”. „Jó, holnap reggel megmutatom, nagyon egyszerű”

Természetesen nem volt az, hisz nagyon-nagyon picik. Meg hát az egész helyzet. Ott ülsz Sivarama Maharaja, a tökéletes bhakta szobájában, minden tökéletes körülötted és úgy érzed magad, mint egy malac az angol királynő estéjén.

Persze csodálatos élmény volt Velük. Volt olyan reggelem, hogy Dayal Nitai- Vijaya Gaurangának tartottam mangala-áratit, majd Pavana Nitai-Gaurasundaranak saját murtijaimnak és Syamnak pujáját csináltam meg, aztán irány Radha-Damodara, Jagannatha és a Sílák. 

Azt hiszem ez volt az életem leg-leg reggele.

Talán egyszer megint leszek olyan szerencsés, hogy a közelükbe kerülök.

Talán majd egyszer, ha megbecsülöm azt a kegyet amit kaptam és kapok most is.

Napokban a kezembe akadt egy cd. Sok régi emléket hozott fel.

Ez a Kashmir 9:41 „Cheated” című albuma volt, ami a kiadása idején, 1997-ben eljutott hozzám. A cseh, Krisnás (mondjuk) hardcore zenekar anyaga, ami a BBT jóvoltából komoly terjesztést kapott, sokat forgott a kezem között.

Bár a zene annyira nem hatott meg, mégis jó példa volt rá, hogy lehet ilyet csinálni. Sőt komolyan is. Jó stúdióban lett felvéve és a színvonalas borító mellett multimédiás melléklet is volt sok klippel.
Akkoriban az internet még csak nagyon gyerekcipőben járt, még képet is nehéz volt nézni, nemhogy videót.

Innen jött az ötlet, hogy az első Mantra cd-ken volt multimédiás melléklet is.

Itt van egy Kashmir klip, melynek a témája az abortusz:

A zenekar ma is létezik, ez az oldaluk.

Szerencsére bhakták is, amit az alábbi videó is bizonyít: