Egy nagyon érdekes és tanulságos rész Srila Sivarama Maharaja „Krisna-tudat otthon” előadás-sorozatából:

"A tradicionális templomi élet

Általában egy templom tulajdonosa a murti. A mai napig egy indiai faluban, ha van templom, akkor a murti tulajdonát képezik azok a földek, melyeket az emberek megművelnek. Amikor ez első terményeket betakarítják, akkor azt mindig felajánlják a murtiknak. Általában mindenki 20%-át adja a terményének, mint adó. Ez a gondolkodásmód minden hindura és nem hindura jellemző. Mayapurában, ahol az ISKCON Jagannátha temploma áll, szinte csak muzulmánok laknak, de ők is egy bizonyos százalékát felajánlják a terményeiknek. Tudják, ha nem ajánlják fel, akkor Jagannátha fog velük tenni valamit. Ez egy természetes dolog, de nem csak a Krisna-tudatban, hanem mindegyik vallásban, hogy valamilyen százalékot felajánlanak Istennek a bevételükből. A templom nem csak az oktatást szolgálja, hanem a murtik fenntartását is, ahogy Prabupáda és Bhaktisiddhanta S. T. is meghagyta. A templom egy hely, ahol Krisna megnyilvánítja magát, mint murti. Ez azt jelenti, hogy mind azok a kedvtelések és tettek, amelyek a lelki világban történnek, a templomban is megtörténnek. Általában Krisna fél négy – háromnegyed négykor felkel és van egy egész napos program, ami a lelki világban történik. Ennek megfelelően ébresztik a murtit is, ajánlanak Neki édességet, tejet, később reggelit, így kezdőik a napi programja. Fél ötkor köszöntik Krisnát, ami nálunk a mangalát jelenti. Aztán Urat dicsőítik, ami azt jelenti, hogy a Srímad Bhágavatamot olvassuk, ami az Ő kedvteléséről szól és aztán a nap hátralévő részében vannak még áratik és hasonló dolgok. Szóval, a napi program bemutatja, mi történik a lelki világban, és akik vissza akarnak menni a lelki világba, azoknak el kell sajátítaniuk ezt a rendszert az anyagi világban. Nem járható út az, amit saját elképzeléseink szerint járunk azt gondolva, hogy a halál pillanatában majd a helyes útra lépünk. Nem! Itt kell megtanulnunk ezt a dolgot, és ha itt megfelelően tudjuk végezni, akkor a lelki világban már tudjuk Krisnát szolgálni.

Murti az életünk középpontjában

Akik szeretik Krisnát, azok az életük középpontjába a murtit teszik. Egy jó példa erre Jayapur városa, ami egy elég nagy, kb. félmillió ember él ott. A muzulmán uralom idején ide hozták a murtikat - Gopinátha, Govinda - Vrindávanából és más falvakból. Azok a murtik, akik most Vrindávanában láthatók, úgy nevezett pratibhú murtik „helyettesítik” az eredetieket, de ugyanakkor nem különböznek az eredetiektől. Rádha-Govinda a fő murti a városban. Ott ugyan úgy van mangala-árati fél ötkor. A templom nem más, mint egy oltár, egy nagy színpad, előre nyúló hatalmas tetővel, melyeket oszlopok tartanak. Egyébként a mai napig a királyi palotájához tartozik. Egy nagy réten helyezkedik el, ami kb. 500¬ méter hosszú és 150 méter széles, és reggeli órákban legalább tízezer ember jön el. Senki sem megy be a munkahelyére úgy, hogy előtte ne ajánlotta volna hódolatát a murtinak. Fél ötkor több ezer ember van mangalán. Japurban a fiúk és férfiak felét Govindának nevezik. Mindenkinek a szíve és gondolatai a murti körül  forognak: képet tartanak a murtiról az otthonukban, imádják Őt és a gyerekeiket Róla nevezik el. Így élik az egész életüket.
Ez egy templom napirend, amit a templom meg akar tanítani a bent és a kint élőknek egyaránt. A grihastáknak nem olyan könnyű ezeket a gyakorlatokat a mindennapi életben fenntartani. Ha viszont nem kell reggel négykor és késő este dolgozniuk, akkor a reggeli és esti programokon részt tudnak venni a templomban. Azokat a lelki gyakorlatokat, melyeket át lehet szervezni egy másik időpontra, egy kint élő kötelessége, hogy megtartsa. Ha valaki így tudja gyakorolni a lelki életét, akkor az olyan, mintha templomban élne. Ennek eredményeként a családi élet középpontjába Krisna fog kerülni.

Az otthoni sadhana

A reggeli programot otthon is meg lehet tartani. Sríla Prabhupáda azt mondja, hogy négy óra előtt mindenkinek fel kell kelnie. Egy civilizált ember nem kel fel négy óra után. Ez reggel négy órát jelent.  A jelenlegi civilizációban inkább már délután négy előtt kelnek valamivel az emberek. Ha Krisna már felkelt, akkor hogyan tud valaki tovább aludni?  Általában a szolga előbb kel, mint a mester. Mivel Krisna a mesterünk, akkor hogyan lennénk képesek tovább aludni, mint a murti. A helyzet ugyan ez akkor is, ha valaki otthon él. Így otthon is a mangala-árati fél ötkor kezdődik. Mangala magába foglalja a Srí Guru-astaka és a Hare Krisna mahámantra szép dallammal való éneklését. Ha valakinek murtija van otthon - ez főleg azoknak javasolt, akik nem laknak közel a templomhoz - akkor imádhatják a murtit Mangala-árati után, majd japázhatnak. Ezután ahogy a templomban is történik, lehet olvasni Srímad Bhágavatamból a murti előtt, mert Krisna is szereti hallgatni a saját kedvteléseit. Majd a reggeli után a napi munkát el lehet kezdeni. Ha családos valaki, akkor a legjobb dolog együtt csinálni mindent. A gyerekeknek nagy jó, ha kis koruktól megtanulják ezeket. Sríla Prabhupáda életrajzában olvashatjuk, hogy még gyerekként mindent az édesapjától tanult: Rátha-yátrát szervezni, murtit imádni, mridangán és harmóniumon tanulni. Azt mondta: - Mindent az édesapámtól tanultam, kivéve egy dolgot, amit a lelki tanítómesteremtől tanultam: a könyvírást és nyomtatást. Szóval, azokat a lelki gyakorlatokat, melyeket mi a templomban nap, mint nap végzünk, ő az édesapjától tanulta. Ezért mindenkinek el kell végeznie otthon a fent említett lelki gyakorlatokat. Napközben mindenkinek sok kötelessége lehet, de este, amikor hazaér, megfürdik, átöltözik dhótiba vagy száriba. Ez nagyon fontos, hiszen ez a Krisna-tudatát segíti mindenkinek. Majd az egész család leül a murtik elé, - nem a televízió elé megbolondulni – Krisnának énekelnek, és a kedvteléseiről olvasnak. Így az egész család jó tudatban, korán térhet nyugovóra, hogy kora reggel fel tudjon mindenki kelni. Tehát, a reggeli és esti programot mindenkinek a kötelessége elvégezni. E nélkül lehetetlen Krisna-tudatot gyakorolni a templomban és azon kívül egyaránt. A puszta szándék nem elég, a lelki gyakorlatokat meg kell tartani. Ha valaki nem jár esti és reggeli programra, - annak ellenére, hogy templomban él - akkor haza küldjük, mert tudjuk, hogy nem szándékozik Krisna-tudatban élni. Ha otthon nem végezzük megfelelően a lelki gyakorlatokat, akkor nagyon nehézzé válik a tiszta odaadó szolgálat gyakorlása és annak elérése.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.