Mivel az egészséges életmód, és annak egyik záloga a vízfogyasztás mindig fontos téma volt a környezetemben, a bhakták között ezért ennek a cikknek nagyon megörültem. Most kivételesen nem bemásoltam, hanem csak linkeltem a hitelessége és a hosszúsága miatt.
Mindig nagy vágyam volt bevizsgáltatni a palackozott- és az egyszerű csapvizeket, csak nem jutottam el odáig soha.
Én még úgy nőttem fel, hogy ez nem is volt kérdés, hisz a palackozott ásványvíz nem is létezett. És korábban se.
De azért mert nekem sanyarú gyerekkorom volt miért legyen másnak is?
Amikor 5-6 éve a bhaktáknál kitört az ásványvíz mánia nagy bajban voltam. Mint vezetőnek elsődleges szempont az egészség, de a pénzügyi egyensúly is. Vásárolták (főleg nyáron) éppen ahol jártak és ez a nagy számok törvénye szerint kezdett komoly összeg lenni, plusz az időkiesés.
Erre köztes megoldásként kitaláltuk, hogy központilag szerezzük be, nagytételben, olcsón, kiszállítva.
Ez jó is volt, de mivel „csak úgy” ott volt, nagyon gyorsan fogyott, és mindent elárasztottak a palackok.
A végső megoldás egy víztisztító jelentette, ami a mai napig is működik.
Érdekes tény, hogy ezt sem javasolja a cikk.
Viszont jó hír, hogy a III. kerületi csapvíz nemcsak minden egészségügyi feltételnek megfelelt, hanem az összesített versenyt is megnyerte az igen erős mezőnyben.
Már csak ezért is érdemes Gauranitai-hoz közel élni…
Kaptam egy linket a „Békés harcos útja” című filmből.
Én nemrég láttam, és mindenkinek tudom ajánlani, aki szeret egy kicsit gondolkodni.
Akár saját magán is…
Ma van Srila Prabhupada megjelenési napja.
Minden különösebb magyarázat helyett itt egy gyönyörű film a kezdeti időkből meditációnak.
A többit rátok bízom.
Ma van az Úr Krisna megjelenési napja.
Ilyenkor ajándékozni szoktak. Sajnos teheneket nem tudok adományozni a brahmanáknak (max. egy marhát, magamat), de nem is biztos, hogy annak örülnének a legjobban itt a városban.
Nem sok Krisnáról szóló mesekönyv van magyarul, így gyakorlatilag csak az antikváriumokban lehet megtalálni a „Gopál” sorozat 3 kötetét.
Szerencsére a kiadók kedvesen közzétették pdf formátumban, így mindenki megszerezheti.
Szóval ezzel szeretnék mindenkit megajándékozni, gyereket, nagyra nőtt gyereket, örök gyereket, stb.
Töltsd le innen, és nyugodtan ajándékozd tovább.
HAPPY JANMASTAMI, FOR EVERYBODY !!!
A címben szereplő mondást már gyerek korom óta ismerem, de igazából mostanában esett le az értelme. Remélem, persze fogom még jobban is érteni, de erről később.
Apai ágról sváb-, anyai oldalról grúz- és örmény zsidó behatás eredménye lehetett, hogy az ivódott belém, hogy „ne kérj kölcsön, ne adj kölcsön, és mindig abból élj ami van”. Az adakozás pedig végkép nem létező fogalom volt nálunk.
A bhakták voltak az elsők, akik megpuhították a szívem, mert mindig adtak és sohasem kértek, pedig szinte semmijük se volt. Volt persze kellemetlen élményem is, de azt betudtam a túlzott lelkesedés kategóriájába.
Arról, hogy lelkileg miért jó adni már írtam itt.
Ennek a helyes módjáról Krisna is beszél a Bhagavad-gítában:
„Ha valaki kötelességből, a helyes időben és a megfelelő helyen, az arra méltó személynek adományoz, s nem vágyik ellenszolgáltatásra, azt a jóság minőségében végzett adományozásnak kell tekinteni.
Ám ha valaki a viszonzás reményében, gyümölcsöző eredményekre vágyva vagy kelletlenül ad, tette a szenvedély kötőerejébe tartozik.
A tisztátlan helyen és nem megfelelő időben, kellő figyelem és tisztelet nélkül és arra méltatlan embereknek történő adományozás a tudatlanság kötőerejében van.”
17. fejezet 20-22. vers
De miért jó gyorsan?
Hát nem az a legcsodálatosabb, amikor szinte kitalálják a gondolatodat?
Hát nem az a legszörnyűbb, amikor már százszor kértél valamit és nagyívben tesznek rá?
Így működik minden szinten, minden személynél, még a lelki tanítómestereinknél és Krisnánál is. Ugyanis ők is személyek, bármennyire is meglepő…
Érdekes tapasztalatom mostanában, hogy a (jó szempontból :) igen fukar üzletemberek is mennyire ügyelnek arra, hogy mindent gyorsan, korrekten kifizessenek, mert rájöttek, hogy hosszútávon csak ez működik.
A tisztességes elbánás kifizetődik, mert tisztességes munka lesz az eredménye. A halogatásnak, időhúzásnak, csepegtetésnek meg rossz szájíz, aminek a gyümölcse hamar megterem így, vagy úgy.
Főleg a bizalom veszik el, ami bár sokan nem hiszik el, de a legdrágább kincs.
Te tapasztaltál már ilyet?
Na, most tényleg. A Horvátországi Pulában voltunk az Átmacenteres jógatáborosokkal.
A kifejezés pontos, hogy velük, hisz nem téptük szét magunkat jóga terén. Egy alkalommal sikerült eljutnom és végig csinálnom, de aztán úgy döntöttem, hogy inkább a családé legyen a hét.
Mert aztán a család legifjabb tagja, Szubál állandóan aktív volt, ahogy az alábbi videó is mutatja:
Szubálnál ismét kitört a gitármánia.
Nézni, játszani, kicsivel, naggyal, bármikor.
A kedvenc videó amin „apa gitárzik”, a „Minden újra”, ezért ezt jó párszor meg kell nézni, sőt most már játszanom és énekelnem neki.
Ez a mantra egyik legnagyobb slágere, kihagyhatatlan a koncertprogramból. Én mindig egy kicsit tingli-tangli nótának tartottam, de most felfigyeltem rá, hogy a szövegben vannak súlyos gondolatok.
Íme a dal:
MINDEN ÚJRA
A terem csendes
Sok még a munka
De tudom, hogy itt leszel ma este
És kezdődik minden újra
Akkorát kiáltok
Akkorát, hogy beleremegnek a házak
És felébred a város
Én tehetek róla, de nem vagyok álmos
Itt állok a deszkán
Szememből tükröződnek a fények
És látom, ahogy a kezeid lendülnek
Belecsapok a húrokba, és tudom, hogy élek
Én nem mondom, hogy szebb vagyok
Én nem mondom, hogy jobb vagyok
Én nem mondom, hogy más vagyok
Mert te tudod, mennyit érek én
Én hívlak, gyere táncolj
De vigyázz, ez örökké fog tartani
Mert minden szó egy ének lesz
És minden nap vár egy fesztivál
Ugye tudod jól
Ez most neked szól
Tudom, hogy miért vagy itt így egyedül
Mert ez egy képzelt világ
Én nem mondom, hogy szebb vagyok
Én nem mondom, hogy jobb vagyok
Én nem mondom, hogy más vagyok
Mert te tudod, mennyit érek én
A terem megint csendes
És ahogy nézem sok lesz itt a munka
De jó volt, hogy eljöttél ma este
És veled lehettem megint újra
Mert igazából ez az, ami számít és
Azt hiszem nem is akarok mást
Csak eljönni legközelebb is
És addig megírom a folytatást
Én nem mondom, hogy szebb vagyok
Én nem mondom, hogy jobb vagyok
Én nem mondom, hogy más vagyok
Mert te tudod, mennyit érek én