A címben szereplő mondást már gyerek korom óta ismerem, de igazából mostanában esett le az értelme. Remélem, persze fogom még jobban is érteni, de erről később.
Apai ágról sváb-, anyai oldalról grúz- és örmény zsidó behatás eredménye lehetett, hogy az ivódott belém, hogy „ne kérj kölcsön, ne adj kölcsön, és mindig abból élj ami van”. Az adakozás pedig végkép nem létező fogalom volt nálunk.
A bhakták voltak az elsők, akik megpuhították a szívem, mert mindig adtak és sohasem kértek, pedig szinte semmijük se volt. Volt persze kellemetlen élményem is, de azt betudtam a túlzott lelkesedés kategóriájába.
Arról, hogy lelkileg miért jó adni már írtam itt.
Ennek a helyes módjáról Krisna is beszél a Bhagavad-gítában:
„Ha valaki kötelességből, a helyes időben és a megfelelő helyen, az arra méltó személynek adományoz, s nem vágyik ellenszolgáltatásra, azt a jóság minőségében végzett adományozásnak kell tekinteni.
Ám ha valaki a viszonzás reményében, gyümölcsöző eredményekre vágyva vagy kelletlenül ad, tette a szenvedély kötőerejébe tartozik.
A tisztátlan helyen és nem megfelelő időben, kellő figyelem és tisztelet nélkül és arra méltatlan embereknek történő adományozás a tudatlanság kötőerejében van.”
17. fejezet 20-22. vers
De miért jó gyorsan?
Hát nem az a legcsodálatosabb, amikor szinte kitalálják a gondolatodat?
Hát nem az a legszörnyűbb, amikor már százszor kértél valamit és nagyívben tesznek rá?
Így működik minden szinten, minden személynél, még a lelki tanítómestereinknél és Krisnánál is. Ugyanis ők is személyek, bármennyire is meglepő…
Érdekes tapasztalatom mostanában, hogy a (jó szempontból :) igen fukar üzletemberek is mennyire ügyelnek arra, hogy mindent gyorsan, korrekten kifizessenek, mert rájöttek, hogy hosszútávon csak ez működik.
A tisztességes elbánás kifizetődik, mert tisztességes munka lesz az eredménye. A halogatásnak, időhúzásnak, csepegtetésnek meg rossz szájíz, aminek a gyümölcse hamar megterem így, vagy úgy.
Főleg a bizalom veszik el, ami bár sokan nem hiszik el, de a legdrágább kincs.
Te tapasztaltál már ilyet?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.