Szubálnál ismét kitört a gitármánia.

Nézni, játszani, kicsivel, naggyal, bármikor.

A kedvenc videó amin „apa gitárzik”, a „Minden újra”, ezért ezt jó párszor meg kell nézni, sőt most már játszanom és énekelnem neki.

Ez a mantra egyik legnagyobb slágere, kihagyhatatlan a koncertprogramból. Én mindig egy kicsit tingli-tangli nótának tartottam, de most felfigyeltem rá, hogy a szövegben vannak súlyos gondolatok.

Íme a dal:

MINDEN ÚJRA

A terem csendes
Sok még a munka
De tudom, hogy itt leszel ma este
És kezdődik minden újra

Akkorát kiáltok
Akkorát, hogy beleremegnek a házak
És felébred a város
Én tehetek róla, de nem vagyok álmos
Itt állok a deszkán
Szememből tükröződnek a fények
És látom, ahogy a kezeid lendülnek
Belecsapok a húrokba, és tudom, hogy élek

Én nem mondom, hogy szebb vagyok
Én nem mondom, hogy jobb vagyok
Én nem mondom, hogy más vagyok
Mert te tudod, mennyit érek én

Én hívlak, gyere táncolj
De vigyázz, ez örökké fog tartani
Mert minden szó egy ének lesz
És minden nap vár egy fesztivál
Ugye tudod jól
Ez most neked szól
Tudom, hogy miért vagy itt így egyedül
Mert ez egy képzelt világ

Én nem mondom, hogy szebb vagyok
Én nem mondom, hogy jobb vagyok
Én nem mondom, hogy más vagyok
Mert te tudod, mennyit érek én

A terem megint csendes
És ahogy nézem sok lesz itt a munka
De jó volt, hogy eljöttél ma este
És veled lehettem megint újra
Mert igazából ez az, ami számít és
Azt hiszem nem is akarok mást
Csak eljönni legközelebb is
És addig megírom a folytatást

Én nem mondom, hogy szebb vagyok
Én nem mondom, hogy jobb vagyok
Én nem mondom, hogy más vagyok
Mert te tudod, mennyit érek én

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.