Folytatva a régi leckék sorozatot a Srimad Bhagavatam 4. éneke 17. fejezetének 8. verse a következő.

A címben szereplő kérdésre is megpróbálok választ adni, sok viccel, sok komolysággal.

Innen tudod letölteni és itt meghallgatni:

Suta Gosvámi folytatta: Amikor Vidurát nagy lelkesedés töltötte el, hogy az Úr Krisna különféle inkarnációiban végzett tetteiről halljon, Maitreya hasonlóan lelkesen és megelégedéssel magasztalni kezdte őt, aztán így szólt:

      MAGYARÁZAT:  Krisna-katháról, az Úr Krisnáról illetve inkarnációiról beszélni lelki szempontból olyan lelkesítő, hogy az elbeszélő és a hallgató sohasem fárad bele. Ilyen a lelki beszélgetések természete. A valóságban tapasztaltuk, hogy a Vidura és Maitreya közötti beszélgetések hallgatását senki sem unja meg. Mindketten bhakták, és minél többet kérdez Vidura, Maitreya annál lelkesebben beszél. A lelki beszélgetés jellemzője, hogy senki sem fárad bele. A nagy bölcsnek, Maitreyának nem lett elege Vidura kérdéseiből: egyre nagyobb lelkesedést érzett, hogy beszéljen.

A meglepő helyről érkező gondolatok sorozatból itt a folytatás.

Ez is a Kung-fu Panda című rajzfilmből van, de ez talán még ütősebb, mint az előző.

Továbbra is áll, hogy ha van neked is ilyen, írd meg, ha jó, közzéteszem.

Ritkán, vagy talán sohasem láttam így leírva, ahogy a címben szerepel a zenekart.

Egy helyen biztosan: Krisna-völgyben, a recepció, fogadó helyiségben.
Itt került ki egy fotótabló kb. 5-6 éve.

Ezen, ha jól veszem ki az Úr Caitanya fája látható a Magyarországi odaadó, prédikáló tevékenységekkel.

Sok szép és fontos dolog mellett (piros karikával jelölve) a Mantra is felbukkan egy 2002-es koncertképen.
Ki is nagyítottam, hogy jobban látszódjon.

Pont nem voltam valami jó kedvemben, amikor megláttam immár sokadszor.

Elgondolkodtam, hogy vajon amikor készült ez a tabló akkor volt túlértékelve ez a tevékenység amit Mantrának hívnak?

Végül arra jutottam, hogy Krisna és Caitanya Mahaprabhu úgyis tudja, hogy mit tettünk és teszünk és ez mit segített ennek a fának a növekedésében, egyben tartásában.

Aztán csöndben elővettem a mobilomat, lefotóztam a képeket, hogy meglegyenek emlékbe.
Mert azt hiszem már nem sokáig lesz kint…

Ezeket a vicceket az iwiw-ről loptam:
Nagyon bírom az ilyen szokásostól eltérő, rövid csattanókat.

A székely horgászik. Arra megy egy ember, s megkérdezi:
- Harapnak a halak?
- Dehogy! - mondja a székely. - Simogassa csak meg nyugodtan!

* * *

Két pulyka filozófiáról beszélget:
- Szerinted van élet a karácsony után? - kérdezi az egyik.

* * *

Két rák ül a tengerparton. Az egyik elkezd dohányozni. Azt mondja a másik:
- Meg vagy őrülve? Ettől embert lehet kapni!

Itt egy klip a Disturbed nevű amerikai rock/metal zenekartól.

Érdemes megnézni és elgondolkodni rajta:

Ma van az Úr Balaráma megjelenési napja.
Ez önmagában is komoly ünnep, de van egy másik évforduló is.

10 éve ezen a napon kezdtem el Murtijaim, Sri Sri Pavana Nitai – Gaurasundara imádatát.

Már a kezdetektől vonzott a murtiimádat és szerettem volna otthonra is. Erre engedélyt a lelki tanítómestertől kell kérni és kapni. Hát én nem kaptam meg. Az első avatás után (1995) után azt mondta, hogy a murti nem szobadísz, hanem imádni kell, azt pedig csak brahmanák tehetik.
A második avatás után (1998) ismét előálltam a kérésemmel, ami akkor azzal lett visszautasítva, hogy ott van Sri Sri Dayal Nitai - Vijaya Gauranga, van nála szolgálat bőven.

Már teljesen letettem róla, amikor 2000-ben Vrindávanban személyesen kaptam meg Őket.

Nagyon különlegesek, mert az Úr Jagannatha egyik pujárija faragta mégpedig annak a fának egy darabjából, amit az Úr Caitanya ültetett, hogy az egyik legkiemelkedőbb társa, Haridasa Thakuranak árnyékot adjon, amikor alatta japázik.

Amikor rákérdeztem, hogy be kell e avatni, azt a választ kaptam, hogy nem hisz ez a bhakula-fa teljesen lelkivé vált a tiszta Szent Név hallásától.

Szóval nem semmi. Amíg Pestimrén laktunk eljöttek mindig a híres keddi programokra. Mindenki extázisban volt, hogy „igazi” Murtik vannak ott.

Aztán amikor templomvezető lettem bejöttek velem az irodába. Mivel ott éltem reggel 4-től este 9-ig ez tűnt a legjobb megoldásnak. Persze kértem és kaptam rá engedélyt. Sokat segítettek a jelenlétükkel. A bhakták is nagyon megszerették a „kicsiket”.

Aztán egy ponton láttam, hogy zavart okoz a jelenlétük. Volt aki leborult és ez furcsa jelenség volt, mert olyan volt, mintha nekem ajánlotta volna a hódolatát. Van aki meg nem, és megállt az ajtóban.

Aztán lassan érkezett Szubál is és el kellett kezdeni családként funkcionálni.

Beszéltem Sivarama Maharajal és úgy döntöttünk, hogy hazaköltöznek.

Köszönik, jól vannak, kicsit elhíztak a feleségem finom főztjétől és vidáman lufiznak Szubálal.

Egy érdekest hírt találtam a napokban:

„Megvált mesés vagyonától egy osztrák milliomos, hogy újra boldognak érezze magát és hogy másokon segítsen.

A 49 éves Karl Rabeder utolsó nagy vagyontárgya, egy 1,5 millió eurót érő tiroli villa kedden sorsjegy útján cserélt gazdát. Az új tulajdonos egy bajorországi nő lett, egyike annak a 21 ezer 999 embernek, akik vásároltak a 99 eurós szelvényekből. A több mint 300 négyzetméteres ház közel háromezer négyzetméteres telken fekszik, edzőterem, úszómedence és strandröplabdapálya is tartozik hozzá.

"A vagyon teher" - vallja Rabeder. Milliókat hozó cégétől, dél-franciaországi nyaralójától, számos kisrepülőgépétől és egy luxuslimuzinjától már korábban megvált. "Lassan kezdem magam jól és könnyűnek érezni" - mondta a keddi sorsolás után az APA osztrák hírügynökség jelentése szerint.

A bevételekből 2009-ben egy fejlődő térségekben mikrohiteleket nyújtó nonprofit szervezetet hozott létre a volt milliomos, MyMicroCredit néven. Az eddig rendelkezésre álló tőkét ki akarja egészíteni azzal, hogy vagyonos svájci, német és osztrák adományozókat is megnyer a célnak. A szervezet jelenleg Latin-Amerikában tevékenykedik, de Rabeder elképzelései között szerepel Dél-Afrika is.

Mint elmondta, a meghatározó élmény Latin-Amerikában érte, amikor látta, "hogy az ott élő legtöbb szegény ember boldogabb, mint Európában a gazdagok". "Ezzel valami nincs rendjén. A reklámok bebeszélik nekünk, hogy csak akkor vagyunk gazdagok, ha márkás farmert hordunk és házunk van" - nyilatkozta a Focus című német magazinnak. "Feltettem magamnak a kérdést, hogy mi tesz igazán boldoggá. A gazdagságra törekvés és a fogyasztás nyilvánvalóan nem. Engem az olyan dolgok tesznek boldoggá, amik nem kerülnek semmibe" - tette hozzá.

Karl Rabeder a maga erejéből, kertészeti és dísztárgyvállalkozásából gazdagodott meg, s csaknem egymilliárd forintnyi vagyon felett rendelkezett, mielőtt úgy döntött, hogy hátat fordít a luxusnak, és segít a szegénységben élőkön. Jelenleg havi ezer euróból él. A jövőben sem szándékozik ennél többet költeni, s egy kétszobás lakásba vagy egy hegyi kunyhóba akar visszavonulni.”

Kíváncsi lennék a ti véleményetekre. Őszinteséget kérek!
Te mit tennél?