A felvonulás 11 órakor indul a Hősök teréről és aztán a Vörösmarty téren folytatódik a mulatság estig.

Mivel most úgy néz ki, hogy minimális lesz a szolgálatom aznap, ezért megpróbálok ott lenni végig a meneten.
Persze meglátjuk Szubál hogy bírja. Gyerekkel az ember csak óvatosan mer tervezni.

Ha már a gyerekek szóba kerültek. Lesz egy színdarab is, amit a budapesti bhakta gyerekek adnak elő (néhány idősebb segítségével). Ezt bemutatták előre péntek reggel.

Mivel én voltam az operatőr, most megosztom itt veletek az élményt. Persze élőben még jobb lesz.

„…. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelidítessz milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról mindig rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását…

A róka elhallgatott és sokáig nézte a kis herceget.
- Légy szíves szelidíts meg! – mondta.
- Kész örömest – mondta a kis herceg-, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelidít – mondta a róka.  –Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelidíts meg engem.
-  Jó, jó, de hogyan,  - kérdezte a kis herceg.
- Sok –sok türelem kell hozzá- felelte a róka. – Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz…

Másnap visszajött a kis herceg.
- Jobb lett volna, ha ugyan abban az időben jössz – mondta a róka. – Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet… Szükség van bizonyos szertartásokra is.
- Mi az, hogy szertartás? – kérdezte a kis herceg.
- Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek – mondta a róka. –Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól. Az én vadászataimnak is megvan például a szertartása. Eszerint minden csütörtökön elmennek táncolni a falubeli lányokkal. Ezért aztán a csütörtök csodálatos nap! Olyankor egészen a szőlőig elsétálok. Ha a vadászok csak úgy akármikor táncolnának, minden nap egyforma lenne, és nekem egyáltalán nem lenne vakációm.

Így aztán a kis herceg megszelidítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:
- Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd.
- Te vagy a hibás – mondta a kis herceg – Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelidítselek meg.
- Igaz, igaz – mondta a róka.
- Mégis sírni fogsz – mondta a kis herceg.
- Igaz, igaz – mondta a róka.
- Akkor semmit sem nyertél az egésszel.
- De nyertem – mondta a róka – A búza színe miatt…..”

Antoine De Saint-Exupéry : A Kis Herceg

Korábban hírt adtam a Templom előkertjének, járdájának és lépcsőjének a felújításáról.

Most elkészült. Persze biztos lesznek még újabb lépések, de a mostanra tervezett dolgok megvannak.

Itt van néhány kép, de gyere el te is, és nézd meg!

Korábban márt írtam a rasszizmus kényes témájáról, ami burkolt, vagy nyílt formában sok helyen jelen van.

Most csak Srila Rupa Goswami megközelítését ajánlanám mindenki figyelmébe:

„Eredeti Krisna-tudatos helyzetében egy tiszta bhakta nem azonos a testtel. Egy ilyen bhaktát nem szabad anyagi szemszögbõl nézni. Nem szabad tekintetbe vennünk, ha a bhakta alacsony rendű családban született, kedvezőtlen bőrszínű, torz, beteg vagy gyenge testű.

Közönséges látásmóddal szemlélve ezek a tökéletlenségek feltűnőek lehetnek, de egy tiszta bhakta teste még az ilyen látszólagos fogyatékosságok ellenére sem szennyeződhet be. Éppen olyan ez, mint a Gangesz vize, amely néha az esős évszak idején buborékkal, habbal és iszappal van teli. A Gangesz vize nem szennyeződik be. Azok, akik fejlett lelki megértéssel rendelkeznek, megfürdenek a Gangeszban, anélkül hogy tekintetbe vennék a víz állapotát.”

Upadesamrita (Tanítások nektárja) 6. vers

A videó eredeti címe az volt, hogy „sohase biz a nőkben”.
Én az enyhébb, „meglepetés”-t választottam.

Főleg azért, hogy otthon ne kapjak egy ilyet:

Küldöm sok szeretettel mindenkinek!

Most kivételesen nem csak egy idézet, hanem egy komplett verset teszek be.

Nem sokára megtudjátok miért...

És nem vesz rajtuk erőt a halál

És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Olybá vétetnek majd a pőre holtak,
Mint lakói a szélnek s esti holdnak;
Míg csontvázuk letisztogatva korhad,
Csillag gyúl ki könyökön s lábfejen;
Ki elveszti eszét, majd észre tér,
Ki tengerbe vész, ismét partot ér;
Szeretők halnak, él a szerelem;
És nem vesz rajtuk erőt a halál.

És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Bár a tenger örvényei alatt
Nyugosznak, holtuk meddő nem marad;
Kínpadra vonva, hol az ín szakad,
S kerékre kötve, meg nem törhetők;
Kezük között kettéhasad a hit,
S orrszarvú bűnök testüket átdöfik;
Minden széthull, de ellenállnak ők;
És nem vesz rajtuk erőt a halál.

És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Nem hallják immár a sirály jaját
S a parton megtörő hullám zaját;
Hol virág lélegzett, fejét virág
Nem emeli az esős szélbe már;
Bár nincs eszük, s feküsznek mereven,
Lényegük általüt a százszorszépeken,
S nap felé tör, amíg csak a nap áll,
És nem vesz rajtuk erőt a halál.

Dylan Thomas (1914-1953)

(Ford.: Kálnoky László)

Isten neveinek éneklése a Krisna-tudat és a blog nevét adó Bhakti-jóga lényege.

Persze mindegyik vallásé és az emberi létezésé is, de ezt még nem látja mindenki.

Érdekes módon még nem írtam róla. Főleg azért, mert szégyellem, hogy ennyi év után csak eddig jutottam.
Valahogy nekem ez egy bensőséges téma, hisz közvetlenül az Úrról van szó.

Aztán mégis úgy gondoltam, hogy megosztok néhány dolgot.

Írtam már bőven a Krisna-tudatom kezdetéről. A filozófia szimpatikus és legyőzhetetlen volt, de a Mahamantra éneklése akár hangos formában, akár egyéni meditációnak idegen volt számomra.

Aztán volt szerencsém részt venni egy két csodálatos bhajanon, amit fejlett Vaisnavák ( H. H. Sacinanda Swami, H. H. Suhotra Swami, H. G. Krisnaksetra prabhu) tartottak és megtapasztaltam, amit addig csak elméletben hallottam.

Azaz: a lélek transzcendentális és számára az egyedüli boldogságot a transzcendentális dolgok jelentik, mint például az Úr szent Neve.

Olyan sokan keresik a boldogságot, mégse találják. Emlékszem, 1992-ben a BS-ben volt a Hare Krisna Fesztivál és ott egy színdarab Hal úrról (Mr. Fish) szólt, aki a szárazföldön nem tud elégedett lenni. Ilyen a lélek is.

Ezt néha tapasztaljuk, néha nem, de ettől még tény marad. Gyakorlatilag itt bukik el (vagy győz) a személy Krisna-tudata. Annyi kifogás, elfoglaltság, magyarázkodás van, de a lényeg ugyanaz: ha nem kap vizet a halacska, megdöglik.

Minél több, és minél tisztább víz, annál jobb, de a semminél az egy csepp is több. Ha ezt kihagyjuk, akkor végünk van bármit is mondunk, vagy mutatunk magunkról. Szép lassan (vagy gyorsan) befed az anyagi energia.

Végére azért egy jó hír: bármikor újra kezdhető.

Csak legyél őszinte magadhoz és kortyold újra, vagy ugorj fejest bele!