„…. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelidítessz milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról mindig rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását…

A róka elhallgatott és sokáig nézte a kis herceget.
- Légy szíves szelidíts meg! – mondta.
- Kész örömest – mondta a kis herceg-, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelidít – mondta a róka.  –Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelidíts meg engem.
-  Jó, jó, de hogyan,  - kérdezte a kis herceg.
- Sok –sok türelem kell hozzá- felelte a róka. – Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz…

Másnap visszajött a kis herceg.
- Jobb lett volna, ha ugyan abban az időben jössz – mondta a róka. – Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet… Szükség van bizonyos szertartásokra is.
- Mi az, hogy szertartás? – kérdezte a kis herceg.
- Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek – mondta a róka. –Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól. Az én vadászataimnak is megvan például a szertartása. Eszerint minden csütörtökön elmennek táncolni a falubeli lányokkal. Ezért aztán a csütörtök csodálatos nap! Olyankor egészen a szőlőig elsétálok. Ha a vadászok csak úgy akármikor táncolnának, minden nap egyforma lenne, és nekem egyáltalán nem lenne vakációm.

Így aztán a kis herceg megszelidítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:
- Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd.
- Te vagy a hibás – mondta a kis herceg – Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelidítselek meg.
- Igaz, igaz – mondta a róka.
- Mégis sírni fogsz – mondta a kis herceg.
- Igaz, igaz – mondta a róka.
- Akkor semmit sem nyertél az egésszel.
- De nyertem – mondta a róka – A búza színe miatt…..”

Antoine De Saint-Exupéry : A Kis Herceg

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.