Néha nyavalygunk csak úgy, vagy mert nehéz az élet, vagy az edzés.

Olvasd el az alábbi cikket és nézd meg a videót.

Van még problémád?

"A harminckét éves barna öves amerikai nő az ún. TAR-szindrómában szenved. Ez ritka, genetikus vérképzőszervi rendellenesség, aki így születik, annak rövidebb a karja, orsócsontja hiányzik, neki térdkalácsai sincsenek.

Sheila Radziewicz 19 éves kora óta dolgozik, családon belüli erőszak áldozatainak képviseltével foglalkozik. 23 évesen jogosítványt szerzett, a vezetéshez lábait használja.

Három éve stresszoldásként kezdett taekwondózni, júniusban megpróbálkozik a fekete övvel a massachusettsi Peabodyban, Bruce McCorry harcművészeti iskolájában.

Mestere azt mondja, sosem volt még ilyen szívós tanítványa, testi fogyatékossága ellenére nuncsakut használ, rúgásaival deszkákat tör szét. Sheila állítja, sosem hagyta, hogy születési rendellenessége bármiben gátolja."

Ez a mostanában igen népszerű téma, még leckét is ebből tartottam csütörtökön.

„Aki nem adományoz a hagyományoknak megfelelően vagy a szentírások rendelkezései szerint, s aki nem fogad el ily módon adományokat, arra úgy tekinthetünk, hogy a tudatlanság kötőerejének hatása alatt áll. Az ilyen emberek az ostobák útját járják, s végül kétségtelenül bánat vár rájuk.

      MAGYARÁZAT: A vers kijelenti, hogy az embernek szigorúan követnie kell a szentírásokat, ha valóban áldásos életre vágyik. Ugyanezt magyarázza el a Bhagavad-gíta (16.23) is:
      „Aki félredobja az írások parancsolatait, és saját kénye-kedvére cselekszik, az sem a tökéletességet, sem a boldogságot, sem a legvégső célt nem éri el.” Aki nem követi hűségesen a Védák parancsolatainak kikötéseit, az sohasem lesz sikeres vagy boldog az életben, arról nem is beszélve, hogy nem térhet vissza Istenhez.
      A sásztra egyik elve alapján egy családos embernek, ksatriyának vagy uralkodónak nem szabad visszautasítania egy nőt, ha az önként megkéri, hogy vegye feleségül. Kálakanyát, az Idő leányát Nárada Muni küldte, hogy ajánlkozzon fel Yavana-rájának, ezért a yavanák királya nem tudta visszautasítani őt. Mindent a sásztrák rendeleteinek fényénél kell végrehajtani. A sásztrák rendeleteit olyan nagy szentek erősítik meg, mint Nárada Muni. Ahogy Narottama dása Thakura mondja: sádhu-sastra-guru-vakya, cittete kariya aikya. Az embernek követnie kell a szent életű emberek, a szentírások és a lelki tanítómester elveit, s így biztos lehet a sikerben élete során. Kálakanyá, az Idő leánya pontosan a sádhu, sászstra és guru elve szerint járult a yavanák királya elé, ezért semmi ok sem volt arra, hogy a király ne fogadja el őt.”

Srimad Bhagavatam 4. ének. 27. fejezet. 25. vers

Házasodjunk, vagy ne? Egy nőt vegyünk el vagy többet?

Megtudhatod, ha letöltöd innen, vagy meghallgatod itt:

Pár napja írtam, hogy elkezdtük a csillaghegyi Templom előtti rész felújítását. Mellékeltem a látványtervet is, hogy milyen lesz, ha elkészült. Többen írtátok, mondtátok, hogy szuper lesz.

De nem mindenkinek ugyanez a véleménye. Ahogy írtam, több évig tartott, amíg minden engedélyt megkaptunk (többször) és ez főképpen a helybéliek miatt volt. Valamiért ragaszkodtak a fákhoz. A mellékelt képen látszik felülről az állapot. Ultrahangos szakértői vélemény szerint 70-80%-ig halott, ezért kidőlés veszélyes, a többszöri visszacsonkolás miatt esztétikailag is csúnya akácfákról van szó. A mellékelt képen láthatóaz állapotuk és a járhatatlan járda.

Mivel lecseréljük a teljes járdaburkolatot, ezeket otthagyni ostobaság lett volna. Érdekes módon a helybéliek nem hogy örülnének, még háborognak. „Szegény fák!”. Hogy nem vagyunk tekintettel arra, hogy élőlények. Mindezt olyanoktól, akik naponta ölnek, vagy öletnek meg valaki mással egy mozgó élőlényt. Kemény.

Szegény fáknak bizony jó lesz, hisz annyi szent bhakta japázott alattuk, hogy garantált nekik a gyors előremenetel a lelki életben.

De ezt már végkép nem próbálom elmagyarázni nekik...

Eddigi un zenész pályafutásom alatt egyetlen alkalommal játszottam más zenekarral az ő számaikat.

Nem meglepetésre ez a Replika volt, akinek a 10 éves jubileumi koncertjein 2005-ben (Bp. és Debrecen) pengettem 2 számban.

Az egyikből videoklip is készült, ami story-alapú, de a koncertről vannak zenekaros bevágások.

Ha jól figyelsz többször is felbukkanok Falat mellett:

Többször emlegettem már itt, hogy a vezetés nem egy pár embernek a dolga, hanem mindenkié. Egyfelől saját életét mindenképp, de később családját, kisebb, vagy nagyobb közösségét.

Szereted, vagy nem, de így lesz és akkor legalább legyen egy kis támasz.

Ha végig olvasod az élettörténetemet, akkor látod, hogy sokszor szembesültem azzal a feladattal, hogy embereket kell vezetnem. Némi tapasztalatom gyűlt össze ezen a területen és többen kérték, hogy osszam meg, most megteszem.

Alapok

Három dolog, ami szükséges mindenhez:
1. Feladat
2. Eszközök/ Erőforrás
3. Ellenőrzés/ Számonkérés

Ha valami ebből hiányzik akkor zavar lesz.
a. Talán a leggyakoribb:
Van Feladat és Ellenőrzés, de hiányoznak az Eszközök
Az eredmény:
- nem tudja végrehajtani
- megoldja, és valahonnan megszerzi a szükséges eszközöket
b. Van Feladat, vannak Eszközök, de nincs Ellenőrzés
Az eredmény:
- ha nagyon becsületes nem lesz baj, de nem fogjuk tudni, hogy mi lett
- gyakran visszaélnek a szabadsággal…
c. Vannak Eszközök, van Ellenőrzés, de nincs Feladat
Az eredmény:
- ha valaki elég ügyes és lelkes kitalál valamit, de egyáltalán nem biztos, hogy azt amit kell
- kihasználja, hogy nincs Feladat és lóg, max. valami látszateredményt produkál

Ha egynél több hiányzik, 2 vagy 3, akkor a hibák összeadódnak.

Ismerős valahonnan?
Találkoztál már valamelyikkel?

Ez nem egy cégvezetőről szól

Mondok egy példát

A feleség elküldi a férjet a közértbe. Ez a Feladat (1). Megadja, hogy honnan, mit és mennyit hozzon.

Ad hozzá pénzt, szatyrot, ha szükséges autót. Ez az Eszköz (2).

Amikor visszajön, begyűjti a visszajárót, megnézi a blokkot, az árut és megdicséri vagy megszidja a férjet. Ez az Ellenőrzés (3).

Ha ebből bármelyik hiányzik, akkor így már könnyebb elképzelni, hogy mi lesz a probléma.

Voltál már ilyen helyzetben a héten?
Így már érted?

Ezért fontos, hogy bármelyik oldalon is állsz ezt a hármat biztosítani kell.

Gyakran te vagy mindkét oldalon. Mint az előző példánál. Ha te döntesz közértbe menésről, akkor neked kell mind a hármat megoldanod, különben baj lesz.

Ezért, ha sikeresek akarunk lenni ezt érdemes betartani. De ha nem akarod, ne hidd el nekem. Csak próbálj meg pénz nélkül vásárolni a közértbe…

„Csak akkor lehetsz kiváló bármiben ezen a világon, ha az életedet is helyesen éled”
  

David Starr Jordan

"Amikor a lány eléri a serdülőkort, a fiú és a lány közötti kapcsolat nagyon valóságossá válik a számára. Ha szereti a fiút, gondolatai a házasságon, s az összes ehhez kapcsolódó dolgon járnak. Már 11-12 éves koruktól kezdve ilyen szinten gondolkodnak a lányok. Ezzel szemben a fiú számára (s láthatjuk, hogy a mai kultúrában a párok egyenlő korú fiúkból és lányokból alakulnak ki) ez csupán egy jó időtöltés, egy érzelmi viszony. De nem gondol e kapcsolat valóságos, felelősségteljes oldalára. Általában 18-19 éves koráig ez nem is következik be. Hogyha valaki nagyon érett, akkor 16 évesen elérheti ezt, de ez inkább régen, a védikus időkben volt így. Amikor a lány 11-12, a fiú pedig 18-19 éves, akkor 6-7 év korkülönbség van köztük. Erre azért van szükség, mert így mindkettejüknek ugyanolyan finomságú anyagi vágyaik vannak.

Hogyha ugyanolyan idősek, a lánynak a vágyai sokkal kifinomultabbak lesznek, s a fiú így nem tud eleget tenni a lány vágyainak. Emiatt a lány frusztrált lesz, s a fiú ugyancsak, mert nem tudja teljesíteni partnere igényeit. Prithu Maharajáról beszélve tér ki arra Prabhupada, hogy a fiúk és a lányok képzése során a lányt két dologra tanítják meg: erényességre, valamint arra, hogy legyen megelégedve azzal, amit az apja, a férje vagy a fia tud biztosítani a számára.

Természetüknek megfelelően csak egy bizonyos mennyiséget tudnak nyújtani, s ha ennél többet akar, ezáltal elvárja tőlük, hogy Krisna-tudatukat feladva, keményebben dolgozzanak e javak megszerzéséért. A fiúkat is két dologra tanítják meg: az egyik a brahmacarya, a másik pedig az, hogy miként tudjon érzékenyen gondoskodni a feleségének, az anyjának vagy a lányának a szükségleteiről. Érezzen rá, hogy mire van szükségük, s lehetőségeihez mérten próbálja meg teljesíteni azt. Ezáltal elégedett lesz a lány. Így azt fogjuk tapasztalni, hogy jól működik a dolog. Ez egy másik aspektus, amit ki kell dolgozni a társulás során, mert ha bármelyikük többet akar vagy vár el a másiktól, akkor nem fog működni."

részlet Srila A. V. Bhaktividya Purna Swami Maharaja „Daiva-varnasrama” című könyvéből