házasságA címben szereplő kérést próbálják megfejteni az alábbi cikkben.

Kivételesen (most) nem én okoskodnék a témában (először), hanem a ti véleményetekre vagyok kíváncsi.

„A Központi Statisztikai Hivatal felmérései szerint évente egyre kevesebben kötnek házasságot Magyarországon, ezzel egy időben nő az élettársi kapcsolatok száma. Az okokról az InfoRádió Aréna című műsorában beszélt Bagdi Emőke klinikai szakpszichológus, tanszékvezető egyetemi tanár.
 
A felnőtté válás folyamata lelassult, a fiatalok később kezdenek családot alapítani - mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Bagdi Emőke arra a kérdésre, hogy mi az oka annak, hogy a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint évről évre drasztikusan csökken a házasságkötések száma Magyarországon, egyre többen választják az együttélést.

A klinikai szakpszichológus szerint ez része annak a folyamatnak, amelyben a gazdasági körülmények nem teszik lehetővé, hogy a fészekből kirepülő gyerekek önálló életet tudjanak kezdeni.

Az egyetemi tanár szerint a másik tényező az, hogy - mint fogalmazott - óriáscsecsemővé degradál minket a fogyasztási kultúra, és a "kapj meg mindent most azonnal" elve érvényesül. Ez az azonnali vágykielégítő mohóság a jellemző az emberek gondolkodására, és úgy vélik, hogy a gyerekvállaláshoz autó, lakás és jó körülmény kell, először ezeket meg kell megteremteni - tette hozzá.

Bagdi Emőke szerint ez a tárgyközpontú világ akadályozza pártkapcsolatok működését. Következmények nélküli társadalomban élünk, amelyben a fiatalok úgy gondolják, hogy nem kell elköteleződni - fogalmazott a szakértő.”

A bejegyzés trackback címe:

https://bhaktijogi.blog.hu/api/trackback/id/tr15142206

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Napraforgó 2010.04.15. 10:54:40

"Minek vegyek meg egy egész tehenet, ha csak tejet akarok inni" - már nem tudom,hol, miben hallottam, de szerintem röviden, tömören, manapság ez az egyik megközelítése a dolognak. Egy másik indok; miért keveredjenek bele a párok egy elvileg hosszú távra szóló házasságba, amelynek mind anyagi, mind jogi követményei vannak, ha mindezt megtehetik "bonyodalmak" nélkül, és ha esetleg úgy döntenek, hogy külön folytatják az útjukat, nem kell idegtépő és igencsak költséges jogi eljárásokon átesniük, "pusztán" a dobozolással és elszállítással megoldható a kérdés. Saját tapasztalatomból azt mondhatom még, hogy az együttélés nagyjából ugyanazt eredményezi, mint a házasság, a felek ugyanúgy bizonyos idő után megismerik, majd ugyanúgy elkerülhetetlenül megunják egymást, minden ugyanúgy történik, mint a törvényesített/szentesített változatban, ezért már el sem jut a párkapcsolat a házasságig... Míg egy már megköttetett házasságnál inkább meggondolják az emberek, hogy belevágjanak-e a különválással járó tortúrába, egyáltalán van-e lehetőségük belevágni, vagy egyéb alternatívák hiányában (lakásgondok, gyermek, gyermekek, anyagiak... stb) kényszerűségből, nyűglődhetnek együtt tovább... Szeretném azt gondolni, hogy léteznek még ún. jó házasságok, amelyek tényleg arról szólnak, ahogy a nagy könyvben meg vala írva, de a környezetemben én sajna egyet sem látok. Mindegy, erre (is) van a hit.

Ismeretlen_117989 2010.04.16. 07:46:18

Kedves Napraforgó! Ez a te véleményed, vagy csak egy valóság-leírás?

norbonc 2010.04.16. 08:33:15

Lassan négy éve vagyok együtt a feleségemmel,nyáron lesz a második házassági évfordulónk. Mielőtt megismertem,éltem az életet rendesen. Az volt a nagy tervem,hogy csakis abban az esetben házasodok meg,ha a szívem és az eszem is "rábólint". Úgy érzem,jól döntöttem.Csodálatos feleségem van Krisna kegyéből. Ebben a mai világban valahogy eltűnik a tisztelet,a szeretet. Szerintem az élettársi kapcsolat valami "fél dolog". Nekem NAGYON FONTOS volt,hogy Isten színe előtt fogadjunk egymásnak örök hűséget.Talán maradi vagyok,de így érzek. Nyilván függ a neveltetéstől,a környezettől is,hogy hogyan fog az ember hozzá állni a párkapcsolatokhoz. Félnek az emberek a felelősségtől...pedig szükség van rá,hogy boldogok legyünk.Szerintem

Napraforgó 2010.04.16. 10:04:42

Kedves Vijaya Prabhu! Nem véleményem, tapasztalatom. Saját, és a környezetemből származó tapasztalat. Életem során legfőképp hosszútávú kapcsolataim voltak, két, három, négy év (ebből is látszik, nem 20 éves vagyok:) és sajnos, valahogy az évek során minden esetben "belefáradtunk". Egy idő után a párok már csak a hibákra koncentrálnak egymásban, és elfelejtik értékelni azt, ami kezdetben még örömet okozott a kapcsolatban, a másikban. Nyilván, az, hogy így alakultak a párkapcsolataim, abban én is szerepet játszottam, talán nem voltam még sosem biztos abban, jó-e, ha azzal az emberrel élem le az életem, de azt állíthatom, hogy eredendően számomra a legfontosabb a család, a férj és a gyermek lenne. Részemről sosem féltem az elkötelezettségtől, hiszen az együttélést valójában ugyanúgy házasságként élem meg. Ha valakivel vagyok, akkor Vele vagyok, a társa vagyok mindenben. Ilyen szempontból nem fontos számomra a házassági papír, azonban a hagyományos értékrend mégis közelebb áll hozzám, és ha úgy alakulna az életem, örömmel szentesíteném is a kapcsolatot. Biztos az én készülékemben is ott a hiba, mert olyan emberekkel sodor össze :) az élet, akik viszont tartanak az elkötelezettségektől, a "véglegességtől", vagy korukból adódóan, hozzám hasonlóan sok sarat hordoznak már magukon elmúlt kapcsolataikból. Kedves Norbonc! Örömmel olvastam a bejegyzésed, és kívánom, hogy akár 20 év múlva is, ugyanígy érezz és gondolkodj. Gouranga
süti beállítások módosítása