Egy Mantra számtól vettem kölcsön a címet. Egyébként tényleg itt járt múlt héten a Budapesti Templomban Lukács Laci, a Tankcsapda frontembere.
Mint tudjátok, készítjük a filmet a Mantráról amiben interjúk lesznek olyanokkal akik valahogy kapcsolatba kerültek a zenekarral. Már mindenkivel megvolt a beszélgetés amikor végre rászántam magam és próba-szerencse alapon küldtem egy sms-t neki. Nem mintha félnék tőle, de azt hiszem értitek, hogy nem egy szimpla dolog egy nyíltan Krisnás zenekar filmjében szerepelni.
A múltban is kértük meg dolgokra és volt amikre igent mondott és volt amire nemet Volt vele interjú és közös fotó a „Kivagyok” egyik számában, de hívtuk vendégéneklésre az egyik lemezre és az nem vállalta.
Most gyors és határozott igen volt a válasz és telefonos egyeztetés után végül ő jött házhoz. Eredetileg a Govinda volt a tervezett találkahely, de neki jobban jött ki a Templom. Úgy látszik Gauranitainak volt egy terve…
Szóval végül tök jót beszélgettünk, aminek egy részét föl is vettük a készülő filmre.
Hogy a storyn kívül legyen valami tanulság is:
Gyakorlatilag ő a Tankcsapda, ami olyan szinten ver minden más hazai rock (és egyéb) zenekart, hogy az elképesztő. egyedül annyi lemezt adnak el, mint az összes többi együttvéve. Olyan mennyiségű nézőt mozgatnak meg, amit senki Mo-on.
És ez nem véletlen. Udvarias, kedves, pozitív volt, de ugyanakkor határozott is. Ennek az embernek egyáltalán nem esett nehezére dicsérni a Mantrát (és a Maha-mantrát), meglátni benne az értéket.
Szerintem így lehet valaki igazán sikeres, nem úgy, ahogy sokan mások gondolják.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.