Kaptam nemrég egy powerpoint vetítést. Mostanában nagy divat.
Ezt nagyon tanulságosnak találtam, ezért most itt közreadom.
Nem akarom előre lelőni a lényegét és nem fűzök hozzá komolyabb magyarázatot, szerintem anélkül is érted.
Innen tudod letölteni.
Az ajándék
Már az előző részben felmerült az ajándékozás kérdése. Érdekes megvizsgálni, hogy mi a motivációnk, hisz ez a legfontosabb. Biztos? Nem a doboz mérete? Nem tudom, hogy kinek milyen tapasztalata van, de visszaemlékezve harmincvalahány karácsonyra sokszor megtapasztaltam ezt.
Egyfelől azt, hogy nem a méret a lényeg, lehet a pici is értékes. Aztán azt is, hogy nem biztos, hogy a drága az értékes. Egy lakatlan szigeten 3 napi éhezés után minek örülnél jobban: egy aranytömbnek, vagy egy szelet kenyérnek. Az értéket, mindig a vágyunk és a szükségletünk határozza meg. Ezért nagyon fontos, hogy egy vallásnak, önmegvalósításnak, vagy bármilyen más lelki folyamatnak egy értékrendszernek kell lennie, ami a vágyainkra és a szükségleteinkre hat.
Ezért úgy érzem az ajándékozásnál is ezt kell figyelembe venni. Minek örülne a legjobban és mi szolgálja (vagy legalább nem akadályozza) a lelki fejlődését. Aztán ez nem könnyű olyan személyekkel, akiknek nagyon más irányúak a vágyaik, de azon érdemes elgondolkodni, hogy akkor kit csapunk be.
Érdekes tapasztalat volt, hogy idén sok év után néhány ajándékot saját magunk készítettünk a feleségemmel. Egyfelől abszolút egyediek lettek és sokkal többet gondoltam az adott személyekre.
Ha akarsz, te is tehetsz egy próbát: itt egy ingyenes naptárkészítő program.
Neked van valamilyen ötleted? Kérlek, oszd meg velünk.
Igen, nem káprázik a szemed, amikor elolvasod. Van ilyen is.
Szubál kapta nemrég a mellékelt képen látható kis szerkezetet egy Angliából hazalátogató családtól. A származási hely India és a technikai megoldások zseniálisak.
Az alábbi „promóciós” videón termékbemutatót is tartok. Ha komoly érdeklődés mutatkozik, lehet hogy megkezdjük a Magyarországi forgalmazást :)
A Srimad Bhagavatam 7. énekében egy elgondolkodtató számítást találunk. Prahlada, aki egy szent kisfiú volt így tanította az osztálytársait:
„Az emberi lény legfeljebb száz évig élhet. Ám aki nem képes uralkodni az érzékein, az az évei felét végérvényesen elveszíti, mert amiatt, hogy a tudatlanság keríti hatalmába, tizenkét órát alszik éjszaka. Az ilyen ember így csak ötven évet él.
Az ember tíz évet tölt el kisgyermekként, s ebben a korban mindenkit illúzió tart fogva. Ifjúkorában sportol és játszik, s ekképpen tölt el még tíz évet, ezzel együtt már húsz évet elvesztegetve. Öregkorában, amikor megnyomorodik, s még anyagi tettekre is képtelen, újabb húsz évet veszít el.” /6. fejezet 6-7 vers/
Ha belegondolunk, hogy nekünk valószínűleg 100 év sem adatott meg, akkor hamar ellőjük a rendelkezésre álló időt
Srila Prabhupada az alábbi magyarázatot fűzi még hozzá, hogy teljes legyen a kép:
„Krisna-tudat nélkül az ember húsz évet veszteget el kisgyermekként és ifjúként, s egy másik húszat öregkorában, amikor képtelen anyagi tetteket végrehajtani, és örökös aggodalom gyötri amiatt, hogy mi lesz fiaival és unokáival, és hogyan fogja megvédelmezni a vagyonát. Ezeknek az éveknek a felét alvással tölti, s aztán további harminc évet veszít el azzal, hogy az élete fennmaradó éveiben éjszaka alszik. Aki tehát nem ismeri az élet célját, és nem tudja, mire kell használnia ezt az emberi létformát, száz évéből hetvenet elveszteget.”
Ezt a videót két hónapja küldte Kisora, mint gyakorló apukának. Megnéztem, és rendesen megkönnyeztem.
Őszintén megírtam neki. Visszaírta, hogy ő is.
Nézd meg, de úgy, hogy rakjál rá hangot.
Utána beszélgettünk. Felvetette, hogy micsoda odaadás, mennyi lemondás és mi lenne, ha ezt Isten felé tenné az apuka.
Én azt válaszoltam rá, hogy egy ilyen ember bizony így is közel van Istenhez.
- egyrészről, mert a dharmáját, kötelességét, mint apa ilyen szépen csinálja és ezzel a Krisna elégedett
- nagyon tiszta szív kell ahhoz, hogy ilyen önzetlenül tudj cselekedni, még ha a fiadról is van szó
- megtapasztalva az anyagi világ mulandóságát és gyötrelmességét, vagy már most, vagy a közeljövőben fog kétségtelenül a Legfelsőbbhöz fog fordulni.
Neked mi a véleményed?
Úgy látszik rendszeresen bejárunk a Vasárnapi program kirtan részére. Az alábbi kis videó most vasárnap készült.
Mivel Szubál általában 7-8 óráig alszik reggelente, se ő se anyukája nem tud ott lenni a szokásos kirtanokon. Ezért kitaláltuk, hogy menjünk vasárnap. A leckét sajnos még nem tudnánk végigülni, de zene és a tánc jöhet.
Ha megnézed a felvételt, látod, hogy rengeteg kis barát is ott van. Annyira cukik, hogy a legtöbben őket nézik folyamatosan.
