A múlt héten nagy vihart kavart a pécsi egyetemen történt lövöldözés. Ilyen eddig csak Amerikában, vagy másol volt.

Hogy ez nem lesz jobb a jövőben azt a következő kutatás is sejteti:

"Nemcsak Magyarországon probléma az iskolai erőszak. Egy brit felmérés szerint az általános iskolai tanárok több mint negyede szenved valamilyen mentális problémával, amiért a diákok nem megfelelő viselkedését okolják - derül ki egy, a szigetországban készült hivatalos felmérésből.
 
Minden hatodik tanár a pályafutása során legalább egyszer elszenvedett valamilyen fizikai sérülést egy diákkal folytatott küzdelem során - derült ki egy nemrég napvilágra került brit felmérésből, amelyből az is kiolvasható, hogy egyre több tanárt érintenek a mentális problémák a munkájuk miatt.

A pedagógusok háromnegyede ráadásul úgy véli, hogy az iskolai agresszió problémája folyamatosan nő, és a nem megfelelő viselkedés egyre fiatalabb korban kezdődik a gyermekeknél.

Néhány nappal ezelőtt a nagy-britanniai Prestonban egy négyéves gyermeket csaptak ki az egyik iskolából - a szigetországban ilyen fiatalon kezdik el az iskolát a gyermekek - a nem megfelelő magatartása miatt."

A tanárok szervezetei sokkal több jogot szeretnének adni az iskolaigazgatóknak a gyermekek fegyelmezésére.

Már több mint két éve meg szeretném mutatni nektek az alábbi videót.

Ez egy amatőr színdarab, ami egy rockzenész Krisnásá válásáról szól és a Főiskolánk gólyabálán adtak elő.
Én ott ültem az első sorban Sivarama  Maharaja mellett.

A fő érdekesség, hogy több Mantra szám is szerepel benne, ami nem véletlen. A darab főszereplője (Csernus Tibor) ugyanis a zenekar jóvoltából enyhült meg a Krisna-tudat felé.

Felesége, Csilla (aki egyébként ének-zene tanár néni és a színdarabot is segített gatyába rázni) 99 körül kezdett feljárni a Gopál nevű kis központunkba Pestimrén. Tibor ezt nem vette valami jó néven és enyhén morogva mindig megvárta lenn a kocsiban. Egészen addig míg egy szép nap egy Mantra cd-t is megvett Csilla.

Csillából nem lett rocker, viszont Tiborból bhakta igen. Nem rég elfogadta őket tanítványának Sivarama Maharaja.

És akkor itt a musical 6 részben:

Talán egy kicsit furcsa, hogy miért pont most jövök ezzel. Tény, hogy nincsen semmilyen kerek dolog (csak a hónap vége), de még egyáltalán nem írtam erről és azt gondolom, hogy érdekelhet titeket.

Nyilvánvaló, hogy nem a népszerűségért és az eredményért írom ezt a blogot, szívesen beszélgetek egy emberrel is órákig, de szerintem hülye az, aki nem örül annak, hogy sokan olvassák.

Egyszer volt egy (Replika és) Mantra koncert amit elfelejtettek rendesen meghirdetni, így a pultos, a wc-s néni meg két véletlenül betévedt ember volt ott. Vidáman lenyomtuk a bulit. Aztán pár hónap múlva (a Tankcsapdával) 800 ember volt ugyanitt. A plafonról is lógtak az emberek, ránk borították a színpadot.

A Mantra ugyanaz volt, de jó volt, hogy sokan voltak.

Hát ugyanígy vagyok a statisztikával: örülök, hogy folyamatosan nő az oldalam nézetsége, mert ez (talán) azt jelenti, hogy tetszik nektek, olvassátok.

De én maradok ugyanaz...

Most bukkantam rá erre a videóra. Könnyen lehet, hogy nem új (csak nekem), de örökérvényű.

Srila Prabhupadanak is kedvenc témája a keresztények húsevése/ állatölése. Persze ők (és még sokan mások) szeretik elválasztani egymástól a dolgot, de nem lehet. Minden ilyen okost köteleznék rá, hogy személyesen kelljen megölnie amit akit megeszik. Mindjárt tizedére csökkenne a húsfogyasztás.

Visszatérve a filmre. Bár angolul van, szerintem te is fogod érteni, mert egyszerű és a képek önmagukért beszélnek.
A záró Biblia idézetet azért ideteszem:

„...Imé néktek adok mindem maghozó füvet az egész föld színén és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül."

(1 Móz 1,29)

Fiam életében először járt a zenekari próbateremben. Rácsodálkozik az övénél sokkal nagyobb gitárra, dobra, meg mindenre:

Ha a templomszoba melletti könyvtárban járunk mindig kiköveteli, hogy bhajanozzunk egy kicsit. Én egyre rosszabbul, ő egyre ügyesebben játszik és énekel. Aki volt a legutóbbi Gondolkodó klubbon az láthatta élőben is.

 Arról sajnos nem készült felvétel, de egy ilyet rögzítettünk a napokban:

A szokásostól eltérően vasárnap tartottam leckét a Caitanya Caritamrita aktuális verséből.

„Noha jószívűek a bráhmanákhoz, és nagy segítséget nyújtanak nekik, mégsem tiszta vaisnavák. Azonban majdnem olyanok, mint a vaisnavák.”

C.C. Antya-lila 6. fejezet 198. vers

A téma nagyon izgalmas: nem minden Krisnás egyenlő. Ezt a kényes témát próbáltam fejtegetni a rendelkezésre álló nem sok időben.

Itt tudod letölteni, itt pedig meghallgatni:

Ez most egy praktikus bejegyzés lesz minden kedves barátomnak.

Ha olvasod ezeket a sorokat, az azt jelenti, hogy használsz számítógépet és minden valószínűséggel pendrive-t (flash memóriás adathordozót) is. És a mellékelt képen látható jelenet is előfordulhat. Azaz, tartósan benne marad a gépedben.

Most jön a sok pénzt érő jó tanács!

A pendrive-nak korlátozott az élettartalma (ezt talán már tapasztaltad is), ami az u.n. olvasástól függ. Ha csak beledugod a gépbe, föl- vagy lemásolsz róla valamit az 1 olvasás. Ha benne hagyod, vagy arról dolgozol, akkor folyamatosan olvassa a gép. Ha ilyen villogós fajta, akkor látod is.

A végeredmény, hogy hamar kinyiffan. Fölöslegesen.

Szóval, ha elfogadsz egy jó tanácsot: használd arra amire való, és akkor sokáig fog tartani.