Itt gyűjtöttem, és továbbra is gyűjtögetem össze azokat a kérdéseket és válaszokat amiket leggyakrabban feltesztek, vagy feltennétek:
Gitáros vs. Lelkész?
Miért pont „egy gondolkodó Krisnás”?
Miért pont „bhaktijoga.freeblog.hu”?
Pár napja voltak fenn képek, hogy Szubál milyen profin forgatja a bokenemet. Na, most kedden, edzésen az apja nem volt ilyen ügyes, így egy szép kis monokli díszíti még most is. Szerdán, rögtön másnap, amikor a legszebben virított, ista-ghosti (az ilyen gyűlésféle) volt és ki kellett ülnöm az egész Templom elé. Hogy ne okozzak nagy zavart, mások tanácsára egy kis alapozóval eltüntettem a nagyját. Életemben nem csináltam még ilyet, de most ez is megvolt.
3:40-kor kelek, megfürdők és felöltözök a hagyományos férfi vaisnava viseletbe. Bemegyek a templomba a félötkor kezdődő reggeli ceremóniára. Kiscsaládom többi része ilyenkor még pihen. A mangala-árati után kb. 5-től japa-meditáció van, majd 7 órakor nyitják ismét az oltárt, kirtan, lecke (előadás) a Srimad-Bhagavatamból és 8-tól reggeli.
Ilyenkor hazacsörgök, hogy mit kérnek a reggeliből, ha kell, eldobom hozzájuk. Utána indul a verkli és csinálom a szolgálatomat, ami elég szerteágazó, de erről most nem itt írnék. 5-6 között megyek haza, gyakran együtt Szubállal és a feleségemmel, mivel gyakran itt vannak a templomi gyerekjátszóban.
Otthon játszunk még egy kicsit, vacsi, fürdetés, altatás a program. Kedd, csütörtök; edzés, egyébként mindig így megy, mert Szubál fiam olyan, mint egy kakukkos óra, mindennek időben kell lennie, különben kibukik.
9 körül fekszünk, én azért, hogy sikerüljön a korai kelés, feleségem meg hullafáradt a hiperaktív fiunk miatt. Ez alól utazás, koncert, ilyesmi a kivétel, de ez a menetrendem.
Ha van kedved próbáld ki!
"Pszichológiai felmérés állapította meg tudományosan, hogy a nagyon tehetséges brit diákok között az átlagnál nagyobb a metálosok száma. Az okos metálos diákok önbizalma ugyanakkor gyengébb a többiekénél, és arra használják kedvenc zenéjüket, hogy megszabaduljanak a frusztrációtól. A vizsgálatot végző egyik pszichológus megjegyezte, hogy a tehetséges diákok valószínűleg nagyobb nyomás alatt vannak, és ettől próbálnak szabadulni a zene segítségével.
A Tehetséges és Jó Képességű Fiatalok Nemzeti Akadémiája nevű (illetve így fordítható nevű) szervezet százhúsz-ezernyi nagyon jól teljesítő diákot reprezentál, a Nagy-Britannia középfokú és felsőoktatásában tanulók legjobb öt százalékát. Nemrég végeztek egy felmérést, amiben azt is megkérdezték a 11 és 18 év közötti tehetséges diákoktól, hogy milyen zenét szeretnek. Kiderült, hogy az első helyen a rock áll, a pop csak a második. A különösen nagy számú metálosról a kérdőívben ügyes pszichológiai kérdésekkel kiderítették, hogy a többieknél gyengébb az önbizalmuk, rosszabb az önmagukról kialakított képük.
Azért, hogy megtudják, hogyan is áll a dolog a metálosokkal, velük (tizenkilenccel közülük) külön interjút készítettek. Kiderült, hogy főként arra "használják" a "hangos és gyakran agresszív" zenét, hogy megszabaduljanak a frusztrációiktól és a haragtól. Vagyis a katarzisért. Többen kifejezetten akkor hallgatnak metált, amikor rossz hangulatban vannak, míg az elkötelezettek szerint "minden alkalomra megvan a megfelelő metálzene."
A vizsgálatot végző egyik pszichológus, Stuart Cadwallader megjegyezte, hogy a tehetséges diákok valószínűleg nagyobb nyomás alatt vannak, és ettől próbálnak szabadulni a zene segítségével. Azt is elmondta, hogy korábbi pszichológiai vizsgálatok úgy találták: a metálosság kifejezetten a rosszabb iskolai teljesítménnyel függ össze, de az új eredmények ellentmondanak ennek. A Guardian metál-szakíró bloggere arról ír, hogy manapság a metál korántsem csak a cicanadrágról szól: a kortárs metálzene összetett és okos, meghallgatni és értelmezni kihívást jelent, és távol tartja magát a mainstreamtől. Azt is sugallja, hogy túl kéne lépni azon a sztereotípián, hogy az okos-de-magányos srácok Radiohead- és Smiths-plakátokkal tapétázzák ki a szobájukat: valószínűbb, hogy Mastodonnal.
Ide kapcsolódik (valamennyire), hogy nemrég megjelent egy angol nyelvű könyv Metallica és filozófia címmel. A "gondolkodó ember metálja" kapcsán (a kifejezés a könyv ismertetőjében olvasható) mindenféle metafizikai, etikai és ismeretelméleti problémákat tárgyalnak filozófusok, valószínűleg nagyjából úgy, ahogy a magyarul is olvasható (szintén William Irwin által szerkesztett) Mátrix filozófiában."
Sajnos nem tudtam jobb videót felvenni Szubál „furcsa szokásáról”, azaz szereti legyezni Gauranitai Murtijainkat és közben csönget hozzá, mint a nagyok.
Aki már próbálta tudja, hogy ez egy felnőttnek is kihívás. Aztán, amikor úgy gondolja, hogy végzett, lerakja, leborul, és megy vissza játszani.
Aki figyeli a Mantra dolgait, az tudja, hogy az utóbbi 1-2 évben gyakran játszott együtt a Watch My Dying zenekarral. Bár régóta ismertük egymást látásból, főleg fesztiválokról a kapcsolat és a barátság kb. 2 éve kezdődött, amikor a WMD a „Fényérzékeny” lemezét Jaya Hari stúdiójában vette fel.
Sokat röhögtek együtt és az élet nagy kérdéseire is sor került többször. Aztán amikor a kérdés özön elárasztotta Jaya Harit, és nem bírta tovább, hozzám irányította a WMD két hiperaktív agyát, Sanyit, a gitáros-dalszerzőt és Gábort, az énekes-szövegírót.
Azóta is jó barátságba vagyunk, így a legújabb lemezükön én is vendégszerepelek egy számban. Készítettek ehhez egy 50 perces filmet, (amiben én is felbukkanok) és ezt mindenki számára ingyen letölthetővé tették, mégpedig innen.
u.i.: Gábor csinált plakátot is a "a film"-hez, nem is egyet. Az egyiken Imi, a basszusgitáros látható. No comment...
Aki figyeli a Mantra dolgait, az tudja, hogy az utóbbi 1-2 évben gyakran játszott együtt a Watch My Dying zenekarral. Bár régóta ismertük egymást látásból, főleg fesztiválokról a kapcsolat és a barátság kb. 2 éve kezdődött, amikor a WMD a „Fényérzékeny” lemezét Jaya Hari stúdiójában vette fel.
Sokat röhögtek együtt és az élet nagy kérdéseire is sor került többször. Aztán amikor a kérdés özön elárasztotta Jaya Harit, és nem bírta tovább, hozzám irányította a WMD két hiperaktív agyát, Sanyit, a gitáros-dalszerzőt és Gábort, az énekes-szövegírót.
Azóta is jó barátságba vagyunk, így a legújabb lemezükön én is vendégszerepelek egy számban. Készítettek ehhez egy 50 perces filmet, (amiben én is felbukkanok) és ezt mindenki számára ingyen letölthetővé tették, mégpedig innen.
u.i.: Gábor csinált plakátot is a "a film"-hez, nem is egyet. Az egyiken Imi, a basszusgitáros látható. No comment...
Kb. Egy hete beszélgettem a Lelki tanítómesteremmel. Utána hazamentem, feleségem Kandarpa kérdezte, hogy miről volt szó én elmondtam neki nagyvonalakban. Aztán ő feltette ugyanazt a kérdést, hogy „miért nem jó így?”.
Napközben ezen gondolkodtam, aztán rájöttem valamire: ilyen vagyok.
Miért nem volt jó nekem 17 évvel ezelőtt a boldognak mondható élet a szép menyasszonyom mellett, miért kellett valami spirituális valami?
Miért nem volt elég nekem a „lelkes érdeklődő” státusz, miért kellett lelki tanítómester és avatás?
Miért nem volt jó nekem az avatott lelkes gyülekezeti bhakta helyzet, miért akartam teljes időben ezt csinálni?
Miért nem volt elég nekem a BBT könyvraktáros szolgálat, miért rohangáltam és prédikáltam Budapest szerte?
Miért nem volt jó nekem, hogy sikeres programokat tartok, miért akartam állandó központot nyitni?
Miért nem voltam elégedett ezzel, miért kezdtem el itt egy ashramot, könyvosztást, zenekart és egy új boltot?
Miért nem maradtam itt, miért vállaltam el a Budapesti Templom vezetését?
Miért nem elégedtem meg azzal, amit az elődöm csinált, miért növeltük a könyvosztást a tízszeresére, csináltunk új Govindát, FFL-ot, Pékséget, Átmacentert, templomi shopot, kommunikációt, profi adminisztrációt és még sok minden mást?
Miért nem volt elég a Máriaremetei templom, miért harcoltam egy új, normális helyért Gauranitainak, bhaktáknak, és mindenkinek?
És még most sem nyughatok.
Szerinted miért nem?