Itt egy másik kérdés, amire megpróbálok válaszolni:

"Ez egy kicsit komolyabb kérdés. :) Olvasom a Bhagavad Gitát és abban több versben is szó van arról, hogy a vallási elvek érdekében elkövetett harc, emberölés nem bűn. Közben minden vallási vezető (vagy csak a keresztények?? most ebben nem vagyok biztos, de nekem úgy tűnik, hogy mindenki) hangsúlyozza, hogy nincs olyan, hogy Isten nevében ölni, ez csak önámítás, Isten nem akar háborút, stb. Itt egy kicsit összezavarodtam a Gitában, hogy Krsna mást mond, és  akkor a vallási fanatikusoknak akár igazuk is lehet, és senki nem ítélhetné el őket, hogy vallási háborúkat vívnak, és ezt nem tekintik bűnnek. Vagy a terroristák, akiket egész életükben arra készítenek fel, hogy majd valahol gyilkoljanak és feláldozzák saját életüket is, mindezt egy nemes cél érdekében! Ok, egy részük a hazájáért, egy részük viszont vallási fanatizmusból, a vallási elvekre hivatkozva. Hogy kell ezt helyesen értelmezni?"

Ez egy nagyon (véresen) komoly téma. Arra most nem térnék ki, hogy más vallások, egyházak hogyan állnak ehhez jól, vagy rosszul, hiszen a kérdés főképp konkrétan a Bhagavad-gítára és Krisnára irányul.

Erről külön könyvet lehet írni és majd szeretnék kérni másokat is, hogy fejtsék itt ki nyugodtan a válaszukat. De most itt az enyém.

Ha valaki figyelmesen elolvassa az egész párbeszédet elég nyilvánvaló, hogy nem a gyilkolásról szól, hanem egy sok komoly filozófiai témán átmenő tanítás. Akik tanulmányozzák, inkább békések lesznek és nem öngyilkos terroristák. Szóljál, ha tévedek.

Az viszont egy fontos dolog, hogy Arjuna ksatriya (harcos/katona/rendőr/stb) volt. Így számára a harc nemcsak lehetőség, hanem kötelesség volt. Erre hívja föl Krisna is a figyelmét. Ha például kihívod egy verekedéshez a rendőröket és erre ők lerogynak a közeli padra erőtlenül, hogy bizony ők nem küzdenek, te is harcra szólítanád fel őket. Mert ez a dolguk.

Legextrémebb példa a hóhér. Neki nem joga, hanem kötelessége ölni. És ezzel ő nem lesz gyilkos. Vicces lenne, hogy a kivégzés után kivégeznék a hóhért, aztán azt a hóhért, aki kivégezte az előző hóhért és így tovább…

Tehát ami fontos: a megfelelően felhatalmazott személy, a megfelelő dolgot, a szükséges cél érdekében, a büntetendő személyeken végrehajthatja. De csak ezek megléte esetén. Még a jog is így működik (nagyjából).

De ahogy halad előre a Kali-yuga ebből egyre több dolog hiányzik. Többek között igazi ksatriyák, akik ezt megfelelően művelik. De ez még nem ok arra, hogy elvessünk mindent. A ksatriya (aki egyébként szuper rendőr) blogján olvastam egy dolgot: a new yorki rendőrök egy rövid közleményt adtak ki : „Ha utálod a rendőröket, hívd a bűnözőket ha baj van”.

Remélem, ez a válasz közelebb vitt a megértéshez.

A bejegyzés trackback címe:

https://bhaktijogi.blog.hu/api/trackback/id/tr65142015

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

cilvija 2009.10.14. 10:19:28

Köszi megint! :) Igen, ez a szemszög más, hogy ha kihívnak harcolni, harcolj, ne add meg magad. Meg a hóhér is jó példa volt, köszi. Ezt így már értem. Viszont, ha valaki vallási fanatizmusból öl, arra hivatkozva, hogy Isten nevében teszi, ez a kötelessége, ki dönti el, hogy ő valóban nem azért harcol e, mert Isten felhatalmazta rá. Ez csak majd az illető számára fog kiderülni, miután oda került Isten elé a fizikai teste elhagyása után. Milyen alapon ítéljük el mi, hogy ki miért harcol és hogy az helyes e vagy éppen bűn? Van kevés szellemi vezető, akik közvetlen kapcsolatban állnak Istennel, ők láthatják az összefüggéseket, de a nagy többség szerintem nem. Tudom, hogy ez már nem Bhagavad Gita téma, de talán kicsit kapcsolódik hozzá, ha esetleg van erre is válaszod, kíváncsi lennék rá! Gauranga, cilvija
süti beállítások módosítása