Nem várt vihart kavart a korábbi bejegyzésem. Rengetegen olvasták, hozzászóltak, sőt, végre vitáztak is. Végre nem csak langyos állóvíz volt a blogom!
Persze, remélem senkit nem bántottam meg, viszont folytatnám a témát.
1. Reni felvetett egy fontos kérdést:
”Mi számít hűtlenségnek: aki tettben hűtlen vagy már aki gondolatban az?„
A Szentírások azt mondják, hogy ebben a korszakban, a Kali-yugában a gondolatokért nincs visszahatás, csak a tettekért. Persze ez nem ilyen egyszerű. Az elmének, aki a gondolatokért felelős 3 fő funkciója van: a gondolkodás, érzés és az akarat. Ezek nincsenek élesen elvágva egymástól, ahogy szerintem mindenki tapasztalja, hanem egymásból következnek.
Erről ír a Bhagavad-gíta is:
„Az emberben az érzékek tárgyain elmélkedve ragaszkodás ébred azok iránt. E ragaszkodásból kéj támad, a kéj pedig dühöt szül. A dühből teljes illúzió ered, az illúzióból pedig emlékezetzavar. Ha zavart az emlékezet, elvész az értelem, s az értelem elvesztésével az ember ismét visszasüllyed az anyagi lét mocsarába.” /Bhagavad-gíta 2. fejezet 62-63 verse/
Ez a két vers tökéletesen leírja a folyamatot. Persze lehet, hogy néhány fázisát nem ismerjük fel (időben), vagy nagyon gyorsan történik, de ez történik. Így lesz a gondolatból érzés, az érzésből akarat és az akaratból tett.
Mi a megoldás?
Egyszerű (de nem könnyű), a következő versben elmondja Krisna:
„De aki mentes minden ragaszkodástól és ellenszenvtől, és képes a szabadság szabályozó elveinek gyakorlása révén uralkodni az érzékein, az elnyerheti az Úr teljes kegyét.”
Nehéz megállni, hogy ne idézzem tovább az Úr szavait, de kicsit hosszú lenne ez a bejegyzés mind a 700 verssel… :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.