Tegnapelőtt felhívott Jaya Hari és beszélgettünk majdnem két órát. Ilyen már rég volt (bocs, Hegyalján is), de nem szokatlan. Régen rengeteget beszélgettünk. Egy kívülálló nem értette, hogy két ennyire különböző személy hogyan tud együtt dolgozni.
És nem is akárhogyan. Beszéltünk-beszéltünk, aztán egyszercsak felpattantuk és nem akármilyen dolgokat hoztunk össze.
Hogy mi a közös pont? Ez a dal, melynek a szövegét (és zenéjét is) Jaya Hari írta, teljesen elmondja.
Bocs, de ennél jobban nem magyarázom el.
Köszönök neked mindent, kedves barátom, Jaya Hari! sz, Főni
Miért kéne úgy élnem?
Ugye Te ismersz engem
Tudod, hogy nem tudok parancsra működni
Ha valamivel nem értek egyet
Nem tudnak semmivel meggyőzni
Nem vagyok könnyű eset
Nagyon nehéz elviselni
De ha a szívemben őrzöm
Attól nem fogok megválni
Nem érdekel, hogyha a világ
Mindenestől jön velem szemben
Az a fontos, hogy amerre Te állsz
Az legyen nekem is az előre
Ami másnak érték, az lehet, hogy
Nekem nem jelent semmit sem
És, ami nekem fontos
Arra talán mindenki legyintene
Miért kéne úgy élnem
Ahogy mások tartják helyesnek
Miért kéne azt tennem
Amit elvárnak tőlem
Azok, akik még a saját
Életükért sem tesznek
Mindegy, hadd mondják
Én nem hallom meg őket
Ugye Te ismersz engem
Tudod, hogy nem tudok parancsra működni
Ha valamivel nem értek egyet
Nem tudnak semmivel meggyőzni
Ami másnak érték, az lehet, hogy
Nekem nem jelent semmit sem
És, ami nekem fontos
Arra talán mindenki legyintene
Miért kéne úgy élnem
Ahogy mások tartják helyesnek
Miért kéne azt tennem
Amit elvárnak tőlem
Azok, akik még a saját
Életükért sem tesznek
Mindegy, hadd mondják
Én nem hallom meg őket
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.