A tegnapelőtti írásból kimaradt egy fontos story.
A klipben nemcsak a gyárban játszunk és híradó részletek vannak, hanem egy srác is, aki nyomkodja a távirányítót. Itt bh. Szabolcs szerepel, de nem ez volt az eredeti terv. Bh. Lackó (ma Namaruci das) lett volna a főszereplő és a helyszín a Havanna lakótelepi lakás.
Pedig jól kezdődött. A kecó annyira proli volt, hogy az már fá
jt. Minden volt ami fájdalmas. Viszont kiderült, hogy már akkor is nagy mókamester kamera előtt beparázik. A végső csapást az mérte rá, hogy kiszúrtuk a húga fényképét a TV fölött. „Erre menjen rá a kamera, amikor az a szöveg, hogy „sarokban egy halott, lehet, hogy a húgod?”” kiáltottunk fel Jaya Harival. „Ne, ne a húgomat ne!!!” könyörgött kétségbeesetten a főszereplő, de mi hajthatatlanok voltunk. Aztán mikor már majdnem sírásba kanyarodott a phichoterror, feladtuk.
Persze a legnagyobb baj az volt, hogy a lakótelepi lakás nagyszobájában se volt akkora hely, hogy a kamera kellő távolságból tudjon venni. Már a helyszínen visszanézve is láttuk, hogy ez gáz, így lett a klipben látható verzió.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.