„Senki nem képes a másikat rábeszélni arra, hogy megváltozzék. Mindenki maga őrzi a változás kapuját, amely csak belülről nyitható. A másik emberben lévő kaput nem tudjuk megnyitni, sem szép szóval, sem érzelmi ráhatással.”
Marilyn Ferguson
"Az igazat nem mondhatom
Hazudni nem tudok
Mit tehetek
Csendben hallgatok"
A hírek között találtam rá erre a szuper papra. Nem mai, de örökké aktuális :)
Nem nagyon kell bizonygatnom, hogy a párkapcsolat működőképessége igen fontos egy ember életében. Ehhez elengedhetetlenül szükséges egy normális FÉRFI és egy normális NŐ.
Ez a könyv az első felé törekvőknek ad hatalmas segítséget.
Furcsa lehet, hogy ilyen (tabu) témákról is szó van, mint pl. a szexualitás, de szerintem fontos erről is beszélni, olvasni, tanulni.
Minden férfitársamnak nagyon ajánlom!
Sokszor az okozza a halálos vitát, hogy ugyanazt a dolgot nem ugyanúgy látjuk.
Pedig ez természetes...
Az előző részt Slayerrel fejeztem be, most azzal kezdem. A 80-as években nagyon aktív zenehallgató voltam, melyben közrejátszott a Fantom, az akkori zenekarom. Egy dolog biztos volt: naponta egyszer meg kellett hallgatni a teljes Reign in Blood lemezt:
Persze nem csak a durvulás volt. A másik nagy kedvenc King Diamond és csapata volt, főleg az Abigail-Them-Conspiracy időszak. Természetesen nem voltam sátánista (ahogy ők se).
A gitározás miatt abszolút példaképp volt Yngwie Malmsteen. Hihetetlen pózőr, de zseniális zenész, és szépen használta a klasszikus zenei elemeket.
Ha már svéd, akkor a doom egyik király a Candlemass volt a nagy kedvenc, néhány Mantra számon érezhető is (pl. Fordított élet, Tetteim súlya).
Az első cd, amit megvettem (horror áron) az a Queensryche: Operation Mindcrime albuma volt. Szimpatikus zenészek, nagyon jó dalok, lemezek, legalább is egy darabig.
A Metallica egy kicsit kimaradt, aztán a fekete albumnál visszapótoltam.
Rengeteg kazettám volt, amit a nagy „bekrisnásodásomkor” töröltem. Egyszerűen nem hallgattam, ezért zenéket és leckéket vettem rájuk. Az utolsók között voltak a korai Dream Theather albumok.
A folytatásban a Mantrás időszak kedvencei lesznek napjainkig.
Pár évvel ezelőtt ez volt a megosztás és arra való kommentelés fő területe, de a facebook mindent letarolt. Magához csábított mindenkit, és most már ő dönti el, hogy mit nézzünk.
Persze felrakhatod a posztodat a fb-ra, de ez egyre kevésbé működik, mert nekik nem érdekük, hogy elmenj valahova máshova az ő jó kis zsíros reklámfelületükről.
Ez van. Azért én még folytatom, mert itt legalább megvannak a cikkek és nem tünek el a hírfolyam süllyesztőjében.
Tanulság nektek: ha akartok valamit, akkor konkrétan oda kell menni, pl. ide.
Tanulság nekem: ha akarok reakciót, párbeszédet akkor azt közvetlenül a fb-ra rakom.
És én továbbra is szeretettel látok mindenkit itt, nyugodtan nézelődjetek a több ezer korábbi bejegyzés között is!
Egy filmet ajánlok nektek, Ilyet nem túl gyakran szoktam itt tenni, de ez olyan mély benyomást tett rám, hogy muszáj.
Az elmúlt években többször összefutottam a témával (Stanford-i börtönkísérlet), és volt aki konkrétan ajánlotta ezt a filmet, de eddig nem néztem meg.
Bár a téma nagyon extrémnek tűnhet, de a hatalom okozta viselkedés változás és személyiségtorzulás mindennapos dolog lehet még egy családban is (pl. részeges apa), vagy egy cégnél is.
Tanulság? Rengeteg lehet. Nekem a legfontosabb a személyes szabadság és önrendelkezéstől való (akár önkéntes) megfosztás veszélye, illetve a kreált szabályok és helyzetek erőszakos fenntartásának következményei a súlyosak.
De nagyon kíváncsi vagyok a ti véleményetekre, meglátásotokra.
Itt a teljes film:
"Én sosem tanítom a diákjaimat, csak próbálom megteremteni a feltételeket, amelyekben tanulhatnak."
Albert Einstein