Az erdei állatok nagy békében éltek egymással.

Egy szép napon a rét közepén ülő Nyuszikához odament a Róka és megkérdezte:
- Mit csinálsz Nyuszika?
- Ülök a kövön, reszelgetem a körmöm és utána megyek és megverem a Medvét.
A róka nagyon meglepődött.

Arra járt a Farkas is.
- Mit csinálsz Nyuszika?
- Ülök a kövön, reszelgetem a körmöm és utána megyek és megverem a Medvét.
Hangzott a megdöbbentő válasz.

Persze eljutott a hír a Medvéhez is. Elment ő is a Nyuszikához.
- Mit csinálsz Nyuszika? – hangzott a kérdés
- Ülök a kövön, reszelgetem a körmöm és hülyeségeket beszélek.

"A bátorság nem más, mint a siker és a tragédia varázslatos keveréke. Egy férfi mindig megteszi, amit meg kell tennie.

Még akkor is, ha ez ellenkezik a személyes meggyőződésével. És közben legyőzi az akadályokat és a veszélyeket és a külső nyomást.

Ez képezi minden erkölcs alapját."

John Fitzgerald Kennedy

Sajnos nagyon jellemző vicc

Zseniális :)

Kb. 6 éve, hogy jó néhány magyar bhaktával kint jártunk a bombay-i Chowpatty templomban és volt egy nagyon emlékezetes beszélgetésünk H.H. Radhanatha Maharajal.

Mostanában megint eszembe jutott, így újra megosztom veletek a szerintem legfontosabb részt ebből:

"Nekem az a megvalósításom, hogy részt vehetünk sok szemináriumon, sok könyvet elolvashatunk, megtanulhatunk számtalan különböző technikát, mindezek a dolgok hasznosak. De van egy elv, ami mindennél fontosabb, amikor arról van szó, hogy törődjünk a bhaktákkal. Ha mi igazán akarunk törődni a bhaktákkal, ha igazán akarunk segíteni a bhaktáknak akkor mindannyiunk szívében Krisna fel fog hatalmazni minket, hogy csodálatos dolgokat tegyünk ezekért a bhaktákért. Ezt semmi más nem pótolja. Valóban kell törődnünk velük.

Amikor Srila Prabhupada Amerikába jött, vagy amikor bárhova ment Amerikában…ott volt vele a siddhanta, a parampara…és igazán mélyen gondoskodott rólunk. Ő para dukha dukhi volt. Szenvedés volt számára látni mások szenvedését és mások boldogsága volt az Ő öröme. Valóban érezte annak a szükségességét, hogy odaadja nekünk Krisnát, mert szeretett bennünket. Ez az a standard amit Ő létrehozott. Természetesen egyikünk sem fogható Srila Prabhupadához, még porszemek sem vagyunk a lótuszlábán. De az elv ugyanaz. Szívünkben valódi gondoskodás kell, hogy legye, hogy a bhakták közössége védelemben érzi magát, boldog és lelkes Krisna-tudatban van. Ha ez valóban fontosak nekünk, valóban törődünk velük, akkor Krisna fel fog hatalmazni bennünket.

A bhakti azt jelenti, hogy a szívedet beleteszed valamibe. Nem tudunk azért törődni a bhaktákkal, azért prédikálni az embereknek, mert ezt kell csinálnunk, vagy mert ezt várják tőlünk, hanem valóban ezt kell éreznünk. Ez jellemző egy bhaktára. Ha szépen japázunk, figyelmesen tanulmányozzuk a Srimad Bhagavatamot, szépen szolgáljuk a Vaisnavákat, akkor a törődésnek és az együttérzésnek ez a mély érzése fel fog ébredni a szívünkben. Így lesz valódi a lényeg. Ha valaki megmondja, hogy mit kell tenned, akkor lehet, hogy megcsinálod. De ha valóban érzed, hogy ez a személy tényleg törődik veled, akkor akár az életed is odaadod, hogy megcsináld azt a szolgálatot, amit kér tőled.

Valójában bármi, amit itt láthattok, amit esetleg lejegyzeteltek vagy tanultok, mindez, lehet, hogy segít. (Nevetés) Én remélem és imádkozom, hogy a segítségetekre legyen. De meg kell értenetek, hogy az alapelv, ami itt mindent működőképessé tesz az az, hogy a tanácsadók és a vezetők igazán, igazán hajlandók áldozatot hozni azért, mert törődnek a vaisnavákkal és segíteni akarnak nekik.… És akkor Krisna hihetetlen módon felhatalmaz bennünket, hogy csodálatos szolgálatot végezzünk."

"Aki nem remélt semmit, nem eshetik kétségbe soha."

Julius Caesar

Először is köszönöm mindenkinek a különböző csatornákon küldött jókívánságokat, tényleg nagyon jól esett.

Amikor gyerek voltam mindig arra vágytam, hogy minden nap legyen szülinap (Karácsony, stb.), persze akkor az ajándék volt a fő motiváció :).

Most is eszembe jutott, de egy kicsit másért: ilyenkor az ember félretesz minden csip-csup frusztrációt és marad a szeretet, tisztelet, köszönet, hála, stb. Aki ismer tudja, hogy ennek nem akarok a középpontjában lenni (sőt), de mennyivel szebb érzések ezek, mint a hétköznapi kis gyilkolászgatásaink... 

Szerintem ilyen lehet az eredeti otthonunk, a lelki világ, ahol ugyan Krisna elégedettsége a cél, de ebben mi is egy szeretetteljes csapatként tudunk együtt dolgozni.

Remélem ezt megtanuljuk és sohasem felejtjük el...

Itt egy pár gyönyörű vers a Bhagavad-gítából a nehéz-, és a túl könnyű napokra.

"A lelket semmilyen fegyver nem képes feldarabolni. Tűz nem égetheti, víz nem nedvesítheti, és szél sem száríthatja.

Az egyéni lélek törhetetlen, feloldhatatlan, és sem megégetni, sem felszárítani nem lehet. Örökkévaló, mindenhol jelen van, változatlan, rendíthetetlen és örökké ugyanaz.

Úgy mondják, hogy a lélek láthatatlan, felfoghatatlan és változhatatlan. Ezt tudván nem szabad bánkódnod a test miatt."

Bg. 2.23-25

Az igen népszerű témában ma csak néhány viccet teszek közzé.
Jó szórakozást, jó röhögést kívánok saját magunkon.

Vásárlási matematika
A férfi dupla árat is megad azért, amire szüksége van.
A nő bármit megvesz, ami fél áron van.

Általános összefüggések és statisztikák
A nőt addig aggasztja a jövő, amíg férjhez nem megy.
A férfit addig nem aggasztja a jövő, amíg meg nem nősül.

Az a férfi sikeres, aki többet keres, mint amennyit a felesége költ.
Az a nő sikeres, aki talál ilyen férfit.

Ha boldog akarsz lenni egy férfival, nagyon meg kell értened és egy kicsit szeretned.
Ha boldog akarsz lenni egy nővel, nagyon kell szeretned, és ne is próbáld megérteni.

A nős férfiak tovább élnek, de jobban várják a halált.

A nős férfi nyugodtan megfeledkezhet a hibáiról; fölösleges két embernek észben tartania ugyanazt.

A férfi ugyanolyan külsővel ébred, mint ahogy lefeküdt.
A nő külseje éjszaka romlik.

A nő a házasság elején azt reméli, hogy a férfi meg fog változni, de téved.
A férfi a házasság elején azt reméli, hogy a nő nem fog megváltozni, de téved.

Minden vitában a nőé az utolsó szó.
Ha a férfi ezután bármit mond, az egy új vita kezdete.

Sokan faggattak arról, hogy milyen zenéket hallgattam/hallgatok, milyen hatások érnek. Persze ez különösen izgalmas volt akkor, amikor egy krisnás ugye nem csinál ilyet. Pedig igen.

Kezdjük időrendbeli sorrendben a gyerekkorral.

Apukám gitározott, persze amikor én már megvoltam akkor már csak otthon, hobby szinten. A nagy kedvence, ami gyakran szólt nálunk az a The Shadows volt.

De az egyik legkedvencebb száma a George Harison My sweet Lord-ja volt. Itt hallottam először (és sokszor) a Maha Mantrát:

Ez kb. 30 év múlva visszaköszönt mint egy Mantra feldolgozás:

Kemény zenét is az ő jóvoltából hallottam először, anyukám nem nagy örömére néha szólt a Led Zeppelin, Deep Purple, Black Sabbath:

Mivel a 70-es években nem volt egy olcsó és egyszerű dolog a saját lejátszó ezért mindenki a rádióra és a tévére volt szorulva. Nekem az aktuális divatzenék nem jöttek be, túl felszínesek, kiszámíthatóak voltak.
A keményebb műfaj felé az első lépést a hasonló korú unokatesómnál tettem. Neki volt egy lemezjátszója és akkor vette meg az AC/DC Higway to Hell lemezét. Nagyon megfogott az a nyers erő és dinamika.

Aztán én is elkezdtem gitározni és jöttek a két gitáros zenekarok, Iron Maiden, Judas Priest, Accept, Scorpions, ami az első koncert élményem is lett a 80-as évek közepén.

Persze nagyon örültem, amikor lett egy igazi magyar metál zenekar a Pokolgép:

Kezdtem egyre gyorsabb dolgokat hallgatni, és akkor nagyon bejött a korai Helloween:

Akkoriban már sok zenéhez hozzá lehetett jutni lemezen, másolt kazettán és nekem is lett walkman-em. 85 tájékán került bele a lejátszómba egy addig számomra ismeretlen zenekar albuma, ami teljesen ledöbbentett, aztán nagyon bejött. Ez volt a Slayer Hell awaits: