"Draupadi királynő erényes feleség volt, akinek öt férjet kellett szolgálnia. Ezt figyelembe véve, Draupadi tanácsa Satyabhamanak, az Úr Krisna feleségének nagyon tanulságos. A Pandava hercegeket és feleségüket, Draupadit száműzték királyságukból és az erdőben éltek.

Egy nap az Úr Krisna és felesége, Satyabhama meglátogatta őket. Draupadi és Satyabhama régóta nem találkoztak és egy kellemes beszélgetés után Satyabhama megkérdezte: "Draupadi, tudom, hogy uralni tudod férjeidet, akik olyan erősek és szépségesek, mint a fő félistenek, de miért olyan engedelmesek neked és miért van, hogy sosem haragszanak meg rád? Kérlek, magyarázd el ezt, hogy én is állandó engedelmességre tudjam bírni Krisnát."

Draupadi királynő így felelt: "Egy nő örök erénye a férje iránt érzett aggodalma. A férj a feleség istene vagy mestere és menedéke. Valójában nincs más menedéke. Miért bántaná hát meg a férjét akár a legkisebb mértékben is? Akár alszom, akár eszem, akár díszítem magam, sosem cselekszem a férjeim akarata ellenében. Mindig az ő irányításuk alatt állva sosem mondok semmi rosszat az anyósomról."

Satyabhama erre megkérdezte: "Ez minden?"

Draupadi így válaszolt: "Nem, vannak más dolgok is - hogy hogyan cselekszem a kiváló férjeimmel kapcsolatban. Például félreteszem a  hiúságomat, visszatartom a vágyaimat és a dühömet és mindig odaadással várom őket és a többi feleségüket. Kontrollálom a féltékenységem és a szívemben szeretettel és a megalázottság érzése nélkül szolgálom a férjeimet. Félek kimondani azt, ami rosszindulatú vagy valótlan, és félek nem megfelelően nézni, ülni vagy menni, vagy úgy nézni rájuk, hogy az megmutassa mit érzek a szívemben. A szívemre nem hathat semmilyen más férfi, legyen ember, félisten, Gandharva, fiatal, felékszerezett, gazdag vagy szépséges. Sosem fürdök, eszem vagy alszom, amíg a férjeim és a szolgáim nem tették. Amikor a férjeim hazatérnek a földekről, erdőből vagy városokból, azonnal megyek és a tiszteletemet ajánlom nekik azzal, hogy vízzel és ülőhellyel kínálom őket. Mindig szolgálom a férjeimet és sosem vágyom arra, hogy távol legyek tőlük. Amikor a férjeim elmennek otthonról, hogy meglátogassák rokonaikat nem díszítem magam virágokkal és nem illatosítom magam,  és lemondásokat végzek. Amit a férjeim nem isznak, esznek vagy élveznek, azt én sem. Mindig a férjeim javát akarom, mindig felékszerezem magam és követem az utasításaikat. Éjjel-nappal a legkisebb tétlenség nélkül mindig elvégzem azokat a kötelességeket, amiket az anyósom rám bíz, legyen az a rokonokkal, az adományozással, az istenek imádatával, vagy a betegeknek tett felajánlásokkal kapcsolatos. Alázatosan és az elfogadott szabályok szerint állok szerény, igaz és mindig erényes férjeim rendelkezésére, mintha könnyen felizgatható mérges kígyók lennének."

Nem nagyon gondolná az ember, hogy egy szétvert fejű bokszolótól, és magától Stallonétól hall valami jót, de íme, itt a mai tanítás:

Bár az előző résznél máshogy ígértem, még egy fejezetet beiktatnák, annyi fontos és jó dolgot találtam.

Amikor elkezdtem feljárni a Krisna Templomba a 90-es évek elején a legnagyobb kihívás a zene volt. 3 akkord, egyszerű hangszereken, (hamisan) és tititá órákig igen nagy teszt volt.

Ezen segítettek a Krisna Vision (Krisna Prema prabhu) lemezei. 

 Aztán végre kerültek hozzám kazetták Aindra prabhutól, amivel a bhajanokat megszerettem. akkoriban adtam el a gitáromat és harmóniumot vettem belőle.

 Sok mindent hallgattam, amiket most nem lelek a youtube-on, de az egyik kedvencem Vaiyasaki prabhu lett, dinamikus, lelkes, de nagyon igényes előadásai miatt.

 Aztán jöttek a nem annyira tradicionális dolgok, például az alábbi, ami a Mantrás időszakban vissza is köszönt csak épp zúzósan:

 Aztán jöttek a HC-s srácok és hozták a zenéiket. Engem legjobban a Vraja Kishora prabhu vezette 108 döbbentett le, akkora energia volt benne.

 És persze a Shelter: