Ma 10 éve Gaura-purnima napján költözött át Gauranitai a mostani oltárra.
Nagyon sok emlék és érzés tódul fel benne az elmúlt időszakról, de legjobban ez a dal fejez ki mindent:
Hiszel-e még bennem?
A leghosszabb éjszakán
Sírásom veri a csendet
Nincs fogalmam róla
Hogy kerültem erre a helyre
Nem emlékszem semmire
A szememben nincsenek képek
Az egyetlen reményem
Hogy megtalállak Téged
Régóta nem az a kérdés
Hogy hiszek-e Benned
Egyszerűen csak annyi
Hogy Te hiszel-e még bennem
Régóta nem az a kérdés
Hogy hiszek-e Benned
Hanem az
Hogy látsz-e még
Sokat hallottam
Olyan helyekről
Ahol semmi esélyem nem lenne
Hallani a tetteidről
Talán ott jobban élnék
És kevesebb lenne a zaj
De mit érne ez az egész
Nélküled, magányosan
Mondtad, hogy nehéz lesz
Mondtad, h fájni fog
Hogy rögös lesz az út
De majd végig fogod a kezem
Régóta nem az a kérdés
Hogy hiszek-e Benned
Egyszerűen csak annyi
Hogy Te hiszel-e még bennem
Régóta nem az a kérdés
Hogy hiszek-e Benned
Hanem az
Hogy látsz-e még
Lehet, hogy nem érlek el
Mielőtt feladom a testem
De legalább úgy hagyok itt mindent
Hogy tettem egy lépést Feléd
/szöveg:JHD, zene:VGD/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.