A templomi szerzetes fiúk kértek meg, hogy elevenítsük fel a régi hagyományt, amikor rendszeresen tartottam neki jóga órát. Remélem most kitartóbbak lesznek... :)
Ehhez egy segítség, hogy most fix lesz az időpont, minden hétfőn 16:30-tól, (várhatóan) a gyerekjátszóban, és mindenki mást (csak férfiakat) is szívesen várunk.
Egy órás lesz, és bátran jöhet bárki, akár kezdő is, mert nem lesz túl nehéz. Persze minden kezdet az, de hidd el, az elhanyagolt testnél nincs nehezebb és fájdalmasabb.
A Bhakti-jógának nem feltétele az ászanák gyakorlása, de egy ponton komoly akadályokat jelenthet a még nem transzcendentális testünk a lelki élet útján is, ha legalább egy kicsit nem foglalkozunk vele.
Sajnos a 21. századi ember extrém módon tudja leamortizálni magát, főleg a rengeteg ülő- és féloldalas elfoglaltságokkal.
Szóval, sok szeretettel várunk téged is. Hozzál egy kényelmes nadrágot és pólót, ha van, akkor jógamatracot is (de tudunk adni, ha nincs), és más nem kell, csak a lelkesedésed. Az órák ingyenesek.
Ha van olyan szám ami igazán közel áll hozzám, akkor ez a dal az. Annak idején szerettem volna belőle klipet és már Dénes barátomat is félig sikerült rávennem. A „félig” kifejezés is túlzás, hisz csak 30 másodperc készült el belőle.
Ami itt látsz az csak néhány kép (szintén Dénestől) amiket nagyon szeretek.
A zenét nagyrészt én írtam, a szöveget Kowa. Ritka tőle, az ennyire mély érzelmes dal. Az egésznek van egy nagyon súlyos atmoszférája.
Az utolsó refrén előtti megállást érdemes nagyobb hangerőn, vagy fülesben meghallgatni. Döbbenetes.
Persze Jaya Hari zseniális keverése is kellett a komoly végeredményhez.
LEGYEN HÓFEHÉR
NEM LEHET
MINDIG SÖTÉT
NEM ESHET MINDIG
NEM FÚJHAT A SZÉL
NEM FAGYHAT MINDIG
A FÖLDRE A HÓ
NEM FÁJHAT MINDIG
A SZÍVNEK A SZÓ
NEM LEHET
MINDIG RIDEG
NEM LEHET NEHÉZ
MINDIG MINDENKINEK
NEM TÖRHET
MINDIG DARABOKRA
NEM TÉRHET
NYUGTALANUL NYUGALOMRA
NEM LEHET VAD
MINDIG KEGYETLEN ŐRÜLT
ÖNZŐ, HIDEG SZÍVŰ FÉM
AMI MINDENEN TÚLNŐ
NEM EGY ZSARNOK, EGY HAZUG
EGY DEKORATÍV BÁB
NEM LEHET MINDIG MINDEN
MINDIG HAZUGSÁG
NEM SÍRHAT MINDIG
EGY KOPOTT KERESZT FELETT
NEM JUTHAT MINDIG
A MÉRGEZETT SZELET
NEM HÚZHAT MINDIG AZ ÁG
BÁRMI IS LESZ
NEM LEHET MINDIG
A VÉG A VÉGZETED
NEM TÖRHET MINDIG
ÚJRA ÉS ÚJRA SZÉT
NEM VESZÍTHETI EL
MINDIG MINDENÉT
NEM MARADHAT MINDIG
REJTVE A SZEM ELŐL
EGYSZER FELKEL A NAP
KELET FELŐL
HA LEHET TISZTA
LEGYEN HÓFEHÉR
HA LEHET ZÖLD, MINT A FŰ
KÉK, MINT AZ ÉG
HA LEHET HAMVAS
FÉNYES, MINT A NAP
HA LEHET HŐS
NE CSAK MINDIG ÁLDOZAT
Már jócskán túl vagyunk a karácsonyon, de van egy dolog amit nem meséltem el.
Szubál pár hónappal az ünnepek előtt egyszer csak csinált magának egy saját oltárat a polcán. Addig a közös családin tartotta az addig kapott kis dolgait. Időnként leporolta, megmutatta másoknak, de kb. ennyi volt nála.
De ez a kis "akciója" több szempontból is szíven talált. Az én első oltáram is pont egy ilyen szekrénypolcon indult, és ez egy nagyon szép emlék nekem. Nem könnyen léptem meg, eltelt egy idő, de akkor az én szuverén döntésem volt.
Most a fiam tett így. Csakhogy nem 23, hanem 6 évesen. Ez nagy különbség.
Aztán előállt azzal, hogy saját Gauranitai murtit szeretne. Kicsi kora óta szereti a "közöst", szoktuk együtt öltöztetni, de nem gondoltam, hogy ez a vágya. Egy darabig teszteltem, hogy tényleg komolyan gondolja, mert ez nem játék, de kitartó volt és közölte, hogy ne is vegyünk neki még apró dolgokat se, mert gyűjtsünk a murtira.
Nem kis szervezéssel, és sok bhakta segítségével (Manini, Dharmista, Taralaksi, Premaguru és Hemangi mataji) rövid időn belül sikerült beszerezni (kifesteni, felöltöztetni, stb.) egy gyönyörű Gauranitait.
Szubál aztán nagyon örült karácsonykor, és szerencsére azóta is nagyon kitartóan ébreszti, fekteti, eteti, öltözteti.
Ez a legnagyobb ajándék amit eddig kapott az életében. És az enyémben is... :)