„A neved: Vijaya Gauranga das” hangzott el közel 20 éve (1995-02-04), persze angolul. A máriaremetei templomszoba felmorajlott.
Nem elég, hogy szokatlan módon egy házas „érdeklődő” kapott avatást, még ilyen név is hozzá…
Akkor még Sri Sri Dayal Nitai – Vijaya Gauranga volt az egyetlen murti Magyarországon, és mivel a legtöbben még nem voltak máshol, ezért szinte a világot is Ő jelentette. A beavatásuktól is csak 1 (illetve a kicsiknél 2) év telt el.
Ego-próbáló volt a bhakták azon kedvtelése, hogy kírtanok végén a „Jaya Dayal Nitai-Vijaya Gaurangá”-nál felém fordultak, vagy körbeugráltak…
Eddig nem nagyon meséltem az avatásomról, mert nekem is kellett idő, hogy feldolgozzam valamennyire az avató lelki tanítómesterem távozását. Nem hiszem, hogy értek mindent, de legalább már egy objektív távolságból tudom nézni. Talán most elég is ennyi erről.
Számomra mindig Sri Sri Dayal Nitai – Vijaya Gauranga a világ középpontja, még szeretett saját Gauranitaiom, Sri Sri Pavana Nitai – Gaurasundart is az ő kiterjedésüknek látom. Mindkét beavatásukkor ott voltam és teljesen elrabolták már akkor a szívemet. Bár akkoriban még messze laktunk (Pesterzsébeten) a templomtól, alig vártam, hogy láthassam őket.
Ahol ők vannak, ott a Lelkivilág. Ezt nem is olyan nehéz megérezni. Persze van az a befedettség amikor ez nem megy, de valamit mindenki érez.
Természetesen már nagyon vártam, hogy második avatottként közvetlenül is mehessek Hozzájuk, ez 1998 nyarán jött el. Persze addigra már nyakig voltam a prédikálási feladatokban, de minimum heti egyszer mindig megyek Hozzájuk. Néha úgy éreztem, hogy jó lenne több, de a józan eszem tudta, hogy az Úr Caitanya is inkább lelkes a prédikálásra, mint arra, hogy én ott bénázzak körülötte.
Nagyon sok dolgot csak Miattuk vállaltam el. Ilyen volt a templomvezetés és főleg az új templom építése. Persze nem bántam meg semmit. Egész életem végéig szerettem volna őket közvetlenül teljes időmben szolgálni, de ez sajnos megszakadt, mint ahogy a szívem is egy kicsit.
Sokan nem értették és most sem értik, hogy mi motivált akkor és most is, ezért gyakran kitalálnak valami mást. Talán ha elolvasod ezt a kis írást, akkor egy kis lépéssel közelebb kerülsz a szívemhez.
Persze, ez nem minden, de a többi maradjon az én titkom.
Itt van egy szép részlet Bhaktividya Purna Swami Maharaja könyvéből, aki e téma egyik legnagyobb szakértője a világon.
Kicsit talán filozofikus, nehezebben emészthető elsőre, de érdemes kibogozni és elgondolkodni rajta:
„A következő kérdés: az élőlény az anyagi világban. Az élőlény, természeténél fogva prakriti. Ez azt jelenti, hogy örömet okoz Krisnának. Krisna az egyetlen élvező, de mivel irigy lett Krisnára, úgy döntött, hogy ő akar az élvező lenni. Így az élőlények, akik eljönnek az anyagi világba, mind ebben a tudatban vannak: ők akarnak lenni az élvezők és az irányítók. Ez minden probléma oka, amivel az anyagi 
világban találkozunk. A lelki világban csak egy élvező van: Krisna. Ez azt jelenti, hogy számtalan élőlény tud kiterjedni Belőle, tökéletes harmóniában. És ott minden nagyon kellemesen, hibátlanul működik, tökéletes kölcsönhatásban, mert minden cselekedetnek a középpontjában Krisna áll. Így működik a lelki világ, ez az ottani kultúra.
Mivel az anyagi világban minden élőlény azt hiszi, hogy ő az élvező, ezért önmagát állítja a középpontba, és a saját elgondolása alapján az egész anyagi teremtést a saját személye köré próbálja szervezni. Ennek az a következménye, hogy nincsen harmónia. Prabhupáda azt a példát említi, hogy ha kavicsot dobunk egy tóba, akkor tökéletes koncentrikus körök keletkeznek az egész tavon, s ez nagyon vonzó látványt nyújt. De ha egy marék követ dobunk bele, akkor nincs semmi összhang, zavarossá válik az egész. Minden élőlény arra törekszik, hogy irányítson, hogy megszervezze a dolgokat. Ilyen a feltételekhez kötött természet. Ez az, amit ki kell javítanunk. Az elv az, hogy a lelki világban Krisna a férfi, és az élőlény a nő. Ez tükröződik vissza itt, az anyagi világban. Itt azonban mindenki női természetű. Ezzel szemben mindenki azt gondolja magáról, hogy férfi. Mivel azonban ez egy visszatükröződés, vannak, akik egy férfi, és vannak, akik egy nő formáját fogadják el. És aztán mindenki megpróbál irányítóvá válni. Ebből jön a nehézség.
Az ácáryák próbálnak megmenteni bennünket ettől a nehézségtől és megmutatni, hogyan tegyük Krisnát a középpontba. Hogyha Krisna van a középpontban, akkor minden nagyon simán megy. Társadalmi harmónia jön létre, s minden nagyon könnyű lesz, ugyanúgy, mint a lelki világban. Ez csak akkor lehetséges, ha megértjük, hogy nem ez a test vagyunk, megértjük, hogy Krisna szolgái vagyunk, és ezen az alapon viszonyulunk egymáshoz. Ugyanakkor, feltételekhez kötött természetünk miatt, a viselkedésünket és a cselekedeteinket ehhez kell igazítanunk. Mert hogyha nem tudunk így viszonyulni, akkor megzavar, vagy lehengerel minket az anyagi természet.
Meg kell tanulnunk úgy használni ezt a feltételekhez kötöttséget, hogy az a legnagyobb mértékben a javunkat szolgálja. Azaz le kell foglalnunk Krisna szolgálatában, Krisna kultúráján belül, ahol Krisna áll a középpontban. Így elérhetjük a társadalmi harmóniát, a Krisna-tudatot, és azt az elégedettséget, amit valójában a társadalmi és a lelki tevékenységek során keresünk.”
H. H. A. V. Bhaktividya Purna Swami Maharaja : Daiva-varnasrama /részlet/
„Hogyan is láthatnánk be a tudatlanságunkat, ami pedig a tanulás előfeltétele, ha szüntelenül a meglévő tudásunkat használjuk?”