Itt van egy szép részlet Bhaktividya Purna Swami Maharaja könyvéből, aki e téma egyik legnagyobb szakértője a világon.

Kicsit talán filozofikus, nehezebben emészthető elsőre, de érdemes kibogozni és elgondolkodni rajta:

„A következő kérdés: az élőlény az anyagi világban. Az élőlény, természeténél fogva prakriti. Ez azt jelenti, hogy örömet okoz Krisnának. Krisna az egyetlen élvező, de mivel irigy lett Krisnára, úgy döntött, hogy ő akar az élvező lenni. Így az élőlények, akik eljönnek az anyagi világba, mind ebben a tudatban vannak: ők akarnak lenni az élvezők és az irányítók. Ez minden probléma oka, amivel az anyagi világban találkozunk. A lelki világban csak egy élvező van: Krisna. Ez azt jelenti, hogy számtalan élőlény tud kiterjedni Belőle, tökéletes harmóniában. És ott minden nagyon kellemesen, hibátlanul működik, tökéletes kölcsönhatásban, mert minden cselekedetnek a középpontjában Krisna áll. Így működik a lelki világ, ez az ottani kultúra.

Mivel az anyagi világban minden élőlény azt hiszi, hogy ő az élvező, ezért önmagát állítja a középpontba, és a saját elgondolása alapján az egész anyagi teremtést a saját személye köré próbálja szervezni. Ennek az a következménye, hogy nincsen harmónia. Prabhupáda azt a példát említi, hogy ha kavicsot dobunk egy tóba, akkor tökéletes koncentrikus körök keletkeznek az egész tavon, s ez nagyon vonzó látványt nyújt. De ha egy marék követ dobunk bele, akkor nincs semmi összhang, zavarossá válik az egész. Minden élőlény arra törekszik, hogy irányítson, hogy megszervezze a dolgokat. Ilyen a feltételekhez kötött természet. Ez az, amit ki kell javítanunk. Az elv az, hogy a lelki világban Krisna a férfi, és az élőlény a nő. Ez tükröződik vissza itt, az anyagi világban. Itt azonban mindenki női természetű. Ezzel szemben mindenki azt gondolja magáról, hogy férfi. Mivel azonban ez egy visszatükröződés, vannak, akik egy férfi, és vannak, akik egy nő formáját fogadják el. És aztán mindenki megpróbál irányítóvá válni. Ebből jön a nehézség.

Az ácáryák próbálnak megmenteni bennünket ettől a nehézségtől és megmutatni, hogyan tegyük Krisnát a középpontba. Hogyha Krisna van a középpontban, akkor minden nagyon simán megy. Társadalmi harmónia jön létre, s minden nagyon könnyű lesz, ugyanúgy, mint a lelki világban. Ez csak akkor lehetséges, ha megértjük, hogy nem ez a test vagyunk, megértjük, hogy Krisna szolgái vagyunk, és ezen az alapon viszonyulunk egymáshoz. Ugyanakkor, feltételekhez kötött természetünk miatt, a viselkedésünket és a cselekedeteinket ehhez kell igazítanunk. Mert hogyha nem tudunk így viszonyulni, akkor megzavar, vagy lehengerel minket az anyagi természet.

Meg kell tanulnunk úgy használni ezt a feltételekhez kötöttséget, hogy az a legnagyobb mértékben a javunkat szolgálja. Azaz le kell foglalnunk Krisna szolgálatában, Krisna kultúráján belül, ahol Krisna áll a középpontban. Így elérhetjük a társadalmi harmóniát, a Krisna-tudatot, és azt az elégedettséget, amit valójában a társadalmi és a lelki tevékenységek során keresünk.”

H. H. A. V. Bhaktividya Purna Swami Maharaja : Daiva-varnasrama /részlet/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.