„A neved: Vijaya Gauranga das” hangzott el közel 20 éve (1995-02-04), persze angolul. A máriaremetei templomszoba felmorajlott.

Nem elég, hogy szokatlan módon egy házas „érdeklődő” kapott avatást, még ilyen név is hozzá…

Akkor még Sri Sri Dayal Nitai – Vijaya Gauranga volt az egyetlen murti Magyarországon, és mivel a legtöbben még nem voltak máshol, ezért szinte a világot is Ő jelentette. A beavatásuktól is csak 1 (illetve a kicsiknél 2) év telt el.

Ego-próbáló volt a bhakták azon kedvtelése, hogy kírtanok végén a „Jaya Dayal Nitai-Vijaya Gaurangá”-nál felém fordultak, vagy körbeugráltak…

Eddig nem nagyon meséltem az avatásomról, mert nekem is kellett idő, hogy feldolgozzam valamennyire az avató lelki tanítómesterem távozását. Nem hiszem, hogy értek mindent, de legalább már egy objektív távolságból tudom nézni. Talán most elég is ennyi erről.

Számomra mindig Sri Sri Dayal Nitai – Vijaya Gauranga a világ középpontja, még szeretett saját Gauranitaiom, Sri Sri Pavana Nitai – Gaurasundart is az ő kiterjedésüknek látom. Mindkét beavatásukkor ott voltam és teljesen elrabolták már akkor a szívemet. Bár akkoriban még messze laktunk (Pesterzsébeten) a templomtól, alig vártam, hogy láthassam őket.

Ahol ők vannak, ott a Lelkivilág. Ezt nem is olyan nehéz megérezni. Persze van az a befedettség amikor ez nem megy, de valamit mindenki érez.

Természetesen már nagyon vártam, hogy második avatottként közvetlenül is mehessek Hozzájuk, ez 1998 nyarán jött el. Persze addigra már nyakig voltam a prédikálási feladatokban, de minimum heti egyszer mindig megyek Hozzájuk. Néha úgy éreztem, hogy jó lenne több, de a józan eszem tudta, hogy az Úr Caitanya is inkább lelkes a prédikálásra, mint arra, hogy én ott bénázzak körülötte.

Nagyon sok dolgot csak Miattuk vállaltam el. Ilyen volt a templomvezetés és főleg az új templom építése. Persze nem bántam meg semmit. Egész életem végéig szerettem volna őket közvetlenül teljes időmben szolgálni, de ez sajnos megszakadt, mint ahogy a szívem is egy kicsit.

Sokan nem értették és most sem értik, hogy mi motivált akkor és most is, ezért gyakran kitalálnak valami mást. Talán ha elolvasod ezt a kis írást, akkor egy kis lépéssel közelebb kerülsz a szívemhez.

Persze, ez nem minden, de a többi maradjon az én titkom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.