"A konyhában Keith fõzte az ebédet, mint rendesen, de ma Swamiji a tûzhely mellõl figyelte növendékét. Keith megállt és felnézett a fõzésbõl:
— Swamiji, lehetek a tanítványod?
— Igen — válaszolta Swamiji. — Miért ne? Krisna dása lesz a neved.
Ez az egyszerû beszélgetés volt az elsõ eset, amikor valaki arra kérte Swamijit, hogy fogadja el tanítványának, és ez volt Swamiji elsõ ígérete az avatásra. De semmi több nem történt. Swamiji kihirdette, hogy hamarosan avatást fog tartani.
— Mit jelent az avatás, Swamiji? — kérdezte az egyik fiú, és Swamiji azt mondta:
— Késõbb elmondom.
Elõször is szükségük volt japa-füzérekre. Keith elment a Tandy's Leather Companyhoz, egycentis fagyöngyöket vásárolt és fonalat hozzá, amelyre felfûzhették. Swamiji elmondta, hogy sokkal jobb gyöngyökön számolni, amikor japáznak — száznyolc gyöngyös fonálon a pontosság kedvéért. Ez a tapintási érzéket is lefoglalja, és mint a vais£avák Indiában, meg tudják számolni, hányszor mondják el a mantrát. Néhány bhaktának Indiában több mint ezer gyöngy van a fonalán — mondta —, és újra és újra végigmondják. Megtanította a fiúknak, hogyan kössenek kettõs csomót a száznyolc gyöngy mindegyike után. A száznyolc különleges szám: száznyolc Upani¢ad van, ahogyan a fõ gopík, az Úr Krisna legfõbb bhaktái is száznyolcan vannak.
Az avatottak fogadalmat tesznek, mondta Swamiji. Az egyik fogadalom az, hogy mindennap elõírt számú kört japáznak a füzéren. A Swamiji fiai közül körülbelül egy tucatnyi tûnt alkalmasnak erre, de nem szigorú rendszer alapján választotta ki õket; ha akarták, vállalhatták.
Steve: Bár mindig azt tettem, amit Swamiji ajánlott, éreztem, hogy az avatás súlyosabb elkötelezettség. És még utoljára erõs vágyat éreztem, hogy teljesen független maradjak, így aztán haboztam, elfogadjam-e az avatást vagy sem.
Swamiji barátai mind másképpen látták az avatást. Néhányan látták, hogy nagyon komoly dolog, néhányan pedig csak egy bulinak tartották az egészet. Néhány nappal a ceremónia elõtt Wally és Howard, miközben az udvaron gyöngysoraikat fûzögették, beszélgetni kezdtek:
— Ez csak formalitás. Elfogadod Swamijit lelki tanítómesterednek — így Wally.
— Mivel jár ez? — kérdezte Howard.
— Senki sem biztos benne. Indiában ez általános szokás. Nem gondolod, hogy el akarod fogadni lelki tanítómesterednek?
— Nem tudom. Jó lelki tanítómesternek tûnik — akármi is legyen az. Úgy értem, szeretem õt és a tanításait is nagyon, úgyhogy gondolom, valahogy máris a lelki tanítómesterem. Csak nem értem, hogyan változtatna ez a helyzeten.
— Én sem értem. Gondolom, nem változtat semmit. Csak formaság.
* * *
Szeptember 8. Janmástamí volt, az Úr Krisna megjelenési napja. Bhaktivedanta Swami egy évvel ezelõtt a tengeren, a Jaladuta fedélzetén, Colombo partjait elhagyva ünnepelte meg Krisna születésnapját. Most, pontosan egy évvel késõbb volt egy kis csapata, akik énekelték a Hare Krisnát. Összehívta õket, hogy énekléssel, a szentírások olvasásával, koplalással és lakomázással megünnepeljék a napot — és másnap avatás volt.
Swamiji reggel hatkor lejött, hogy szokás szerint reggeli leckét tartson, amikor az egyik fiú megkérte, hogy olvasson saját kéziratából. Swamiji tartózkodónak tûnt, de nem titkolta el örömét, amiért megkérték, hogy saját Bhagavad-gítá magyarázatát olvassa. Általában Dr. Radhakrishnan oxfordi kiadású Bhagavad-gítájából olvasott egy-egy verset. Bár a magyarázat a személytelen filozófiát mutatja be, a fordítások kilencven százalékban helyesek, mondta Swamiji. De aznap reggel felküldte Royt, hogy hozza le kéziratát, és egy órán át a gépelt lapokról olvasott.
Janmástamí ünneplésének különleges szabályai vannak: nem lehet enni, és a napot japázással, énekléssel, olvasással, a Krisna-tudatról beszélgetve kell tölteni. Ha valaki túlságosan legyengülne, mondta, van gyümölcs a konyhában. De jobb, ha az éjféli lakomáig koplalnak, pontosan úgy, mint Indiában a bhakták. Elmesélte, hogy Indiában emberek milliói — hinduk, muzulmánok egyaránt — ünneplik az Úr Krisna születésnapját, és minden templomban Krisna kedvteléseit dicsõítik.
— És most — mondta végül — elmondom nektek, mit jelent az avatás. Az avatás azt jelenti, hogy a lelki tanítómester elfogadja a tanítványt, és vállalja, hogy gondját viseli, a tanítvány pedig elfogadja a lelki tanítómestert, és vállalja, hogy Istenként imádja.
Szünetet tartott. Senki sem szólt.
— Valami kérdés?
Kérdés nem volt, így aztán felállt és kiment.
A bhakták megdöbbentek. Mit is hallottak most — mit mondott? Heteken keresztül hangsúlyozta, hogy aki Istennek adja ki magát, azt kutyának kell tekinteni.
— Most felrobbant az agyam — mondta Wally.
— Mindenkinek felrobbant az agya — mondta Howard. — Swamiji bombát dobott el.
Keithre gondoltak. Keith bölcs volt. Beszéljünk Keithtel! De Keith kórházban volt. Ahogy maguk közt beszélgettek, egyre jobban megzavarodtak. Swamiji megjegyzése megzavarta ítélõképességüket. Végül Wally elhatározta, hogy meglátogatja Keithet a kórházban.
Keith meghallgatta az egész történetet. Wally elmesélte neki, hogy Swamiji mondta nekik, hogy koplaljanak, elmesélte, hogy olvasott a kéziratából, s hogy azt mondta, majd elmagyarázza az avatást, és elmesélte, hogy fülelt mindenki... És akkor Swamiji eldobott egy bombát: „A tanítvány elfogadja a lelki tanítómestert, és vállalja, hogy Istenként imádja. Valami kérdés?” És akkor Swamiji kiment.
— Nem tudom, hogy most akarom-e, hogy felavasson — vallotta be Wally. — Istenként kell imádnunk õt.
— Már most is azt csinálod, hiszen elfogadsz mindent, amit mond neked — válaszolt Keith, és azt tanácsolta beszéljék meg Swamijival — még az avatás elõtt...
Wally visszatért a templomba, megtanácskozta Howarddal, és együtt felmentek a Swami lakásába.
— Amit ma reggel mondtál — kérdezte Howard —, az azt jelenti, hogy a lelki tanítómestert Istennek kell elfogadnunk?
— Azt jelenti, hogy ugyanaz a tisztelet jár neki, mert Isten képviselõje. Ezért éppen olyan, mint Isten, mert Istent hozhatja el õszinte tanítványának. Világos?
Az volt.

Részlet Satsvarupa das Goswami : Srila Prabhupada élete című könyvből

Az alábbi szám a 2003-as „Tetteim súlya” albumunkon található. Mivel ez se egy „torzítós” szám azt gondoltuk, hogy nagy sláger lesz. Sok oka van, hogy miért, de végül nem lett az.

Mivel én mégis az egyik legszebb Mantra számnak gondolom, most megosztom veletek. Érdekessége, hogy a szövegét ketten írtuk Jaya Harival, ami annyira ritka, hogy ez az egyetlen ilyen számunk. A zene én voltam.

Elfogadom a sorsom

Tegnap még együtt voltunk
Azt mondtad, hogy minden rendben
Szemembe néztél, mosolyogtál
És én elhittem mindent

Hogy mindig így lesz
Hogy minden jó lesz
Hogy tényleg így
Hogy minden így

Én elfogadom a sorsom
Úgysem tehetek mást
Tudom, hogy olyan életet élek
Amiben nagyon ritka a társ

Tegnap mikor elváltunk
Azt mondtad, csak megnézed
Azt ígérted, hogy mindjárt jössz
És én elhittem mindent

Tegnap, mikor üzentem neked
Azt mondtad, egy kicsit várjak
Van még egy-két dolgod
És én elhittem minden

"Tipikus szituációk és kihívások amelyekkel a grhastha párok szembesülnek a Krisna-tudatban; megoldási lehetőségek

Egy grhastha párnak mindennapi élete során számtalan olyan élethelyzettel és kihívással kell szembesülnie, ami megnehezíti életüket, és nem Krisna-tudatot eredményez.

Általános probléma, hogy minden feleség azt gondolja, hogy a férje nem szán rá elég időt, a férjek pedig azt gondolják: „Olyan sokat teszek érte, mi mást csinálhatnék még?” A probléma abból ered, hogy túl nagyok az elvárások egymás felé. Az általános megoldás az, hogy el kell fogadni a partnert úgy, ahogy van, és közös megegyezéssel kell teljesíteni a kötelességeket, nem pedig diktatórikus hozzáállással. Felcímkézni a nőt, mint kevésbé intelligenst és próbálni uralkodni fölötte, a legnagyobb akadály a grhastha ashramaban.

A grhastha asrama intézménye stresszel telivé válik, meggyengül, megfárad és széthullik olyan okok miatt, amelyek teljesen elkerülhetőek lennének. A következő párbeszédben néhány tipikus élethelyzet / kihívás következik a megoldási lehetőségekkel együtt.

Krisna-tudat előtt összeházasodott pár

Surendra és Sunita 3-4 éve házasok voltak már, amikor a család barátja, Arjuna hatására a Krisna-tudatba jöttek. A házasságkötés után sok problémájuk volt és azt gondolták, egy gyermek vállalása segítene. De nem ez történt. Bár folyamatosan egyre Krisna-tudatosabbakká váltak, a pár távolodott egymástól és a fiukat, Ashokot elhanyagolták. Míg egy napon,

Surendra: Azt hittem meg fogsz változni, miután a Krisna-tudatba jöttél. De ugyanolyan maradtál.
Sunita: És te? A fiunk, Ashok már nem szeret a házban lenni, mert folyton vitatkozunk. Az Isten szerelmére, ne rajtam töltsd ki a mérged, ha problémáid vannak az irodában!
Suredra: Elegem van belőled! Elhagylak!
Sunita: És mi lesz akkor a fiunkkal? Mi lesz velem?
Surendra: Krisna majd elrendezi a helyzetet. (Sunita teljesen kétségbeesik, Surendra komoly és bizonytalan magában)

Arjuna, a család barátja, aki bevezette őket a Krisna-tudatba, elvitte őket egy tanácsadóhoz, akit mindketten tiszteltek. Elmagyarázták nekik, mi a férj és a feleség szerepe a Krisna-tudatban és azt is, hogy a viselkedésük hogyan hat kedvezőtlenül Ashokra. Mindkettőjüknek lehetőségük volt, hogy szabadon kifejezhessék magukat egy pártatlan autoritás jelenlétében. Minden nehézségre találtak megoldást. Kifejezetten ajánlották nekik, hogy üljenek le együtt, japázzanak együtt, és olvassák minden nap közösen a Krisna könyvet. Ma a család boldogan él.

Az egyik házastárs a Krisna-tudatban volt a házasság előtt, a másik nem

Krisna das (Rohit) és Shilpa friss házasok. Krisna das öt éve követi a Krisna-tudat folyamatát és a múlt évben kapott avatást. Shilpa egy tipikus konzervatív maharashtriai családból származik és nem volt kapcsolata az ISKCON-nal azonkívül, hogy néhányszor meglátogatta a Juhu templomot néhány Kalkuttából jött rokonnal, akik Mumbai nevezetességeit akarták látni. Krisna das azért, hogy elégedetté tegye szüleit, beleegyezett a Shilpával való házasságba, ahelyett, hogy keresztülment volna a templomi házasodási folyamaton. Meg volt győződve róla, hogy csak idő kérdése, és Shilpa bhaktává válik.
A házasság előtt elmagyarázta Shilpának a kapcsolatát az ISKCON-nal és elvitte Chowpattyba, a Radha Gopinath templomba darshanra. Shilpa egyértelműen nem bánta és egyáltalán nem tiltakozott. A házasságkötés utáni nap:

Shilpa: Rohit, hová menjünk nászútra? A szüleim úgy döntöttek, hogy vesznek nekünk repülőjegyet bárhová a világon, ahová csak akarjuk. Kérlek, menjünk Párizsba és aztán Londonba. Úgy hallottam, hogy Olaszország látnivalóit megéri megnézni. Óh, Rohit, mikor indulunk?
Rohit: Nászút?! De Shilpa, miről beszélsz? Nem tudod, hogy ez mind maya és ezek a helyek, amikről beszélsz a legbűnösebb helyek a földön? Nem! Nem! Kérlek, soha többé ne beszélj nekem nászútról! Nem tudod, hogy a szexuális élet csak gyermeknemzésre való? Úgy jönnék vissza, mint egy megátalkodott karmi. Megmondom, mit fogunk csinálni. Elmegyünk Mayapurba és Vrindavanaba, és kérjük Sri Sri Radha Madhava és Sri Sri Krisna Balarama áldását. Hogy is kezdhetnénk ennél jobban a házaséletünket? Amikor a grhastha asramaba lépünk… (Rohit fél órán keresztül prédikál Shilpának arról, hogy mit szabad és mit nem a grhastha asramaban.)
Shilpa: De Rohit… mindenki elmegy nászútra rögtön a házasság után. Mit mondok majd a szüleimnek? Azt hiszik, bolond vagyok, hogy Mayapurba meg Vrindavanaba megyek. Rohit, kérlek, próbáld megérteni! Annyira vártam, hogy elmehessek veled ezekre a csodálatos helyekre. (Hangosan sírni kezd.)
A szituáció nem oldódott meg rögtön. 6 hónappal később…
Csörög a telefon:
Shilpa: Halló, szia Meena, hogy vagy? Mi van veled mostanában? Tényleg? Lonavalába mész augusztus 15-én három napra? Ez csodálatos! Nagyon szívesen veled mennék. Megkérdezem Rohitot és visszahívlak, amint tudlak.
Rohit éppen japázik…
Shilpa: Rohit, emlékszel a barátnőmre Meenára? Aki azt a nagy képkeretet adta nekem.
Rohit: Óh, azt a nagy csúf keretet, amiben az Úr Ganesh van?
Shilpa: (mérgesen) Igen, ő az. Néhány barátommal együtt Lonavalába akarnak menni augusztus 15-től három napra. Meena nagyon szeretné, ha mi is velük tartanánk. Nagyon szeretnék menni, mert már nagyon rég nem találkoztam velük.
Rohit: De nekem már más terveim vannak. Lesz néhány nagyon inspiráló program azon a három napon a templomban,
Shilpa: Mindig azt akarod, hogy a templomba, meg programokra menjek! Mindig ugyanazok az emberek, ugyanazok a programok és késő éjszakáig!
Rohit: De ez a három nap nagyon fontos nekem és megígérted a házasság előtt, hogy érdeklődni fogsz a Krisna-tudat iránt!
Shilpa: Minden vasárnap megyek a templomba és elkezdtem japázni is. Ezt csak azért csinálom, hogy elégedetté tegyelek. Nem tudnál te is egy kis örömöt szerezni nekem? Ráadásul a házasság előtt nem is mondtál erről nekem semmit!

Amikor Rohit megházasodott, rá kellett volna jönnie, hogy kell majd néhány kompromisszumot kötnie az életében. Minek megházasodni és szörnyűvé tenni a másik életét? Ha szilárd vagy a Krisna-tudatban, sokkal jobb, ha nem teszed elégedetté a szülőket és egy bhaktával házasodsz össze, aki aztán majd elégedetté teszi a szülőket, mint egy életen át minden nap harcolni valakivel.

Mohandas avatott bhakta volt, mielőtt összeházasodott Malatival. Mohandas elvárta, hogy Malatinak úgy menjen a bhaktává válás, mint a karikacsapás. Nem törődött vele, hogy elég időt töltsön Malatival és nem magyarázta el neki a Krisna-tudat elveit és a Vaisnava etikettet sem. Az eredmény: mindennapos problémák és elégedetlenség.

Mohandas: Már megint nem tudod! Hányszor megmondtam, hogy hódolatodat kell ajánlani, ha meglátsz egy bhaktát! Ma reggel találkoztunk Locandas prabhuval úton a templomba és te csak mosolyogtál rá!
Malati: Jhari szári volt rajtam és különben sem tudtam, hogy az úton is hódolatomat kell ajánlani.
Mohandas: Tudsz te egyáltalán valamit? Tegnap, mikor takarítottad a házat, letetted Sri Sri Radha Gopinath fényképét a földre. Sértést követtél el; mindennek van határa! Azon gondolkodom, hogy visszaküldelek a szüleidhez.
Malati: (félve, könnyek között) Kérlek, ne kínozz így! Én nem tudom, hogyan kell viselkedni.

A játék neve: türelem. A tanácsadó arra oktatta a férjet, hogy tanúsítson türelmet, ami amúgy is része a lelki életnek. A férj egy idő után felismerte a hibáját és türelmes lett a feleségével, elmagyarázta neki a Krisna-tudat alapelveit és az etikettet.

Bhaktával házasodj össze! Ha nem, tanúsíts türelmet és adj elég időt a partnerednek, hogy Krisna-tudatos legyen. Ne ítélkezz!

A könyv eredeti címe "Grihasta-ashrama kézikönyv", és H.H. Radhanatha Maharaja kérésére állították össze Bombayban a bhakták 2003-ban." 

Itt tudod elolvasni az előző részt.