Maradt egy akusztikus, de hát aki gitáros az tudja, hogy mi az igazi...
Persze nem most történt ilyen először. 93-ban már egyszer eladtam az erősítőmet és a gitáromat és harmóniumot és mridangát hozattam Indiából az árából. Most van mindkettő, de az ok hasonló: kihasználatlanság.
A Mantrának sajnos vége,az OM pedig nem tudott igazán elkezdődni, de ezekről majd írok külön.
Furcsa érzés, mert bírtam ezt a hangszert, és úgy terveztem, hogy megtartom, de be kell vallanom a pénz is jól jött és tényleg csak a helyet foglalta. Ha mégis a sors úgy hozza, hogy megint bárdot kell ragadnom akkor majd megoldjuk valahogy. A Mantrában már egy csomó koncerten és az első két lemezen is túl voltunk, amikor még mindig kölcsön gitárokon játszottam.
Utána se vettem, hanem korábbi lelki tanítómesterem adott nekem hangszereket.
Bizonyos szempontból ez egy fejezet vége. De csak egy fejezeté és nem a könyvé...
Ebben a klipben szerepelt utoljára:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.