Volt egy érdekes álmom pár hete.

Egy gyűlésen ültem vendégként, ahol a téma az volt, hogy hogyan lehetne fejleszteni a prédikálást Budapesten.

A helyzet két okból is valóságszerű volt, mert tervezve van egy ilyen és tavaly tavasszal is volt hasonló, csakhogy arról nincsenek túl jó emlékeim. Jól indult, mert Sivarama Maharaja kérésére az egyház elnök hívott (erről akkor írtam is), de akiknek segíteni szerettünk volna (ha jól vettem ki) inkább támadásnak vették. Kérésre összeírtam egy megvalósítható javaslat csomagot, de azzal azóta se történt sok. Majd lehet, hogy felteszem ide… :)

Visszatérve az állomhoz. Sorba mindenki mondta a véleményét és végül rám került a sor. Nagyon nehéz helyzetbe éreztem magam. Véleményem, ötleteim természetesen voltak/vannak, de a tavalyi (és sok más korábbi) tapasztalatok élénken éltek bennem. „Minek keveredjek megint konfliktusba?!” mondta az egyik belső hang, „mondd meg nekik, hisz úgyis ezen töröd állandóan a fejed”, szólt a másik.

Végül meglepően bölcs döntést hoztam, és megkérdeztem a jelenlévő vezetőket, hogy ők mit látnak hibának, gyengeségnek, és mennyit hajlandóak változtatni a mostani helyzeten.

A választ sajnos nem tudom elmesélni, mert itt megszakadt az álom.

Éber józan eszemmel is úgy gondolom, hogy ez a fő kérdés: ha úgy gondolod, hogy minden jó ahogy van, de legfőképp nem akarsz változást, akkor fölösleges bármilyen tanács, vagy ötlet. Szimpla időpocséklás.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.