"Amikor azt gondolod, hogy már minden lehetőséget kimerítettél, még mindig van legalább egy."

Thomas Alva Edison

Izgalmas ez a hét is.

Itt van Magyarországon Srila Gurudeva (Indradyumna Maharaja), aki a felségem lelki tanítómestere is egyeben. Mivel ritkán jár erre és nem marad sokáig mindenképpen érdemes kihasználni a jelenlétét.

Ellátogatott ide hozzánk az ovi/suliba is, ami nagyon emlékezetes élmény volt.

Az alábbi videót én vettem fel és vágtam össze.

Külön elnézést a belehallatszódó borzalmas énekhangomért :(

Látom, hogy ez van mindenhol. 

(Az alábbiak csak a példa kedvéért, én nem szavazok egyetlen pártra, személyre 20 éve.)

Amikor 2006-ban az akkori miniszterelnök egy (elvileg) zárt gyűlésen arról akarta meggyőzni a többi vezetőt, hogy munka és nehézségek nélkül nem megy, és be kell vállalni az igazságot, akkor fellázadt a nép. Persze nem azért, mert korábban nem mondott igazat, hisz ebben az országban (szinte) mindenki csal és hazudik, pláne a politikusok, hanem mert nem akarunk ezzel szembenézni.

Nekünk … kell, aki bár napról napra becsap minket, dilettánsan csinálja a dolgát, de nagyjából békén hagy minket és mindig valami új ígérettel, ellenség-képpel, vagy bármi hülyeséggel kábít.

Amikor valaki arra uszította a népet, hogy gyalázza a hivatalos vezetőt és illegitimnek kiáltotta, ki az egy olyan szellemet engedett ki a palackból, amit nagyon nehéz lesz visszaküldeni. Az a szellem őt is csesztetni fogja.

Úgy hívják, hogy tiszteletlenség. Főleg azok felé, akik felelősséget vállalnak, nehéz döntéseket hoznak, amik valakit biztosan kellemetlenül fognak érinteni. Mert utána mi lesz? Ha te leszel vezető téged is leköpnek, ha szembemész az érdekükkel. Vagy felvállalod ugyanazt a harcot, mint az előd, vagy megpróbálsz az árral úszni és lehetőleg nem konfrontálódni senkivel, amit csak úgy tudsz elérni, hogy alibizel és nem csinálsz semmit, mert ha lépsz akkor támadhatóvá válsz.

De rossz hírem van: olyan nincs, hogy semmi. Mert az idő olyan, mint egy folyó: nem áll meg. Ha nem evezel, akkor elvesztél. Lassan, de biztosan.

Szóval, ha teheted, ne azokat hibáztasd akik evezésre buzdítanak, vagy buzdítottak, mert ők csak jót akartak.

Remélem senki ne fog megkövezni ezért, de a fő témája miatt több okból is érdemesnek gondoltam az ajánlásra.

Előre szólok, hogy a filmben egy budhista szerzetesként induló fiú küzdelmét látjuk a vágyaival (amit gyakran el is veszít), így vannak olyan jelenetek melyek zavarba hozhatnak kiskorúakat. Akit ez zavar az ne indítsa el, vagy ugorja át a részeket.

Gyönyörű Himalájai tájakat látunk végig, ahol az események zajlanak. Kétségtelenül nem egy akció film, viszont úgy gondolom, hogy ritka az olyan alkotás, amely ezt az igen kényes (mondhatni tabu) témát feszegeti.

Nagyon magyarázni se akarom, mindenkire ráhagyom a gondolkodást... :)

Egy kis lengyel krisnás hardcore:

Itt olvashatod az előző részt.

Szeminárium a templomi kongregáció fejlesztéséről

Őszentsége Radhanatha Swami

Oroszország, 1998.

"Szóval így kezdtük el. Tanítottuk őket, hogy hogyan kell szépen japázni és kirtanozni.
Tanítottuk nekik a filozófiát és azt, hogy hogyan neveljék fel a családjukat egy nagyon krsnatudatos
módon. Ilyen módon kezdtük el és ezeknek a tanácsadóknak a bhaktái nagyon lelkessé
és első osztályúvá váltaka krsna-tudatukban. És a férj és a feleség, akik vállalták azt a
felelősséget, hogy tanítják az embereket, sosem éreztek még ilyen nektárt a krsna-tudatukban,
mert tényleg szívvel-lélekkel segítettek másoknak krsna-tudatosnak lenni. Bár otthon éltek és
volt munkájuk és minden más, és gyerek is, felemelkedtek.

Nemsokára családok százai kezdtek el csatlakozni ehhez a tanácsadói rendszerhez. A
bhaktáknak egy olyan csodálatos szolgálatává vált ez, hogy képtelen vagyok leírni, milyen
érzés volt olyan boldognak, elégedettnek, rendezettnek és krsna-tudatosnak látni azt a sok
grhastát. Nagyon képzettek voltak a vaisnava etikettben, nagyon erős sadhanával és készek
voltak bármit megtenni, amit csak tudnak, hogy szolgálják Srila Prabhupada misszióját. És
ahogy teltek az évek, a grhasták még erősebbek, még lelkesebbek és még elégedettebbek
lettek.

Nemhogy nekünk valami különleges kongregációnk van. Úgy gondolom, hogy itt Ukrajnában,
a templomotokban természetes módon sokkal különlegesebb a kongregáció. Tényleg így
gondolom. Csak az a kérdés, hogy fektetek-e hangsúlyt arra, hogy megtegyem ezt a
szolgálatot a bhaktáknak. Így természetes módon virágozik minden, mert a krsna-tudat
tökéletes. Ha ezt megfelelően megértjük és gyakoroljuk, akkor ez a legjobb dolog és a
legcsodálatosabb hatással van az emberek életére. Ez biztos.

Akarok beszélni valami sajátos dologról a grhasták tanácsadói rendszerének részleteivel
kapcsolatban. Azok, akik ismerik Őszentsége Jayapataka Swami nama-hatta prédikálását, amit
bhakti-vrksa prédikálásnak is hívnak, úgy fogják érezni, hogy ez nagyon hasonlít hozzá. Ő egy
nagyon dicsőséges szolgálatot csinál. Kérdezhetnétek, hogy miért hívjuk tanácsadóknak és
tanácsadói csoportoknak ezeket sejt csoportok és bhakti-vrksa helyett. Ennek az az oka, hogy
mi 1989-ben kezdtük el ezt a rendszert, ami évekkel azelőtt volt, hogy Jayapataka Maharaja
elkezdte bemutatni az ő csodálatos programját. Mi még mindig ragaszkodunk bizonyos
nevekhez és túlságosan lusták vagyunk ahhoz, hogy megváltoztassuk ezeket. Talán van egy
különbség, az, hogy az ő rendszere inkább arra irányul, hogy a kongregáció nagyon gyorsan
növekedjen. A mi erőfeszítésünk inkább arra összpontosul, hogy a lehető legmagasabb szintű
képzést adjuk azoknak az embereknek, akik már itt vannak. A növekedés természetes módon
fog történni.

A grhasta közösség tanácsadói rendszerének az a célja, hogy arra képezze a házas bhaktákat,
hogy a grhasta ashram krsna-tudatos elvei alapján éljenek. Hogy szisztematikus képzést
biztosítson a bhaktáknak a filozófia, sadhana és a vaisnava viselkedés, etikett, életstílus és
hozzáállás terén. Hogy egy formális keretet biztosítson, ahol a személyes törődést és figyelmet
kiterjeszthetjük minden bhaktára, hogy érezzék azt, hogy szükség van rájuk és azt, hogy egy
csodálatos lelki család részei. Hogy a bhakták közötti szívélyes, személyes kapcsolatokra
bátorítson a szeretet és bizalom szellemében, ami a krsna-tudatos elveken alapszik. Hogy egy
fórumként működjön, amin keresztül a szolgálat és a fő események szervezése, a
kommunikáció és a döntések vannak megkönnyítve.

Bizonyára az idősebb grhasták a kongregációból, aki már tanácsadók, ha látják a csoportukban
hogy valaki nagyon jól képzett, nagyon őszinte és van igazi prédikáló hangulata, akkor
javasolják neki, hogy legyen tanácsadósegéd és aztán folyamatosan tanácsadóvá válik. A
csodálatos dolog ebben az, hogy nincsen semmi, ami olyan elégedettséget okozna, mint az,
hogy olyan módon szolgálni a bhaktákat, hogy ezt a fajta törődést és lelki tréninget adjuk
nekik. Az Úr Caitanya azt tanította, hogy minél inkább adjuk Krisnát másoknak, Krsna
annyira adja Magát nekünk. Ha valóban meg akarod ízlelni a krsna-tudat nektárját, akkor
szívvel-lélekkel segíts másonak krsna-tudatosnak lenni. A bhakta ekkor megtapasztalja az
igazi nektárt az életében.

A grhasták sokszor annyira el vannak foglalva a családi ügyeikkel és gazdasági helyzetükkel,
hogy lelkileg elkezdenek kiszáradni. Bármilyen elfoglaltak is vagyunk, ha csak megértjük a
fontosságát, akkor lényeges mennyiségű időt tudunk szánni arra, hogy segítsünk másoknak
krsna-tudatosnak lenni. Nem kell, hogy nagy prédikátorok vagy nagy kirtana vezetők legyünk,
csak példamutatónak kell lennünk és meg kell értenünk a filozófiánkat és kell akarni
személyesen segíteni másokon. Ez nagyon csodálatos.

Néhány grhasta megtorpan, amikor nincs elég inspiráció, mert úgy érzik, hogy nincs idejük.
Hogy mások tanácsadója lehess, a saját életednek egy példának kell lenni, mert az emberek
figyelnek téged. Mondhatod valakinek, "Kérlek japázz 16 kört, gyere a templomba." Neked
kell jönnöd a templomba! Neked kell japázni. Ha mondod: "Tiszteld a feleséged, tiszteld a
férjed." Neked kell ezeket a dolgokat csinálnod, máskülönben az emberek nem lesznek
inspiráltak attól, hogy ezeket mondod. Személyesen láttuk a saját tapasztalatunkból, hogy a
grhasták számára az egyik legjobb mód arra, hogy igazán megtapasztalják a krsna-tudat
nektárját, hogy erősek legyenek és lelkesek szolgálni Krsnát, az az, hogy veszik ezt a
felelősséget. És ezért a bhakták, ahogy tanulnak, olyan módon akarnak tanulni, hogy ők is
segíthessenek felajánlani ezt a csodálatos szolgálatot, hogy felelősséget vesznek arra a
szolgálatra, hogy mások tanácsadói legyenek. Ez sok lelkesedést és egységet teremt a grhasták
között."