Látom, hogy ez van mindenhol. 

(Az alábbiak csak a példa kedvéért, én nem szavazok egyetlen pártra, személyre 20 éve.)

Amikor 2006-ban az akkori miniszterelnök egy (elvileg) zárt gyűlésen arról akarta meggyőzni a többi vezetőt, hogy munka és nehézségek nélkül nem megy, és be kell vállalni az igazságot, akkor fellázadt a nép. Persze nem azért, mert korábban nem mondott igazat, hisz ebben az országban (szinte) mindenki csal és hazudik, pláne a politikusok, hanem mert nem akarunk ezzel szembenézni.

Nekünk … kell, aki bár napról napra becsap minket, dilettánsan csinálja a dolgát, de nagyjából békén hagy minket és mindig valami új ígérettel, ellenség-képpel, vagy bármi hülyeséggel kábít.

Amikor valaki arra uszította a népet, hogy gyalázza a hivatalos vezetőt és illegitimnek kiáltotta, ki az egy olyan szellemet engedett ki a palackból, amit nagyon nehéz lesz visszaküldeni. Az a szellem őt is csesztetni fogja.

Úgy hívják, hogy tiszteletlenség. Főleg azok felé, akik felelősséget vállalnak, nehéz döntéseket hoznak, amik valakit biztosan kellemetlenül fognak érinteni. Mert utána mi lesz? Ha te leszel vezető téged is leköpnek, ha szembemész az érdekükkel. Vagy felvállalod ugyanazt a harcot, mint az előd, vagy megpróbálsz az árral úszni és lehetőleg nem konfrontálódni senkivel, amit csak úgy tudsz elérni, hogy alibizel és nem csinálsz semmit, mert ha lépsz akkor támadhatóvá válsz.

De rossz hírem van: olyan nincs, hogy semmi. Mert az idő olyan, mint egy folyó: nem áll meg. Ha nem evezel, akkor elvesztél. Lassan, de biztosan.

Szóval, ha teheted, ne azokat hibáztasd akik evezésre buzdítanak, vagy buzdítottak, mert ők csak jót akartak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.