Itt olvashatod az előző részt.

Szeminárium a templomi kongregáció fejlesztéséről

Őszentsége Radhanatha Swami

Oroszország, 1998.

"ASHRAM VÁLTÁS

Ha egy brahmacári be akar lépni a grhasta ashramba, sohasem nyomjuk, hogy maradjon
brahmacari. Azt prédikáljuk annak a személynek, hogy bármennyi időt is töltöttél el a
brahmacari ashramban, az nagyon értékes. Kaptál egy felbecsülhetetlenül értékes képzést, ami
nagy segítség lesz az életed hátralevő részében. A grhasta kongregációban van egy csoport,
akiket házassági tanácsadásnak hívunk. A személy bemutatkozik, és a házassági tanácsadó
segít neki becsületes módon házastársat találni annak a brahmacarinak. Azt tanítjuk a
brahmacariknak, hogy ha egy brahmacarinak nehézségei vannak, vagy erősen hajlik a grhasta
ashramra, a brahmacariknak nem szabad megbírálni őt, vagy bármilyen módon rossz érzést
kelteni benne, inkább bátorítaniuk kell azt a bhaktát, hogy legyen egy nagyon csodálatos és
erős grhasta.

Csak azokat a bhaktákat bátorítjuk kb. öt év után arra, hogy maradjanak
brahmacarik, akik igazán brahmacarik akarnak lenni, akik valóban szilárdak és erősek akarnak
lenni mint brahmacarik, és akik természetüknél fogva és határozottan nagyon boldogok
brahmacariként. Ha öt év képzés után a személy elégedetlen nagy nem nagyon lelkes, akkor
bátorítjuk arra, hogy lépjen be a grhasta ashranba. Így működik a brahmacari ashramunk.
Holnap fogunk arról beszélni, hogy hogyan működik a grhasta ashram, ami valójában sokkal
részletesebb, mint a brahmacarik rendszere. A grhasták képzése és a velük való törődés egy
mély és tág téma. Most nagyon boldogan beszélgetnék arról, amit most a brahmacari
ashramról magyaráztam el, vagy ha van köztük olyan ötlet, amit úgy érzitek, hogy tudnátok
alkalmazni, vagy kiegészíteni vele az itteni ashramot. Van bárkinek bármi kérdése?

INDIÁBAN NINCS MATAJI ASHRAM

Kérdés: Van ott mataji ashram?
Radhanatha S.: Mataji ashram? Prabhupada nem engedélyezte a mataji ashramot Indiában.
Prabhupada nagyon szilárdan kijelentette, hogy India templomaiban nem szabad hajadon
nőnek élni. De nyugaton szerette, ha hajadon nők a templomban élnek. Nyugat azt jelenti,
hogy Indián kívül. Nekünk nincsen mataji ashramunk, mert ezt mondta Prabhupada. Hogy
miért mondta Prabhupada? Mert Indiában nagyon erőteljesen jelen van a kultúra és általában
egy nőt az apja védelmez addig, amíg az meg nem házasodik. Sok-sok fiatal lány van nálunk,
akik bhakták, van tanácsadójuk, kapnak képzést, de otthon maradnak. Azt láthatjuk, hogy
Indiában ez nem nehéz. Ha eltökéltek, akkor így vagy úgy fenn fogják tartani a krisna
tudatukat egy csodálatos módon. Aztán megházasodnak egy jó bhaktával és dolgozunk azon
is, hogy megkapják a szülők beleegyezését is. Ez nagyon sikeres. Csodálatosan működik
Bombayban. Hogy meddig működhet, azt nem tudom. Ezért nem is említettem meg ezt.
Maharaja kényszerített, hogy beszéljek. De sok nő van nálunk, akik egyetemi prédikáló
programokat tartanak és prédikálnak is, nagyon-nagyon lendületesen, hatalmas
eredményekkel. A hölgyek óriási mennyiségű szolgálatot csinálnak, de nincs ashramunk.
Miért akartad, hogy beszéljek erről?

BÁRMI LEGYEN IS A HELYZETÜNK, SZOLGÁK VAGYUNK

Kérdés: Azt akarom kérdezni, hogy hogyan bánnak a bhakták azokkal a tanulókkal, akik már
16 kört japáznak. Máshogy bánnak azokkal, akik nem japáznak 16 kört?

Radhanatha S.: Nem velük is ugyanúgy bánnak. Csak elmagyaráztuk, hogy adjunk egy
elképzelést arról, hogy milyen csodálatos eredmények lehetnek, ha egy ilyen fajta törődést és
energiát fektetünk az emberekbe. Valójában az itteni ukrán bhakták jobbak. Tényleg. Látom a
ragyogó arcotokat, az őszinte hozzáállásotokat és odaadásotokat, sok szempontból nagyon
tehetségesek vagytok. Ha a mi kis indiaiaink szép fejlődést tudnak elérni, akkor mit tudnátok
ti? Komolyan, nagyon fontosnak találtuk azt, ha valaki végez egy ilyen áldozatot, hogy
brahmacarként él, tényleg azt kell éreznie, hogy azáltal, hogy az ashram része, valami nagyon
különlegeset kap. Nagyon mély képzést kapnak, nagyon komoly képzést kapnak a krsna-tudat
minden aspektusában, amit tudnak használni az életük hátralévő részében. Olyan gondos
törődést kapnak, hogy a bhakták évről évre érzik, hogy többet és többet kapnak, és hogy van
valami nagyon értékes és különleges, amit ezen keresztül az elkülönülésen és lemondáson
keresztül kaptál. Természetesen mindannyian végeznek kétkezi szolgálatot. Van néhány más
elvünk is.

Sok részletről nem beszéltem, de az egyik ezek között az, hogy a presidenttől
kezdve az új bhaktákig minden brahmacarinak egyszer a héten WC-t kell takarítania. A
presidenttől kezdve az új bhaktákig hetente egyszer minden brahmacarinak fel kell söpörni és
fel kell mosni a templomszoba padlóját mangala arati előtt. Az elv az, hogy bármilyen
alacsony vagy magas pozícióban is legyen valaki, végső soron mindannyian szolgák vagyunk.
Van egy brahmacarink, aki ezeket a Bhagavata-saptahakat adja több száz, sőt van amikor több
ezer embernek, csak beszél arról, amiről Prabhupada a könyveiben ír. Az emberek tisztelik és
imádják őt, de amikor visszajön a templomba, “prabhu, takarítsd ki a WC-t, prabhu, mosd fel
a padlót.” És megtanulta, hogy ugyanolyan lelkesen kell ezt is csinálni, mint a Bhagavatamról
szóló előadást. Nem szabad büszkének lenned. Mindig a szolga hangulatában kell lennünk.
Hari bol.

Kérdés: Öt templom presidentetek van, de ki a vezető a templomon kívül?

Radhanatha S.: Ezzel holnap fogunk foglalkozni. Igazából ez egy csodálatos téma. Alighanem
ez a programunk legfontosabb aspektusainak egyike. A grhastáinknak van 40 tanácsadója és
még 7 tanácsadó, ami magában foglalja a brahmacari ashram öt presidentjét plusz a grhasta
kongregáció 40 tanácsadóját. Minden hónapban egyszer van egy találkozó, amire
mindannyian összegyűlnek. Az együttműködés olyan édes, szerető hangulata van a vezetők, a
kongregáció és a brahmacarik között, hogy alapjában véve együtt meg tudják beszélni az
egész prédikálást. Így alkotják meg - a templomi prédikáláson kívüli dolgokra - a módszert és
a stratégiát. Néha én is segítek. A legjobb segítség, amit adok, az az, hogy kimaradok ebből.
Sokkal képesítettebbek, mint én. Hari bol.

Kérdés: Mennyi időt vesz igénybe a sadhana egyénileg?
Radhanatha S.: Úgy érted, hogy lejapázni a 16 kört?

Kérdés: Az egyéni tanulás a prédikálásra.
Radhanatha S.: A leckék mellett, ami a Srimad Bhagavatamból van, amin mindenki részt
vesz, ott van a speciális brahmacari lecke. Ezt a hét hat napján tartjuk. Aztán van a Gita lecke.
Bárki, aki nincs kint könyvet osztani vagy prédikálni, részt vesz az esti Gita leckén. Emellett
megpróbáljuk elrendezni, hogy minden bhaktának legyen kb. egy órányi olvasó és tanuló
ideje. Ez bele van véve minden bhakta napirendjébe. Van egy különleges könyvtárunk a
brahmacarik számára, ahol egyáltalán nincs megengedve a beszélgetés. A tanuló óra alatt a
brahmacarinak ott kell tanulnia a könyvtárban. Minden könyvünk megvan ott.
És ha bele akarsz menni a részletekbe: minden brahmacarinak van egy ekkora doboza (egy kb.
akkora dobozt mutat, mint egy banánosláda). Ez a szekrényük és nincs megengedve, hogy
több dologgal rendelkezzenek, mint ami megtölt egy ilyen dobozt. És nincsen külön szoba a
brahmacariknak. Minden brahmacari a templomszoba padlóján alszik. Ez egy egyszerű élet.
Nagyon boldogok. Akarnod kell ott lenned, hogy tudjad csinálni.

Kérdés: Azt akarom csak kérdezni, hogy ki volt ennek az elképesztő programnak a
kezdeményezője? Kinek jött az a megvalósitása, hogy ennek a programnak működnie kell?
Radhanatha S.: (sok nevetés a közönség felől, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy ez maga
Radhanatha Swami volt) Több bhakta. Több bhakta csak érezte azt, hogy kell valami
csodálatosat tennünk ezekért a vaisnavákért. Együtt dolgoztunk.
Kérdés: Van-e az ott szolgáló bhaktáknak személyes sadhanájuk, vagy ez általános?

Radhanatha S.: A brahmacari ashramot részlegekre osztottuk. Minden részlegnek más
időbeosztása van. Ez lefed minden egyes szolgálatot, amit az ashramban végeznek. A részleg
vezetője és egy bizonyos bhakta tanácsadója együttműködnek abban, hogy minden bhakta
napirendje úgy legyen kialakítva, hogy biztos legyen, hogy egyidejűleg maximális szolgálatot
végeznek a templomnak, a templom szükségleteinek megfelelően, és hogy a prédikálás, a
könyvosztás valamint a személyes képzés és sadhana nagyon szilárd. Ez nagyon fontos. Sok
dolgot kell a templomért elvégezni. A bhaktáknak keményen kell dolgozni, hogy kielégítsék a
templom szükségleteit. Ugyanakkor nagyon elégedetté és lelki értékekben gazdaggá akarjuk
tenni a bhaktáinkat, így az életük hátralévő részében folytatni fogják a szolgálatukat. Kell
lennie egy nagyon érzékeny és komoly egyensúlynak a lelki képzés valamint a praktikus
szolgálat között, ami természetesen a képzés egy másik része, hogy hogyan szolgáljunk. A
sadhanának és a tanulásnak és mindennek, amit csinálunk, a szolgálatunk a gyakorlati
kifejeződése. Nem szabad külön néznünk ezeket. A sadhanánk része a szolgálat is, de
hosszútávon fontos a megfelelő egyensúly. A bhaktákat hosszútávon kell eltartani."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.