A múlthéten megvolt a gyakorlati-, előző héten a szóbeli jógavizsgám, így mivel a többi feltételt már teljesítettem (30 agni-óra, 10 gyakorló óratartás, 12 teljes napos képzés, 108 napüdvözlet, stb.) hivatalosan jóga-oktató lettem.
Persze csak papíron, mert az igazi munka most kezdődik. Fontos és igen hasznos egy ilyen képzés, de ez egy olyan dolog amiben mindig lehet, és kell is fejlődni. Nekem is ez a tervem.
Rengeteg hasznos dolgot tanultam, amiből majd itt is át fogok adni morzsákat, de örülök, hogy túl vagyok rajta. Belátom, hogy nincs más módszer, mint időnként vizsgázni, de nem szeretem stresszelni magam, főleg olyan dolgokkal amit szeretek. Szóval jobban szeretem a folyamatos dolgokat, mint az ilyen fekete/fehér, igen/nem eseteket. De ez van.
Volt, aki kérdezte, hogy mikor és merre fogok órákat tartani. A templomi bramacariknak már most is vannak picit rövidített gyakorló alkalmaik, de ezek hozzájuk alkalmazkodva változó időben kezdődnek.
Egyenlőre még én is sokat szeretnék gyakorolni, mert nem mondom, hogy a tanárnak kell a legjobbnak lenni (jógában ilyen szerintem nincs is), de illik szépen tudni az ászanákat és folyamatosan fejlődni.
A jó pap holtig tanul… :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.