Nemrég hírül adtam, hogy felkértek, hogy legyek tanácsadó, amit elfogadtam. Aztán most visszaléptem. Ennek több oka is van.

Az egyik komoly jel az volt, hogy 4-5 ember jelentkezett hozzám első helyen. Ez önmagában nem tragédia, de ha ebből valaki hiányzik, akkor még egy bhajant se tudunk összehozni. És ez így senkinek se lelkesítő.

A másik, hogy már a felkéréskor is komoly feszültséget okozott otthon, hogy ez a szolgálat időt és energiát vonna el az otthoni dolgoktól, amit már így is alig tudok teljesíteni. Ahogy korábban írtam, a rokonságunk minimális, így gyakorlatilag csak magunkra számíthatunk mind anyagilag, mind a kétkezi dolgokban. És két gyerekkel nem egyszerű az élet…

Nem szeretek visszamondani dolgokat, de elvállalni olyat, amit nem tudok rendesen teljesíteni még annyira se. És a család az első. Ők is bhakták, nem is akármilyenek.

Az már csak egy plusz dolog volt, hogy amikor elkezdtem a különböző gyűlésekre járni, akkor megint feljöttek a régi fájdalmas emlékek. Sajnos ezek nincsenek lezárva, pláne megoldva, de tisztes távolból elviselhető szinten tudtam tartani. De erről majd máskor írok.

Biztos, hogy eljön majd az időm, de úgy érzem az nem most van. Vagy legalábbis nem így.
Sajnálom, hogyha ezzel csalódást, vagy nehézséget okoztam valakinek, de nekem is csak egy (lelki)életem van...

Ha valaki meg tényleg szeretne tanácsot, az jöjjön ide, olvassa az oldalam, írjon nekem, vagy hívjon fel nyugodtan. Tényleg szívesen látom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.