Egyik kellemetlen velejárója volt a betegségemnek, hogy kerülnöm kellett a tejet, így az új kedvencemet a müzlit is.
Aki ismer tudja, hogy nekem a napom mindig úgy indult, hogy valami szilárd gabona (értsd. pékárú) került terítékre. Természetesen az ekadasik kivételével.
Valahogy a szervezetem így működik és ez most sincs másképp, de kb. 1 éve megszerettem a müzliket. Mivel délben ebédelek, így reggel nincs szükség nagy energia bevitelre, ami megterhelő is néha.
A könnyű müzli banánnal viszont nem ilyen. Tény, hogy délben még ülő munkával is kopog a szemem, de ez nem is baj, mert adott az ebéd és így az esti jóga-órán már használható az ember.
Érdekes dolog, hogy nem fiatalon is tud az ember új dolgokat elkezdeni, felfedezni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.