Srila Bhaktisiddhánta Sarasvati Thákura:  Dusta mana

Vaisnava ke? – Ki az igazi vaisnava?

(1) Te gonosz elme! Mit gondolsz, miféle vaisnava vagy? Amikor magamutogatón az Úr Hari szent nevét énekled egy elhagyatott helyen, csak azért teszed, hogy hamis világi hírnevet szerezz magadnak, s az egész csak merő képmutatás!

(2) Az efféle anyagi hírnév ugyanolyan visszataszító, mint a disznóürülék. Hát nem tudod, hogy minden csak merő szemfényvesztés, melyet Máyá hatalma teremt? Mi haszna, ha éjjel-nappal azon töröd a fejed, hogyan élvezhetnéd a vagyont és a nőket? Ezek mind mulandó dolgok.

(3) Azzal, hogy a sajátodénak hiszed a vagyont, egyre növekvő vágyakat ébresztesz magadban az anyagi élvezetekre. Pénzedet ehelyett minden vagyon Urának, Mádhavának a szolgálatába kellene állítanod. Ne vágyakozz nők után se, hiszen nem téged illetnek: egyetlen igazi birtokosuk az Úr Yádava.

(4) A démon Rávana – a megtestesült kéjvágy – azért harcolt az Úr Rámacandrával – a megtestesült szeretettel –, hogy elérje a világi hírnév ligetét. Erről az “oázisról” azonban kiderült, hogy csupán délibáb az Úr megtévesztő anyagi energiájának sivatagos pusztájában. Kérlek, légy mindig állhatatos, hogy elérd azt a biztos és szilárd szintet, ahol egy vaisnavának meg kell állapodnia. Ha viszont elhanyagolod az Úr imádatát, pokoli lét vár rád.

(5) Miért szenvedsz hiábavalón attól a kíntól, amit az okoz, hogy az Úr Hari bhaktáit gyalázod, s megpróbálsz emelkedett helyzetükbe kerülni? Meddő próbálkozás az egész, s csak az ostobaságodat bizonyítod vele. A lelki tökéletességre való vágy könnyen beteljesül, ha az ember az Úr bhaktájává válik, hiszen a hírnév önként és örökre a vaisnava nyomába szegődik. Ezt a hírnevet sohasem szabad mulandó, világi hívságnak tekinteni.

(6) A bhakta és az Úr Hari kapcsolata mentes a világi illúziónak még az árnyékától is; semmi köze a materialista emberekre jellemző csalási hajlamhoz. Az anyagi világbeli hamis népszerűség olyan, mint egy álnok, kutyaevő boszorkány, a magányos életre való törekvés pedig, melynek célja, hogy egy állítólagos vegyítetlen bhajanban merüljünk el, valójában csak a téboly hálóját szövi körénk. Sohase felejtsd el, hogy aki ezek bármelyikére törekszik, bizony Máyá illúziójának poklában él.

(7) “Felhagyok az Úr nevének nyilvános, hangos éneklésével, magányba vonulok, s a világi tisztelet balzsamával kenem be magam.” Drága elmém, mi haszna az ilyen álságos dicsőség hajszolásának? Hadd emlékeztesselek rá, hogy a kiváló lélek, Mádhavendra Puri sohasem csapta be magát azzal, hogy a tulajdon érzékei által teremtett kamrából lopjon, ahogyan most te teszed.

(8) Olcsó hírneved annyit ér, mint a disznóürülék. Egy magadfajta közönséges, becsvágyó embert sohasem lehet egy olyan kiváló bhaktához hasonlítani, mint Mádhavendra Puri. Az irigység hatása alatt belefulladtál az anyagi élvezet szennyes vizébe, miután hátat fordítottál a közös kirtannak, a legkiválóbb tökéletességnek.

(9) Tudd meg, ó, gonosz elme, hogy az állítólagos magányos imádatot csak a hamis yogik dicsőítik, akik gátlástalan eszközökkel becsapnak másokat. Ha meg akarsz menekülni ezektől a csapdáktól, kérlek, gondolkodj el azokon a tanításokon, melyeket a Legfelsőbb Úr, Sri Caitanya Maháprabhu osztott meg kegyesen velünk, amikor Srila Sanátana Gosvámit tanította a legnagyobb figyelemmel.

(10) Egy pillanatra se felejtsd el azt a két értékes elvet, amit tanított: 1) a száraz, látszólagos lemondás nem egyenlő a valódi, helyénvaló lemondással; 2) az anyag kötelékeiben raboskodó lélek nem egyenlő a felszabadult lélekkel. Soha ne ess abba a hibába, hogy azt gondolod, ezek az ellentétes fogalmak ugyanazon a szinten állnak. Kérlek, emlékezz erre, s énekeld az Úr szent neveit, olyan hangosan, ahogy csak a torkodon kifér.

(11) Az az igazi vaisnava, aki többé már nem esik áldozatul a gazdagság, a szépség és a hírnév vérszomjas nősténytigrisének. Az ilyen lélek valóban elszakadt az anyagi léttől, és tiszta bhaktának nevezik. Akinek tudata mentes az effajta ragaszkodásoktól, az győzelmet aratott a születés és halál birodalma fölött.

(12) Az mentes azonban igazán a ragaszkodástól, aki, mértékkel bár, de felhasználja azokat a világi dolgokat, melyek szükségesek az odaadó szolgálat elvei szerint való élethez; az a bhakta, aki így cselekszik, nem esik áldozatul az anyagi dolgok csábításának. Így, önző ragaszkodásoktól mentesen, s annak a képességnek a birtokában, hogy mindent az Úrral kapcsolatban lásson, valamennyi érzéktárgyban magát az Úr Mádhavát látja.

(13) Ezt jelenti a megfelelő lemondás, s aki ezt megvalósítja, bizony nagyon szerencsés. Az ilyen bhakta életének minden mozzanata az Úr Harinak ebben az anyagi világban megnyilvánult személyes lelki fenségeit képviseli. Aki pedig abban a reményben kezdi el az Úr nevét énekelni, hogy azzal majd saját világi hírnevét alapozza meg, annak minden cselekedete és vagyona a képmutatás sallangjait képviseli csupán.

(14) Ó, elme, kétfajta ember társaságát tagadd meg mindenképp: azét, aki az anyagi világból való személytelen felszabadulásra vágyik, és azét, aki az anyagi érzéktárgyak nyújtotta gyönyört kívánja élvezni. Mindkét embertípus egyaránt abhakta. Azok a dolgok, amelyeket az Úr Krisnával kapcsolatban használunk, közvetlenül a transzcendentális birodalomhoz tartoznak. Mivel így semmi közük az anyaghoz, az anyagi élvezetekre vagy anyagi lemondásra vágyók sem birtokolni, sem megtagadni nem tudják őket.

(15) Az imperszonalista filozófus nem hajlandó Krisnára az odaadás tárgyaként gondolni, s mivel képzelt felszabadulása felfuvalkodottá teszi, hovatovább arra vetemedik, hogy bírálja az Úr igaz bhaktáit. Ó, elme, te a vaisnavák szolgája vagy, s mindig reménykedned kellene abban, hogy egyszer majd odaadóvá válsz. Akkor hát, miért keltesz ekkora lármát, miért szólongatsz folyton és bizonygatod nekem, hogy az általad gyakorolt magányos imádat a magasabb rendű?

(16) Aki képmutatón felad olyan dolgokat, amiket fel lehetne használni az Úr szolgálatában, büszkeségből ugyan “önmegtagadónak” nevezi magát, de a hozzáállása miatt sajnos sohasem válhat belőle vaisnava. Ha feladja az Úr Hari lótuszlábának szolgálatát, és visszavonul magányos otthonába, bármit is nyerjen e gyakorlat által, az a csalás talmi kincse lesz csupán.

(17) Végezd szüntelenül Sri Rádhá szolgálatát, s tartsd magad távol az anyagi vágykielégítés gonosz kígyójától. Az Úr kirtanjában való részvétel dicsősége nem arra való, hogy az ember a személyes elismerés iránti törekvéseit elégítse ki vele. Ó, elme, hogy felejthetted el, hogy Rádhá örök szolgája vagy, hogyan dönthettél úgy, hogy inkább visszavonulsz egy magányos helyre, s az állítólagos bhajan csaló folyamatát gyakorolod?

(18) Az Úr prédikátorai között a legbecsesebbek a Vraja-dhámban lakó örök személyiségek. Ők sohasem foglalkoznak azzal, hogy értéktelen anyagi hírnévért könyörögjenek, amit csak az élőhalottak tartanak nagy becsben. A Vraja-vásik valóban teli vannak élettel, s azért prédikálnak, hogy életet adjanak az anyagi világ kétlábon járó hulláinak is. Azok a dalok, melyeket a Vraja-vásik énekelnek az Úr Krisna dicsőségéről, mentesek a hírnév utáni vágytól.

(19) Rádhának és az Ő szeretett Krisnájának eme alázatos szolgája mindig a kirtanát várja, s mindenkit arra kér, hogy énekelje hangosan az Úr Hari neveit. A közös éneklés transzcendentális hatalma automatikusan felébreszti az Úrra és az Ő isteni kedvteléseire való emlékezést, méghozzá az ember örök lelki formájára jellemző módon. Csak ekkor válik az is lehetségessé, hogy az ember egy magányos helyre vonuljon, és az Urak bensőséges szolgálatát végezze.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.