"Előfordulhat, hogy egy csatát többször is meg kell vívnunk ahhoz, hogy megnyerjük."
Margaret Thatcher
Ebből az alkalomból meglehet nézni itt a Srila Prabhupada életéről szóló "Abhay Charan" című filmsorozatból a születését:
Nemrég olvastam ezt a cikket. Úgy gondolom hasznos lehet másoknak/mindenkinek.
„A vízió hiánya, a mindenkinek való megfelelési kényszer, és a minden problémát pénzzel megoldani akarás: ez a cégtulajdonosok és vállalatvezetők által leggyakrabban elkövetett három hiba, amely garantáltan tönkretehet bármilyen céget.
Az üzleti életben számtalan olyan tényező van, amelyekre csak nagyon kis hatással bírnak a cégek vezetői – főleg a kisebbeké – vagy nem is tudják befolyásolni azokat: ilyen például a piac általános állapotának alakulása, a szabályozási környezet változása. Az is bármelyik vállalattal előfordulhat, hogy kiesik hirtelen egy nagy ügyfele. Vannak azonban olyan dolgok, amelyeket kontroll alatt lehet tartani, és amelyekre mindig figyelni kellene.
A patinás amerikai Forbes magazin újságírója, Lewis Howes blogbejegyzésben értekezett arról, hogy melyik az a 3 leggyakoribb hiba, amellyel vállalatvezetők pikk-pakk tönkre tehetik cégüket, miközben éppen annak növelésén ügyködnek.
Első lépés – vízió nélkül dolgozni
Az, hogy pénzt, illetve profitot szeretnénk termelni, az nem vízió, hanem - remélt - eredmény. A vízió ennél sokkal több: egy tiszta összkép az elérni kívánt célokról, a cég működésének alapelveiről, filozófiájáról. Vízió nélkül a cégvezetők könnyen kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy minden körülmény között a gyors pénzkeresési lehetőségek után koslatnak ahelyett, hogy egyértelműen beazonosítható, hosszú távú célok elérést tűznék ki maguk elé. A hasonló hibát vétő kezdő vállalkozásokra jellemző, hogy folyamatos árversenybe kényszerítik bele magukat, miközben a dolgozóik alulteljesítenek.
Második lépés – mindenkinek kényszeresen megfelelni
Azt minden cégvezetőnek el kell fogadnia, hogy a kudarc az üzleti élet része, de emellett ugyanolyan fontos azt is megtanulni, hogy nem lehet egyszerre mindenkinek megfelelni, mindenkinek elnyerni a tetszését. Bármit is tesz egy cégvezető, biztosan lesznek olyanok, akiknek az érdekeit sértik majd az egyes döntései. Ugyanígy kell eljárni az üzleti partnerek kiválasztásánál is: hiába jelzik sokan, hogy együttműködnének a céggel, segítenének, egyszerre nem lehet mindenkivel együtt dolgozni, okosan kell eldönteni, hogy ki az, akinek szánunk a drága időnkből. Minél előbb elfogadja ezt egy cégvezető, annál könnyebben gondolkodhat olyan ötleteken, amelyek a céget, illetve az adott szakmát is előlendíthetik. A mindenkinek való megfelelési kényszer garantált út az üzleti kudarchoz.
Harmadik lépés – minden problémát pénzzel megoldani
A pénz nem boldogít, szokás mondani, azonban sok problémát meg lehet oldani vele, nincs ez másként egy cég életében sem – sőt. Bizonyosan ebben a pillanatban is minden cégvezetőnek van olyan gondja, amelyet pénzzel azonnal orvosolni lehetne. Azonban nagyon körültekintőnek kell lenni azzal kapcsolatban, hogy mi az, amiért valóban fizetni akarunk, amit a tőkénkből kívánunk fedezni. Ugyanis amikor éppen dől a lé, könnyű ellustulni és felhagyni azzal, hogy kreatív megoldásokkal oldjuk meg a problémákat. Csakhogy ez már rövidebb távon is ahhoz vezet, hogy az ablakon szórjuk ki a pénzt. Az ilyenformán elkényelmesedett cégvezetők pedig igencsak kellemetlen helyzetben találhatják magukat, ha egy „valódi”, komoly problémával szembesülnek. Ezért minden felmerülő és megoldandó gond esetében jobb, ha az ügyvezető felteszi magának a kérdést: „hogyan oldhatom meg pénz nélkül, vagy a legkisebb ráfordítással?” Ennek érdekében nem kell félni a bartertől, a szolgáltatások csereberéjétől sem, a készpénznek mindig az utolsó helyen kell állnia a megoldási lehetőségek listáján.
Az előbbiek fényében tehát három tanácsot ad Lewis Howes:
1. Ne rendelje alá senkinek a cég vízióját!
2. Ne próbáljon meg mindenkinek megfelelni!
3. A pénzt csak utolsó eszközként használja a problémák megoldásához!”
Amikor valaki Murti-imádatot végez óhatatlanul is követ el hibákat.
Ezekre jó elmondani, és ami még fontosabb, így is gondolni, ezeket a szép szavakat:
„Bárcsak Krisna és bhaktái kegye megsemmisítene minden hibát, amit az imádat szabályainak betartása és az imádat végzése közben elkövettünk. Most Krisnára emlékezem, hogy megsemmisüljön minden hiba.
Óh, Uram, óh Janárdana! Bármilyen csekély p¡ját, vagyis imádatot végeztem, annak ellenére, hogy hiányzott belőle az odaadás, a megfelelő mantrák, és a helyes végrehajtás, kérlek, hadd váljon az teljessé!
Amit odaadással ajánlottam - a levelet, a virágot, a vizet, a gyümölcsöt, az ételfelajánlást - kérlek, fogadd el indokolatlan kegyedből!
Ami a mantrák helyes vibrálása, vagy a megfelelő művelet követése nélkül történt, kedvesen bocsásd meg mindazt!
Kérlek, bocsásd meg, ami kedvezőtlen dolgot csináltam tudatlanságból vagy akaratlanul, és fogadj el jelentéktelen szolgádként! Hadd legyen megszokott helyzetem a szolgálat, hadd legyen igyekezetem szent zarándoklat, hadd legyen gondolatom a Rád való emlékezés, hadd legyenek szavaim a Te dicsőítésed! Óh, Visnu, hadd merüljenek el cselekedeteim egész elmémmel, testemmel és lelkemmel együtt Benned!
Éjjel-nappal sértések ezreit követem el. De gondolj rám szolgádként, s kegyesen bocsásd meg azokat, óh, Madhusudana!
Óh, Govinda! Azt ígérted, hogy bhaktád nem vész el soha. Újra és újra erre emlékezem s így vagyok képes megőrizni életlevegőimet.”
Persze készültek eddig is "remekművek", de a felismerhetőség csak teljes szülői elfogultsággal volt lehetséges.
Természetesen ez se egy Rembrandt, de igen komoly.
Íme a mű: "Anya, Apa és Én" (balról jobbra).
A címet az alkotó adta :)
