"Ha valaki az igazságot és a törvényszerűséget keresi, nem tehet különbséget kicsiny és nagy problémák között.

Aki a kicsiny dolgokban nem veszi komolyan az igazságot, abban az emberben nagy dolgokkal kapcsolatban sem bízhatunk meg."

Albert Einstein

22-én kedden Srila Sivarama Maharaja ellátogatott ismét az ovi/suliba (hivatalos nevén: Hare Krisna Gyermekoktatási Központ), ahol az odajáró és a jövőben érkező gyermekek szüleivel találkozott és válaszolt a kérdéseikre.

Mivel előre is gyűjtöttük a kényes témákat és Maharaja elég szókimondóan válaszolt, ezért nagyon jól sikerült a beszélgetés, amit itt tudtok meghallgatni.

Ez nagyon –nagyon fontos téma, hisz ezen múlik az ő jövőjük, de a mienk is…

Itt olvashatod az előző részt.

A Bauart által készített alaprajzokhoz profi látványterveket is kaptunk.

A végeredmény nagyon hasonló lett, de néhány módosítást kellett csinálni, mert a terasznál leomlott a fal és az újraépítésnél elhagytuk a lépcsőt.

Azóta a terasz is beépült.

Srila Bhaktivinoda Thakura : Srí Náma (a Gítávaliból)

(1) Az Úr Gaurasundara édes hangon énekli: Hare Krisna, Hare Krisna, Krisna Krisna, Hare Hare, Hare Ráma, Hare Ráma, Ráma Ráma, Hare Hare.

(2) Mindegy, hogy családos vagy-e, vagy sannyási, csak énekeld mindig, hogy “Hari! Hari!” Erről soha ne feledkezz el, akár boldog vagy, akár boldogtalan. Csak töltsd meg ajkadat a hari-námával!

(3) Belegabalyodtál máyá hálójába, s arra kényszerülsz, hogy hiábavalóan robotolj. Emberi fomádban végre teljes öntudatra ébredtél, énekeld hát Rádhá-Mádhava neveit!

(4) Az életed bármelyik pillanatban véget érhet, anélkül, hogy szolgáltad volna az érzékek Urát, Hrisikesát. Fogadd hát meg Bhaktivinoda tanácsát: “Legalább egyszer ízleld meg a szent név nektárját!”

Ezzel a címmel jelent meg kritika az OM: Érted lemezéről itt.

Sajnos (vagy szerencsére) már annyi bejegyzésem van, és a kereső sem működik rendesen a freeblogon, nem vagyok biztos benne, hogy nem tettem már föl ide, de most úgy tűnik, hogy nem, ezért itt van:

„Tavaly elkészült egy film a Mantra zenekarról, ami eredetileg a csapat 10 éves jubileumára készült volna, de a Mantra munkasságának lezárása lett belőle.Vijaya Gauranga Das és Rajahamsa Das nem tétlenkedtek az elmúlt időszakban, hanem Kanyó Péterrel kiegészülve megalakították az OM zenekart és már itt az első lemezük Érted címmel. Zenekarnévnek találóbb nevet nem is találhattak volna. Az albumon régi-új ismerősök is közreműködnek: Kowalsky (Black-Out, Kowalsky Meg A Vega), Veres Gábor és Bori Sándor (WMD).

A borító nálam telitalálat volt. A nyitószám a Belső vár annak idején simán elfért volna a Tetteim súlya lemezen, úgy látszik vannak csapatok akik ilyen borultabb szerzeménnyel szeretik indítani a lemezt. Nekem egy párszor meg kellett hallgatni mire megtudtam emészetni, akár csak annak idején a Tetteim súlya lemezt. A Szívvel-lélekkel már egy könnyen emészthető, pozitív tétel, mind zeneileg, mind szövegileg. Vijaya nem szokott szólózni de a Másodpercek nemzedéke dalban villant egy amolyan ’slayeres’ megoldást. Úgy látszik nem felejtette el, hogy honnan jött (ha valaki nem tudná a 80-as évek végén a Fantom gitárosa volt).

Az Újra meg Újra talán az a dal ami a legjobban megmutatja a zenekar képét, zeneileg egy lassabb keleties hangulatú, szövege pedig a lélekvándorlást feszegetí. Az OM akár csak a Mantra vagy a Replika nem papolnak. Bárki azonosulhat a szövegekkel akár krishnás, akár nem (jómagam sem vagyok az), sőt ezek a pozitívabb gondolatok messze többet adnak, mint a legtöbb zenekar. A Másik út talán egy picit kilóg a többi dal közül, van egy oylan filmzenés hangulata. A címadó elég hátborzongatóra sikerült, ez fogott meg a legkevésbé. Az Átma egy instrumentális utazás. A Pár ezer év és a Bálvány ismét hűen tükrözi a csapatot. A záró, Az maradsz, ami vagyban vendégeskedik Kowa, ami nálam a lemez csúcspontja.
Összeségében helyén van a lemez, Vijaya ismét alkotott maradandó pillanatokat, de nekem mint Mantra rajongó hiányzik Jaya Hari Das agresszívítása. Sőt annak idején a Minden a Tiéd lemezzel elég magasra tették a mércét, amit nehéz lesz überrelni.”

Amikor lenn jártunk Krisna-völgyben pár hete, akkor beugrottunk régi kedves barátomhoz, Braja-mandala prabhuhoz. Kapcsolatunk nem ma kezdődött, hisz Pesterzsébeten kb. 10 méterre laktunk egymástól. Mondjuk az már 20 éve volt, de a lényegen nem változtat.
Prédikáltunk is együtt.

Érdekes dolog volt, hogy a feleségeink is tőlünk függetlenül barátnők voltak és most is azok.
A látogatásunk náluk főképp a frissen megszületett gyermeküknek szólt, hisz őt még nem is láttuk.
Érkezésünkkor pont szundított a kicsi, és meg olyan fáradt voltam, hogy szintén ledőltem a másik „szobában”.
Az idézőjel nem véletlen. A lakásuk nincs 25 nm és itt élnek most már hárman. És boldogan.

Ezen nagyon elgondolkodtam. A mi pont kétszer akkora lakásunk is kicsinek számít, de akkor erre mit mondjunk.
Sok éven keresztül küzdöttem a templomi/egyházi grihasztákkal és igényeikkel és sokat tanulmányoztam Srila Prabhupada idevágó idézeteit. Ő konkrétan 22nm javasolt, de ezt nem sűrűn mertem emlegetni, mert meglincseltek volna. Így is, de erről majd máskor… :)

Persze ezek a méretek komoly kompromisszumokra késztetnek, és az egész életet egy más fajta vágányba kel tereli, de megéri, mind anyagi, mind lelki szempontból.
A fürdők már pesten se nagyok, ha nem rendez nagy főzést az ember otthon, akkor a kicsi, de praktikus konyha is elég. Tény, hogy a kicsi szobák nem túl nagy társadalmi életre alkalmasak, de azt amúgy se gyakran élnek a bhakták.
Ha a ruhákat és más cuccokat nem halmoz fel az ember, akkor szekrény se kell végtelen.

A legtöbb ember szinte csak aludni jár haza annyi munkája, dolga van. De aludni 2nm is elég…

És ami fontos: boldogok. Annyi frusztrált, elégedetlen embert látok 60-80-100 négyzetméteren…

Tényleg nem ezen múlik.