"Nem csak ahhoz kell bátorság, hogy az ember kiálljon és beszéljen, hanem ahhoz is, hogy leüljön és meghallgassa a másikat."

Winston Churchill

Bár már több mint egy éve Szubál egyedül alszik a saját ágyban, de hajnalonként átvándorol hozzánk. Ilyenkor előjönnek a régi emlékek…

A mellékelt rajzott csak azok értik, akik ezt átélték.

De ők nagyon :)

Régóta szerveződik, de csak most vált biztossá a mellékelt plakáton látható buli.

Szép kis nap lesz, hiszen napközben lemegyünk Krisna-völgybe Nrisimha-caturdasit ünnepelni, este pedig folytatjuk :)

Sokszor találkozok azzal, hogy a Krisna-tudattal ismerkedők (akár évek múlva is) zavarban vannak a a nevek használatával. Gondoltam írok róla.

Az alapoktól

Amikor valaki már komolyan hívőként azonosítható akkor a neve elé a megnevezéskor a férfiaknál a „bhakta” (rövidítve írásban bh.), hölgyeknél „bhaktin” (rövidítve írásban bhn.) használjuk.
Ezt használja mindenki saját magára is, pl.: „Itt bhakta István, miben segíthetek”.

Megszólításkor viszont a férfiaknál a „prabhu”, hölgyeknél a mataji utótag a használatos.
Például: „Kedves István prabhu és Zsófi mataji ide tudnátok hozni a székeket?”

A prabhu jelentése: úr, mester, hisz mindenkire így tekintünk
A mataji jelentése: anya, vagy anyácska :), hisz minden hölgyre mint anya tekintünk.

Fordítva használva (ismerve a jelentéseket) nagyon vicces.
Pl.: „István prabhu vagyok”

Avatáskor mindenki új nevet kap, mely Krisna, vagy valamelyik társának a neve, illetve kiegészítve azzal, hogy annak a szolgája, amit férfiaknál a „das” (írásban rövidítve d., ejtsd: dász), hölgyeknél a „devi dasi” (írásban rövidítve d.d., ejtsd: dévi dászi) jelöl. Ez azt fejezi ki, hogy Isten szolgájaként tekintünk magunkra.

Ez a hivatalos név, így mutatkozunk be (pl.: „Itt Krisna das”), de egymás megszólításakor a das elhagyásával a fentiekkel megegyezően „prabhu”, vagy „mataji” utótagot használunk (pl.: „Kedves Krisna pabhu!”).  

Aki sannyasa avatást kapott, az swami (ejtsd: szvámi), vagy goswami (ejtsd: goswami) megnevezést használja hivatalosan, és magára értve.

Megszólítanunk őket „Mahaja”-ként (ejtsd: maharádzs) kell, ilyenkor elhagyhatjuk, vagy ott hagyhatjuk a swamit, goswamit.
Pédául: „Kedves Sivarama Maharaja!”

Elfogadott, vagy avatott tanítvány a saját lelki tanítómesterét Guru Maharaja-ként szólítja mindig, és így használják istentestvérek is egymás között.

Istentestvér: ugyanaz a lelki tanítómesterük.

Vannak még tiszteletteljes előtagok, ezeket is felsorolom

H.G., azaz His Grace.
Magyarul: Őkegyelme.
Avatott bhakták neve előtt lehet (főleg írásban) használni a tisztelet jeleként.

H.H., azaz His Holiness
Magyarul: Őszentsége
Sannyasik neve előtt használjuk mindig.

H.D.G., azaz His Divine Grace
Magyarul: Ő Isteni Kegyelme
Srila Prabhupada, és a saját lelki tanítómesterünk neve előtt használjuk.

Próbáltam mindent részletesen leírni, de még így is akadtak Krisnás szakzsargonok, így ha van még kérdés írjatok bátran.

„The Picnik is over”

Ez a nem tú barátságos felirat fogad a kedvenc online képszerkesztő oldalalmon, ami az elmúlt években hatalmas szolgálatot nekem több munkámban is, de főleg a bloghoz.

Hálás köszönet érte!

De mivel az élet nem állhat meg megnéztem az általuk ajánlott PicMonkey.com oldalt, ami hála az Úrnak ugyanolyan jó, és szerencsére szinte mindenben ugyanaz is.

Nektek is ajánlom, mert nem kell semmit telepíteni és nagyon egyszerűen és gyorsan kezelhető.

Itt olvashatod az előző részt.

Bár már itt a blogon is írtam a Budapesti Templom előkertjének a terveiről és végül a megvalósításról most nézem, hogy milyen sok munka, rajzolás kellett ehhez.

Az első szakszerű terveket Álipriya mataji vetette (digitális) papírra, mellyel több mint két évig kujtorogtunk engedélyért.

Aztán jöttek a módosítások (az önkormányzattól), és új ötletek (Sivarama Maharjatól).

Ekkor kapcsolódott be a munkába Bori Sanyi barátom, aki mindamellett, hogy építészmérnök a WMD gitárosa, így művész is egyben.Íme, az első vázlatai:

Nagyon kedvesek vagytok sokan írtatok a pár nappal ezelőtti „helyzetjelentésre”.

Köszönöm a bátorító sorokat, de egyáltalán nem terveztem, hogy abbahagyom, sőt így már pláne… :)

Ez egyfajta (hívjuk így nagyképűen) alkotói válságnak volt a kifejezése, aminek csak egy kis része volt, hogy nem sok visszajelzést kapok. A statgépen látom, hogy több százan olvassátok az oldalt és lassan nincs már olyan ismerősöm, akivel ha találkozok ne tudna mindent rólam a blogon keresztül.

Tudom, hogy a mai információ- és ingeráradatban, amikor mindenki a lájkolásunkra pályázik  nem egyszerű reagálni dolgokra, jómagam se teszem sok helyen. Inkább a személyes kontakt hiányzik, ami sok éven át volt az életem része, de ez van.

Kíváncsi lennék arra is, hogy miről hallanátok szívesebben?

Kiderült a visszajelzésekből, hogy nem minden ugyanúgy tetszik mindenkinek, ami teljesen természetes, hisz elég sok mindenről írok, kommunikálok.

Szóval, aki elég bátor és ír annak jó esélye van, hogy teljesül a kívánsága. Azért nem írom, hogy biztos, mert ki tudja mikor kerülök alkotói válságba… :)