„Bármid van, amire azt mondod, enyém, ne feledd hozzágondolni: kölcsön kaptam.
Mert mindenedet az élettől kaptad, s mindenedet vissza is kell adnod.”
Gárdonyi Géza
Néhányan tudják, hogy az értékes dolgokat mindig megőrzöm.
Persze relatív, hogy kinek és mikor mi az érdekes, de azt most hagyjuk.
Vannak olyan látványtervek a gépemen melyek amikor készültek akkor is kevesen látták, pláne így az idő távlatából nézve különösen érdekes lehet.
2005 februárjában készültek ezek a tervek a frissen megvásárolt csillaghegyi templom fő helyiségéről.Sok minden így valósult meg, de volt ami változott.
Pár napja, amikor lenn jártunk a próbahelyen Szubál megragadta a mikrofont és így énekelt:
Persze sokkal hosszabban, de ennyit hagyott felvenni :).
Az anyagi ragaszkodás 1972. február 28.
Bob: Nemrégiben megkérdeztem a bhaktákat, hogy a kapcsolataikban hogyan viszonyulnak a nemi élethez, és meg is értettem, miként vélekednek erről, de nem tudom elképzelni, hogy én is ugyanígy éljek. Tudja, a nyár végén megnősülök.
Srila Prabhupáda: Hmm?
Bob: Idén nyár végén megnősülök, augusztusban vagy szeptemberben, ha majd visszamegyek Amerikába. A bhakták azt mondják, hogy a házasok csak gyermeknemzés céljából élnek nemi életet, de én egyáltalán nem tudom magam elképzelni ebben a helyzetben, és... az anyagi világban milyen nemi élet engedélyezett az embernek?
Srila Prabhupáda: A védikus elv úgy szól, hogy az embernek mindenfajta nemi életet kerülnie kell. A Védák minden tanításának az a célja, hogy az ember kiszabaduljon az anyag fogságából. Sokféleképpen lehet ragaszkodni az anyagi élvezet megannyi formájához, amelyek közül a nemi élet a legnagyobb élvezet. A Bhágavatam kijelenti, hogy ez az anyagi világ: a férfi ragaszkodik a nőhöz, a nő ragaszkodik a férfihoz. És nemcsak az emberi társadalomban, hanem az állatvilágban is. Az anyagi létnek ez a ragaszkodás az alapelve. Vagyis a nő a férfi társaságára vágyik, azt keresi, a férfi meg a nőére. Minden regény, színdarab, film, sőt, az egyszerű reklámok is erről a férfi és nő közötti ragaszkodásról szólnak. Még a ruházati boltok kirakatában is nőket meg férfiakat lehet látni.
Ez a ragaszkodás tehát már eleve ott van.
Bob: A férfi és a nő közötti ragaszkodás?
Srila Prabhupáda: A férfi és a nő közötti. Ha pedig ki akarunk szabadulni ebből az anyagi világból, akkor ezt a ragaszkodást nullára kell csökkentenünk. Különben csak újabb ragaszkodás lesz a vége: az embernek újra meg kell születnie, akár emberként, akár félistenként, akár állatként — kígyóként, madárként, vadállatként. Újra meg kell születnie. Nekünk tehát nem az a dolgunk, hogy fokozzuk ezt a ragaszkodást, még akkor sem, ha ez az általános tendencia. Griha, ksetra, suta [ház, föld, gyerekek]. De ha valaki le tudja ezt csökkenteni, majd végleg megszüntetni, akkor az a legjobb. A mi védikus rendszerünkben éppen ezért a fiúkat először brahmacárinak nevelik, ami azt jelenti, hogy nincs nemi élet. A védikus elv az, hogy a ragaszkodást csökkenteni, nem pedig növelni kell. Ezt az egész rendszert varnásrama-dharmának nevezik. Az indiai rendszer a varnákra és az ásramákra, azaz a négy társadalmi és a négy lelki rendre épül. Brahmacarya [nőtlen tanuló élet], grihastha [családos élet], vánaprastha [visszavonult élet] és sannyása [lemondott élet] — ezek a lelki rendek. A társadalmi rendek pedig a következők: bráhmanák [értelmiségiek], ksatriyák [vezetők], vaisyák [kereskedők és földművesek], valamint sudrák [egyszerű munkások]. Ebben a rendszerben tehát a szabályozó elvek olyan jók, hogy még ha valaki hajlamos is az anyagi élet élvezetére, akkor is olyan szépen fog fejlődni és formálódni, hogy végül eléri a felszabadulást, és hazatér, vissza Istenhez. Ez tehát a folyamat. Nemi életre pedig nincs szükség, de mivel ragaszkodunk hozzá, van néhány szabály, amelyek betartása mellett lehet gyakorolni. [Valahol a háttérben éneklés hangzik fel, egzotikus mrida¯gaszó, nevetés és kagylókürtök búgása közepette.]
Srila Prabhupáda: A Srimad-Bhágavatam [5.5.8] ezzel kapcsolatban ezt írja:
pumsah striyá mithuni-bhávam etam
tayor mitho hridaya-granthim áhuh
ato griha-ksetra-sutápta-vittair
janasya moho 'yam aham mameti
Ez a nemi élet — a férfi vagy a nő iránti ragaszkodás — az anyagi élet alapelve. Amikor pedig egyesülnek, amikor a férfi és a nő egyesül, ez a ragaszkodás fokozódik, s ez a fokozott ragaszkodás arra fogja ösztönözni az embert, hogy grihát (házat), ksetrát (földet), sutát (gyerekeket), áptát (barátságot, társaságot) és vittát halmozzon föl. A vitta pénzt jelent. Ily módon — griha-ksetra-sutápta-vittaih — egyre bonyolultabb lesz az élete. Janasya moho 'yam: ezt nevezik illúziónak. És ennek az illúziónak a hatására azt gondolja: aham mameti: „Én ez a test vagyok, s minden, ami ezzel a testtel kapcsolatban áll, az enyém.”
Tavaly novemberben kértem segítséget, amikor az új ovi-suli költözésnél kiderült, hogy szükség lenne egy számítógépre. Karunasindhu mataji, a tanár néni és én a sajátunkat gyűrjük, de Brigi mataji, a vezető óvó néninek nem volt bevethető gépe.
A facebookon írtam, és egy páran vissza is jeleztek, de végül minden képzeletemet felülmúló „csoda” történt.
Régi jó barátom, Muniraja prabhu Angliából írt rám skype-on, hogy mit szeretnénk inkább, asztali, vagy hordozható gépet? Visszaírtam, hogy igazából mindegy, de talán egy laptop lenne a jobb.
„Oké, akkor kaptok egyet”. Párjával Kálahamsa matajival elutalták az árát Székely „Jedi” Lajos prabhunak, aki nem csak beszerezte, hanem feltöltött rá minden programot és teljesen üzemképesen kaptuk meg.
Azóta is nagyon hasznos darabja az ovi-sulinak, mert nem csak a mataji dolgozik rajta, de ezen vágtuk a bemutató filmeket és vetítettünk is róla.
Jó példa volt nekem, hogy ha jó a cél, jön a segítség, sőt felülmúlja azt is, amit gondolnánk.
Te is tudsz segíteni, mint ahogy írtam korábban, az innen letölthető katalógusból meríthetsz ötleteket, de jöhet bármilyen pici ötlet is.
Örök hála!