Őszentsége Bhakti Caru Swami előadása:

(Itt olvashatod az előző részt)

A vaisnava viselkedés alapelvei

A vaisnava etikett nem felszínes vagy lényegtelen.

„Mindezen részletek hallatán Sri Caitanya Mahaprabhu nagyon elégedett volt, s így szólt: (Cc. Antya 4. 128-130)

tathapi bhakta-svabhava – maryada-raksana

maryada-palama haya sadhura bhusana

„Kedves Sanatanám! Noha te vagy az egész univerzum felszabadítója,  s még a félistenek és a nagy szentek is megtisztelnek, ha megérintenek, egy bhaktára jellemző, hogy betartja és védelmezi a vaisnava illemszabályokat. A vaisnava illemszabályok betartása a bhakta ékessége.”

A kijelentés tehát így szól: „A vaisnava illemszabályok betartása a bhakta ékessége.” Mit jelent mindez?  Vajon az etikett valami puszta külsőség, vagy szabadon választható? Szemléltessük ezt egy analógiával: lehetséges-e gazdagnak lenni gazdagság nélkül? Avagy mi az értéke a gazdagságnak, ha nem használunk drága ékszereket? Általában véve az ember úgy fogja magát feldíszíteni (kidíszíteni), amilyen gazdag. Ha valaki nagyon gazdag: mindig a legszebb ruhákkal és tartozékokkal fogja ékesíteni magát. Hasonlóan, azt, aki szilárd a Krisna-tudatban, a vaisnava illemszabály ékszerei természetes módon fogják ékesíteni minden kapcsolatát és cselekedetét. A bhakta jellemvonásai mindig fenségesen megnyilvánulnak minden  cselekedetében. A vaisnava mélységét jellemvonásai alapján ítélhetjük meg. Az őszinte bhakta ezért a vaisnava illemmel fogja magát ékesíteni minden tekintetben.

Etikett (értelmezése a szótárból): 1, hagyományos, társadalmi viselkedésnek megfelelő elvárások. 2, egy hívatás erkölcsi elvárásai, szabályai.

A vaisnava azonosságának elfogadása szükségessé tesz egy bizonyos szintet a viselkedésben, illetve illemben. A vaisnava illem elősegíti a Krisna-tudatot. Magába foglalja azokat a kritériumokat -protokollt - amelyekkel a bhakta megfelelően tud viselkedni minden helyzetben. A Bhagavad-Gitában (6.24.magyarázat) az Upadesamrita 3. versét idézve Srila Prabhupada részletezi az odaadó szolgálat fejlődésének egyik kedvező elemét, mint a „jóság kötőerejében végrehajtott cselekedet” A vaisnava etikett gyakorlása mindig a jóság kötőerejében végrehajtott tett, s egy ugródeszka a transzcendentális szintre.

A jóság kötőereje elősegíti az önmegvalósítást, ugyanakkor a tudatlanság- és a szenvedély- nem. Ezért, hogy hogyan alkalmazza valaki a vaisnava illemszabály elveit, arról ad tanúbizonyságot vajon a bhakta Krisna-tudatos-e vagy sem, illetve: alázatos-e? Lelkiismeretes-e? Jól nevelt-e (moderált-e)? Fegyelmezett-e? Művelt-e? Mennyire mutatja ki jó tulajdonságait?

Srila Prabhupada idézetei

A vaisnava jobb, mint a brahmana.

SP levele Sivaramanak (1975/12./7.) „Brahmanikus élet tisztaságot jelent.”

„A brahmnikus élet azt jelenti, hogy nagyon tiszták vagyunk, belül és kívül egyaránt. Belülről énekléssel (vibrálással) és hallással, kívülről pedig fürdéssel háromszor naponta, ha nem lehetséges legalább kétszer, de mindig minimum egyszer.  Fürödjünk székelés után. A brahmana jellemvonásokat megtalálhatjuk a Bhagavad Gíta 18. Fejezetének 42-ik versében:

„A brahmanak munkáját az alábbi, természetükből adódó tulajdonságok jellemzik: nyugodtság, önfegyelmezés, vezeklés, tisztaság, béketűrés, becsületesség, tudás, bölcsesség és vallásosság.”

Gondoskodj arról, hogy ezeket az utasításokat megfelelően kövessék.”

Kerülni az anyagias (világi) emberekkel való társulást.

(Az egymással kapcsolatban) Ramesvara: „Ők azt állítják, hogy a mi életstílusunk arra irányul, hogy a bhaktákat elszigetelje az  anyagi világtól.”

„Igen”, mondta P. „Mi utálunk keveredni veletek. Egy úriember se próbál társulni (keveredni) a léhűtőkkel. A varjak sem fognak együtt élni a kacsákkal és a fehér hattyúk nem szeretnek együtt élni a varjakkal. Ez a természet elrendezése. Az  ugyanolyan tollú madarak egy csoportba gyülekeznek.” (SP Lil. VI., 222. old.)

A lábak

A lábak nem szabad, hogy érintsenek valakit vagy valamit. Különösen szent tárgyakat. Lábaink még fedetlenek sem maradhatnak. Ez mind sértés.

Alapjában a lábak csak a padlót érintik, máskülönben el kell őket (azokat) takarnunk.

Soha senkit ne lépjünk át vagy adjunk át valamit valaki felett

a) amíg hódolatunkat ajánlják (pl. A vaisnavák előtt)

b) amíg ülnek (a templomszobában)

Az ajtó becsapása

Az ajtók csapkodása, habár kisebb hibának tűnt, nagyon idegesítette Srila Prabhupadat. Az a gondatlanság és a téves (rossz) használat tünete, s azt mondta, a hang megrepesztette a szívét. Egy alkalommal Prabhupada kijött a szobájából és felkiáltott: „Ki csapkodja az ajtót? Senki sem tudja honnan jött ez az épület. Készpénznek veszitek, hogy itt van, de senki sem törődik vele.” (SP Lilla. V. 144. Oldal)

Lopás

SP levele Pradyumnánaak (68/1/22) Ne lopj.

„Ami a lopást illeti, az embernek nem szabad lopnia, kivéve nagyon ritka esetben. Ez egy erkölcsi alapelv, mely javallott minden szentírásban, mint a lelki kultúra előfeltétele.”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.