Nemrég láttam egy nagyon rövid kis rajzfilmet, ami szíven ütött.
Mivel az életemről szólt.
Kis korom óta ezzel küzdök nem bírom elnézni a hülyeséget, még ha másokat érint akkor se. Inkább saját épségemet is kockáztatva próbálom bebizonyítani az igazságot.
Persze a negyven valahány év sokat szolidított rajtam, de alapvetően (sajnos?) nem változtam.
Ez tény.
De mindennap nem zabáltathatom meg magam a krokodilokkal, csak mert be akarom bizonyítani az igazságot.
Végül arra jutottam, hogy a túlélésem érdekében próbálom távol tartani magamat a hülyéktől. Ez alatt azokat értem, akik a nyilvánvaló igazságokat és tényeket se akarják tudomásul venni, sőt egy idő után téged akarnak kinyírni, mert minek dumálsz.
Rá kellett jönnöm, hogy én nem tudom azt mondani a krokodilra, hogy fa, és azt se bírom elnézni, hogy mások vidáman belegyalogoljanak a folyóba, miközben ott a veszély.
Inkább legyen kevesebb ember körülöttem, de ne kelljen hazudnom nekik, vagy magamnak.
Olyan nagy a világ…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.