Korszakunk egyik legnagyobb becsapása az, hogy erőfeszítés nélkül is lehet valamilyen eredményt elérni.
Ezt próbálják reklámokon és még sok minden máson keresztül sugallni komoly sikerrel.

Mivel valamennyire mindenki lusta, nagyon jó biznisznek tűnik felajánlani ezt a csodát.

Pedig ilyen nincs.

Mondhatod persze, hogy vannak szerencsések, akiknek munka nélkül is megvan minden, de ők az előző életükben küzdöttek meg érte. Ez kb. olyan, mint irigykedni arra aki bankkártyával fizet, mert neki nem kell pénzt kiadnia. Valahogy odakerült a bankszámlára és ha nem pótolja, akkor el fog fogyni egyszer.

Aztán vannak még a tisztességtelen módszerek is, de ezekért nagyon kemény árat kell fizetni.

Valahol legbelül mindenki tudja az igazságot: erőfeszítés nélkül nincs eredmény. Ez fizikai törvényszerűség is egyben, csak a bevitt energia tud átalakulni. Ezért nem sikerült még megalkotni az örökmozgót, mert a semmiből nem lesz energia. Sőt, mivel mindig vannak veszteségek, ezért inkább csökken az eredmény.

A múltban és a jelenben is tapasztalom, hogy jó néhány lelki gyakorló is ebben a tévhitben van. Hogy majd jön valami isteni kegy, csoda…

Vegyük mondjuk Srila Prabhupada példáját. Őt aztán igazán szerette Krisna, Isten bárhogy is hívod, de egyáltalán nem mondhatjuk, hogy könnyű dolga volt. Közvetlen családja nem igazán támogatta misszióját és gyakorlatilag csak idős korábban tudott igazából nekifogni.

De akkor megtette. Nem csak e-maileket küldött Vrindávanból és álmodozott arról, hogy legyen valami, hanem fogta, és személyesen ment el. Kíváncsi lennék rá, hogy mi is ilyen bátrak leszünk 69 évesen? Nem hiszem, mert már huszon-harminc-negyvenévesen hátra akarunk dölni, mint aki jól végezte dolgát.
Ha ugrunk időben és látjuk, hogy lettek tanítványai és aktív segítői Srila Prabhupada akkor se lassított, sőt. Nemrég megszereztem az összes lecke felvételt tőle és döbbentem figyeltem, hogy hogyan telhettek a napjai.
Reggeli séta/beszélgetés, lecke, program, avatás, újabb beszélgetés, esti lecke, stb. Mindezt egyetlen nap alatt és közben még könyvet írt, levelekre válaszolt, szervezte az ISKCON-t és nem utolsó sorban folyamatosan utazott. Már csak abba belehalnánk.

A tempóját még a mellette szolgáló, unokája korabeli bhakták is alig bírták. Nem olvasunk szabadnapokról, hétvégékről, nyaralásokról, lazításokról. A példáját sokan követik, de sokan nem.
Persze ez nagyon fanatikusan hangzik, de ahogy írtam ez törvényszerű.

A fő Szentírásunkban, a Bhagavad-gítában is bár Krisna megmutatja, hogy mi lesz a csata kimenetele, és úgy fogalmaz, hogy ezt a munkát ő elvégezte, Arjuna nem dőlhetett hátra, hogy „ja, akkor nekem már nem kell semmit csinálni”.
Sőt, konkrétan meg is mondja: „Mindenkit aszerint jutalmazok meg, amilyen mértékben átadja magát Nekem.” Bg.4.11.

Gyárthatunk annyi filozófiát, magyarázatot és kifogást: se anyagi, se lelki szinten nincs eredmény erőfeszítés nélkül, amit néha meghódolásnak is hívnak.

folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.