1965. szeptember 10-én, pénteken, az Atlanti-óceán közepén Srila Prabhupáda egy Amerikába tartó gőzhajón a következőket írta naplójába: “Ma nagyon csendesen siklik a hajó. Jobban érzem magam, de fájó hiányérzettel gondolok Sri Vrindávanára és szeretett Uraimra, Sri Govindára, Gopináthára, Rádhá-Dámodarára. Egyetlen vigaszom a Sri Caitanya-caritámrita, benne az Úr Caitanya nektári kedvteléseivel.

Azzal a céllal hagytam el Bhárata-bh¡mit, hogy végrehajtsam Sri Bhaktisiddhánta Sarasvati utasítását, amely egyben az Úr Caitanya utasítása is. Alkalmatlan vagyok a feladatra, mégis vállaltam a kockázatot, mert valóra akarom váltani Ő Isteni Kegyelme utasítását. Távol Vrindávanától, az Ő kegyük minden menedékem.” Három nappal később, a tiszta odaadás e hangulatában Ő Isteni Kegyelme a következő imát írta:

(refrén) Ó, testvérek, nem győzöm hát hangsúlyozni, hogy a Legfelsőbb Úr, Krisna, csak akkor adja majd rátok áldását, ha Srimati Rádháráni is elégedett lesz veletek.

(1) Sri Srimad Bhaktisiddhánta Sarasvati Thákura, aki nagyon kedves az Úr Gaurángának, Saci anya fiának, egyedülálló szolgálatot végez a Legfelsőbb Úrnak, Sri Krisnának. Ő az a kiváló, szent lelki tanítómester, akinek a kegyéből az emberek a világ különböző részein a Krisna iránti határtalan odaadás áldásában részesülnek.

(2) Az ő erős vágyának köszönhetően az Úr Gauránga szent neve a nyugati világ összes országába eljut majd. A Föld minden nagyvárosában, városában és falvában, az óceánok, a tengerek és a folyók partján, mindenki Krisna szent nevét fogja énekelni.

(3) Ahogy Sri Caitanya Maháprabhu hatalmas kegye meghódít minden égtájat, úgy önti el a Földet a transzcendentális tudás árja. Ha az összes szerencsétlen, bűnös lélek boldog lesz, teljesül a vaisnavák vágya.

(4) Bár Guru Mahárájám azzal bízott meg, hogy hajtsam végre ezt a küldetést, erre sem méltó, sem alkalmas nem vagyok. Esendőségemben és jelentéktelenségemben a kegyedért könyörgöm hát, Uram, hiszen Te vagy a legbölcsebb és a legtapasztaltabb mindenki közül. Kérlek, tégy méltóvá a feladatra!

(5) A Te támogatásoddal, a lelki tanítómester szolgálata által az ember elérheti az Abszolút Igazságot, s így sikeressé teheti az életét. Ha megadatik nekünk ez a szolgálat, boldogok leszünk, és abban a szerencsében lehet részünk, hogy elnyerjük társaságodat.

(6) “Kedves Uram, ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége! Mivel anyagi vágyakat dédelgettem, a többi közönséges emberhez hasonlóan egy kígyókkal teli, feneketlen kútba estem. Szolgád, Nárada Muni azonban kegyesen a tanítványává fogadott, és megtanított arra, hogyan lehet elérni a transzcendentális helyzetet. Legfőbb kötelességem tehát az, hogy őt szolgáljam. Hogyan is hagyhatnám el a szolgálatát?” (Prahláda Mahárája imái az Úr Nrisimhadevához, Srimad-Bhágavatam 7.9.28).

(7) Ó, Uram, Krisna! Örök társam vagy, de én elfelejtettelek, s így születésről születésre máyá rúgásaitól kellett szenvednem. Ha ma megint lehetőségem nyílna rá, hogy találkozzam Veled, képes lennék ismét csatlakozni Hozzád.

(8) Kedves barátom, társaságodban majd ismét határtalan boldogság tölt el. Kora reggel a legelőkön és a mezőkön fogok kószálni, majd Vraja erdeiben szaladgálok és ugrándozom, s időnként a földön hempergek a lelki eksztázistól. Ó, mikor jön már el ez a nap?

(9) Rólad szóló gyönyörű emlékek támadtak fel ma bennem. Vágyakozásomban a nevedet kiáltottam. Örök szolgád vagyok, ezért vágyom annyira a társaságodra. Ó, Uram, Krisna! Te vagy a siker egyetlen záloga.

Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda a Jaladuta hajó fedélzetén, 1965. szeptember 13-án.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.