Sokáig gondolkodtam, hogy írjak e róla, mert talán néhányaknak kényes a téma, de még a napokban is rendszeresen belefutottam a világvége/válság hangulatba.
Kétségtelen, hogy a világ, Európa és kis hazánk gazdasági helyzete nem túl rózsás, a politika is furi, de szerintem ettől (főleg lelki gyakorlóknak) nem kéne kétségbeesni.
A kommunista időkben (ami nem is volt túl rég) az életszínvonal messze a mai alatt volt. Tény, hogy szélsőségek most jobban jelen vannak, de akkor is.
A vallásgyakorlásról nem is beszélve. Akkoriban a gyakran menekülni kellett a rendőröktől és bizony börtönbe is lehetett kerülni. Figyelem, és minden nap imádkozok, hogy a vallásügyi törvény kedvezően alakuljon, hisz ez jelentős hátrányokkal jár a kis Egyházunkra nézve, de nem hiszem, hogy ez fog megakadályozni bárkit is a japázásban.
Egyszer egy gyűlésen azt találtam mondani, hogy az igazi válság az, amikor 4:30-kor körbe nézek a templomban. Nem annyira lájkolták ezt a megjegyzésemet…
A legnagyobb baj a világvége-hangulattal szerintem az, hogy elveszi az időt, energiát, és főleg a fókuszt azokról a dolgokról és személyes kapcsolatokról, amikért tényleg tudunk tenni.
És persze jó kifogás mindenre. Ha lehet valami jó tanácsom mindenkinek (beleértve magamat is) 2012-re az az, hogy koncentráljunk a mára és ne a múlt dolgain bánkódjunk és ne a jövőn parázzunk.
Ezzel csak a mánkat tesszük frusztráltá és tönkre. És könnyen lehet, hogy a jövőnket is…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.