Ahogy említettem sok ajándékot kapott Szubál szülinapjára.

Az egyik legmeglepőbb a Hörömpöli Andi matajiéktól jött: egy igazi karate/judó ruha övvel, mindennel.

A mellékelt képen látható teljes harci díszben. Az nem látszik, hogy nekem is fel kellett vennem a gi-met.

„Apának fekete van, az enyém fehér!”
„Megyek Apával én is edzésre!”
Hangzottak az aranyos kijelentések.

Mondjuk az edzés egy kicsit még korai, de a személyes tréningeket már megkezdtük…:)

A kilencvenes évek végén nagy kedvenc volt nálunk a spanyol/holland/stb. Undrop bhakta zenekar.

Nagyon jó zenészek profi munkát végeztek. Ha jól tudom az egyik komoly kiadó támogatta őket.

Ha ismerős valahonnan, az azért van, mert belőlük lett a Dhira, amiről már írtam.

Jó szórakozást hozzá!

Ezzel a címmel találtam egy nagyon jó cikket, amit most a hosszúsága és persze a korrektség miatt inkább linkelek itt.

Szerintem a téma nagyon jó és érdekes.

Itt egy részlet az írásból:

„Kinek, minek hisz mégis ez generáció? Újra és újra elővéve azóta a kérdést, egyre inkább kirajzolódik a modern magyar társadalom kiszolgáltatottsága. "Haveromnak, családtagnak, ha ott volt" - talán ez a leggyakoribb válasz. Tehát annak, akivel fennáll valamilyen személyes kapcsolat - ebből alakul ki a bizalom. Nincs megelőlegezett, csak közvetlenül megszerzett bizalom.”

Végső fázisához közelít az első OM dal.

Vendégénekel Gaobr (Veres Gábor) a WMD-ből. Ő róla már annyit írtam itt, hogy külön kategória lesz lassan :).

Most kivételesen azt csinálja, amiről a legtöbben ismerik: énekelt (khmmm…).

Van egy másik WMD-s vendég a dalban, Bori Sanyi, aki szintetizátor aláfestéseket és a szitáros részeket tette hozzá nagyon precízen.

Nektek meg nincs más dolgotok, mint várni, várni, várni…

Hogy ez könnyebb legyen, itt egy Watch My Dying nóta, melynek annyi a bhakta vonatkozása, hogy Jaya Harinál vették fel az Audioplanet stúdióban.

Találtam feliratos verziót a könnyebb szövegértéshez:

"A hatalom birtokának az a hatása, hogy az emberek siketekké és vakokká válnak. Nem látják többé azt, ami az orruk előtt van, és nem hallják, ami a fülükbe harsog."

Gandhi

Kérdés: Hallottuk, hogy ha a feleség követi a férjét, akkor automatikusan követi a gurut és Krisnát is. De azt is hallottam, hogy ha valaki férjhez megy, akkor vagy a férjet követi, a gurut viszont már nem, vagy pedig a gurut követi, s a férjét nem, és csak megzavarodik.

Válasz: Mindkettőt követni kell. A guru instrukciókkal látja el, de instrukciójának az is részét képezi, hogy működjön együtt a férjével. Amit hallottál, az arra mutat rá, hogy mit tesznek a lányok, nem pedig arra, hogy mit kellene tenniük. Vagy túlságosan a férjükhöz ragaszkodnak, s teljesen megfeledkeznek a gururól, vagy azt gondolják, hogy a férjük egy jelentéktelen alak, s csak a gurujukat követik. Vagy pedig az történik, hogy nem tudják, kit kövessenek, s megzavarodnak. Pedig mindkettőt követniük kellene. Az a lényeg, hogy a mindennapi problémákat, a grihastha asrama különböző aspektusait a férjével együtt oldja meg az ember.

Kérdés: (Nem hallatszik)

Válasz: Ha rendszeresen végzünk egy cselekedetet, egy idő után szert teszünk az adott megvalósításra. A tevékenység az értékrendünk, a tudatunk részévé válik, s már nem adjuk fel többé; megszilárdulunk benne. Tehát kezdetben az egész csak gyakorlás. Olyan mint egy rituálé. Ahogy említettem, a lány, amíg nagyon fiatal, csupán gyakorol. Megmondják neki, hogy “ezt és ezt csináld, ez jó, más nők is így csinálják, s mind nagyon boldogok”. Tudja, hogy egy rendes lány így viselkedik. Látja, hogy családi környezetben hogyan viselkedik a többi nő, és a példa láttán szilárdabb lesz, rögzülnek benne a dolgok. De eddig a pontig, az egész csak elmélet. Amikor eléri a pubertást, akkor a dolog már nem elmélet többé. Megérti a grihastha asrama atmoszféráját, hangulatát. Az erényességnek a törvénye is csak egy másik olyan dolog lesz, amit nem ad fel többé. Egy egybetartozó csomag részének látja ezt is.

Kérdés: Mindez nagyon jó, de nagyon sokan nem ilyen háttérből jövünk, nem így nőttünk fel, s olyanok leszünk, mint egy öreg kutya.

Válasz: Az öreg kutyához egy nagy botot kell szerezni... Ha legalább megértjük, hogy miért jó ez, akkor megtesszük a szükséges elrendezéseket a következő generáció számára. Mert azt fogod adni a gyerekeidnek, amit értékelsz, nem pedig valami mást. Tehát ha úgy gondolod, hogy nem olyan nagy baj, ha nézik a tévét, akkor ez azért van, mert a tévénézésben nem látsz semmi kivetnivalót. Ha úgy véled, hogy nem olyan nagy baj, ha a fiúk és a lányok flörtölgetnek, meg mindenfélét csinálnak, ez amiatt van, mert te is szereted ezt. A szülő, természeténél fogva a legjobbat akarja adni a gyerekének. Ha úgy érzed, hogy a védikus kultúra a legjobb, akkor azt akarod, hogy a gyerekednek is abban legyen része.

Persze a döntés az övé, de legalább a megfelelő atmoszférát biztosítjuk a számára. Ha viszont azt gondolod, hogy a nyugati kultúra egy nagyszerű dolog, akkor azt fogod adni neki. Az a lényeg tehát, hogy az első generáció legyen szilárdan meggyőződve a védikus kultúra tökéletességéről, hogy a második, harmadik generáció jó példát lásson, ne pedig rosszat.

Prabhupada azt mondja, hogy a legrosszabb dolog, amit egy szülő tehet, hogy érzékkielégítésre neveli a gyermekét. Mert a gyerekek, különösen azok, akik már a mozgalomban születnek meg, bhakták, nem pedig karmik. Krisna nem olyan rossz irányító. A bolygó ötmilliárd embere közül miért pont a pár ezer bhaktacsalád egyikében születik meg egy lélek? Mivel bhakta, bhakták családjában születik meg. Azonban, ahogy tegnap beszéltünk róla, szilárd és kevésbé szilárd bhakták is vannak köztük, úgyhogy e széles spektrumból, a tudatállapotától függően vonz egy bizonyos lelket magához az ember.

Számunkra, az első generáció számára az a lényeg, hogy ha értékeljük és gyakoroljuk a dolgot, akkor idővel meg is fogjuk kapni. Jobb későn, mint soha. Amikor belefogunk, erre úgy tekintünk, mint a születésünkre. Elkezdjük gyakorolni azokat a dolgokat, amikkel az élet elején kellene foglalkozni. A fiúk és a lányok is képzésben részesülnek, s akkor szépen működik az egész. Lehet, hogy az idő rövid (nem 15-20 év), de a tapasztalat azt mutatja, hogy egy idősebb gyerek gyorsabban meg tud tanulni dolgokat, mint egy fiatalabb.

Sok múlik a mentalitáson. Ha tanuló mentalitásunk van, az arra utal, hogy nagyon alázatosak vagyunk. Ez segít bennünket a tanulásban. De ha erősebb az egonk, akkor a tanulás lelassul, s a fejlődésünk lassabb lesz. Ha alázatos attitűdöt tartunk fenn, akkor gyorsan tudunk tanulni és befogadni dolgokat, annak ellenére, hogy későn kezdtük el. Persze lehet, hogy vannak rossz szokásaink, de legalább meg vagyunk róla győződve, hogy ez nem jó, és arra törekszünk, hogy lassan, lépésről-lépésre legyőzzük őket.

Találtam egy érdekes cikket és táblázatot a hanghordozók eladásáról jó pár évre visszamenőleg.

Mivel valamilyen módon érintett is vagyok elgondolkodtam rajta.

Az eléggé látszik, hogy hihetetlen leszálló ágban van a hagyományos, fizikailag is tapasztalható hanghordozók eladása. Bár nő a digitális forgalmazás, de ezzel együtt is zuhanás van.

A magyar viszonylatról nincs táblázatom, csak tapasztalatom: a pénzhiány és a híres becsületességünk miatt a letöltés az úr. E miatt sok zenész panaszkodik, hisz itt már rég nem a megélhetésről van szó. A kevés eladott példány következtében a lemez stúdióköltségei se jönnek össze.

De hát, ez van.

A másik érdekessége az, hogy milyen mulandó minden: a lemezek, a kazetták, cd-k, mind elavulnak, és a kukában végzik.

Szombaton a Csillagvári gyerekjátszóban nagyon jól sikerült az összevont szülinap.

Volt közös torta és váratlanul rengeteg ajándékot kapott Szubál is. Ez nagyon jól esett, mert ez azt jelenti, hogy szeretik a fiamat.

Végül Szubi a farsangon mégse vette föl a boci-jelmezt. Először valami harcos akart inkább lenni, aztán az se.
Majd jövőre.

Megint szép tortát rittyentett a feleségem. Szubál kifejezett kívánsága volt, hogy gitár legyen. Próbáltuk valami másra rábeszélni, de hajthatatlan volt. Az oviban is ez a jele :).

Találtam a gépemen még nagyon korai felvételeket Szubálról.

Pocaktól az első rugdalódzásokig: