Gondoltam, hogy írok egy óév-búcsúztatót, de ahogy visszagondolok erre az évre nem lenne túl vidám.

Éltem, túléltem, de inkább ez a második volt a jellemző. Lehet, hogy valami furcsa bolygóállás volt, de az emberek, akikkel kapcsolatba kerültem olyan könnyen csináltak segget a szájukból, úgy, hogy könnyedén megváltoztatták a megbeszélt dolgokat.

Persze ez normálisan benne van az életben, de jobban szeretek alkotó módon előre haladni (habár abban is vannak nehézségek bőven), mint egy túlélő-showban balek lenni.
Sajnos bizalom nélkül lehetetlen élni, és kell tovább menni, de a tanulságokat levontam.

Pozitív oldal, hogy van egy szuper családom, sikerül beindítani az OM zenekart lemezzel, klipekkel, koncertekkel, és sokszor extrém körülmények között is fenn tudtam tartani ezt a blogot minden nap friss bejegyzéssel.

Minden jót kívánok mindenkinek az új évre (amiről majd írok külön), én itt leszek és várlak titeket!

Biztos észrevettétek, hogy mostanában ritkábbak a videók a fiamról.

Tény, hogy gagyibb volt a telefonom, de már filmezni se olyan könnyű, mint régen.
Nem mindig hagyja, és követni az ifjút se könnyű általában.

Aztán benne van az is, hogy nem szeretek japán turistaként kamerával a kezemben lemaradni az igazi élményekről… Remélem, értitek.

De azért most gyűjtöttem egy kis összeállítást a fun-club tagjainak :).

Itt olvashatod az előző részt.

Ebben az évben már csak egy 5x5-ös sátrat adtak a Civil-sziget részen.
Ez már csak a végjáték volt…

Az igazi dolgokat az ételosztást, bhajant, zenét már nem lehetet csinálni, csak a jelenlét maradt a kilencvenvalahány százalék külföldinek, ha egyáltalán megtalált valaki minket.

Volt harinama a bejárat előtt, kívül, mert már az összes jegyet vásárolni kellett.

Zárszóként fontos megemlíteni Egyed Attila prabhut, aki a szervezés 4-5 milliós költségének kb. a harmadát állta, a FFL csapatot, mely ilyenkor éjjel-nappal dolgozott, és azt az 50-60 önkéntest, akik gyakran még szabadságot is vettek ki, csakhogy szolgálhassanak.

Név szerint: … :)

Itt egy érdekes cikk nem csak szülőknek:

"Azt eddig is tudtuk, hogy nem túl egészséges a gyereket csokoládéval és más nassolnivalókkal tömni, egy kutatás viszont egyenesen azt állítja, a túlzott édességfogyasztás függőséget okoz.

A december tele van a gyerek számára nassolási lehetőségekkel: kezdünk ugye a Mikulással (otthon 1, nagyinál 1, másik nagyinál 1, oviban 1, beugró barátoktól 1 csoki), majd a karácsonyi felkészülés jegyében legalább egyszer meg kell gyúrni és sütni a mézeskalács-figurát, csinálunk kandírozott gyümölcsöket és aztán már jön is a szaloncukor-dömping. Egy amerikai kutatócsoport viszont arra figyelmeztet, könnyen hosszú távú bajokat okozhat egy-egy csokiszezon.

A patkányokon elvégzett kísérletsorozat során arra lettek figyelmesek a kutatók, hogy az édességfogyasztást követő cukormegvonás függőségi tüneteket és stresszt okoz. A kutatást vezető Bart Hoebel, aki júniusi haláláig a Princeton Egyetem Idegkutató Intézetének vezető pszichológus profeszora a kísérlet publikálásakor elmondta, egyszerűen megvonták a cukrot a kísérleti állatoktól, amelynek következtében azok cukoréhsége az egekbe szökött, majd amikor újra hozzájuthattak a napi édességhez, jóval többet habzsoltak be belőle, mint a nélkülözés előtti időszakban.

Hoebel már korábbi kutatásai során is több alkalommal tudta tudományos módszerekkel alátámasztani elméletét, amely szerint a cukor megvonása több, függőségre utaló jelet is kivált: folyamatosan növekvő édesség-fogyasztást (az állatoknak ugyanis egyre többet kellett belőle fogyasztani, hogy szükségleteiket fedezni tudják), valamint elvonási tüneteket is megfigyelt a kísérletben résztvevő egyedeknél. Utóbbira leginkább az állatok félelmének váratlan megnövekedése és állandó rágási kényszer utalt.

Agyi elváltozások is

A kutató és csoportja azt is kimutatta, hogy a nagy mennyiségű cukor olyan neurokémiai elváltozásokat is okozott az agyban, amelyeket korábban kokain-, morfium-, vagy nikotinfüggők esetében figyelhettek meg – a cukor ugyanis megváltoztatja a fejünk irányítóközpontjában megtalálható dopamin- és opioid receptorok számát, s végső soron ezek az anyagok számítanak döntő jelentőségűnek a függőség szempontjából.

„Az előzőek mellett az sem elhanyagolható, hogy a magas cukorfogyasztás függőségek – például az alkoholizmus – kialakulásának is kedvez” – teszi hozzá Hoebel. „Eddigi eredményeink is nagyon érdekfeszítőnek számítottak tudományos körökben, ám további vizsgálatok szükségesek a részletek megismeréséhez” – mondja a szakértő, aki abból indul ki, hogy az extrém mértékű édesség-fogyasztás kutatása, nagy segítséget jelenthet a táplálkozási zavarok jelenségének teljes megismerésében is.  „Tudományos munkánk a hagyományos függőségek – mint a kábítószerről való lemondási képtelenség – és az egyéb, rendellenes emberi vágyak közötti összekötő kapocs lehet” – vallja saját és munkatársai munkájáról a szakember.

Óvatosan tehát a bejgli-szaloncukor-tengellyel. 25-én már próbálj meg egészségesebb nassolnivalót adni a gyereknek.

(a Webbeteg.hu cikke alapján)"

Karácsony előtt egy nappal én tartottam leckét az anyagi és lelki kötelességek közötti választásról, melybe elég személyes dolgok is elhangzottak Édesanyám haláláról és a bhakták szolgálatáról.

Sb.5-8-10 2012-12-23 by vgd

"Még ha valaki a lemondott rendben él, akkor is kétségtelenül könyörületet érez a szenvedő élőlények iránt, ha fejlett szinten áll. Annak érdekében, hogy megoltalmazzunk valakit, aki meghódolt nekünk, minden bizonnyal helyénvaló lemondanunk még saját fontos érdekeinkről is.

MAGYARÁZAT:   Máyá nagyon erős. Filantrópia, altruizmus és kommunizmus címszó alatt az emberek könyörületességet éreznek a szenvedő emberiség iránt az egész világon. A filantrópusok és altruisták nem értik meg, hogy lehetetlen az emberek anyagi körülményein javítani. Az anyagi feltételeket egy felsőbb irányítás már elrendelte, az emberek karmájának megfelelően. Ezen nem lehet változtatni. Az egyetlen dolog, amit a szenvedő élőlényekért tehetünk, hogy igyekszünk felemelni őket a lelki tudat síkjára. Az anyagi jólét mértékét nem növelhetjük és nem csökkenthetjük. A Srimad-Bhágavatam (1.5.18) ezért azt mondja: tal labhyate dukhavad anyatah sukham. „Az anyagi boldogság magától jön, anélkül, hogy bármit is tennénk érte, ahogyan megpróbáltatások is érnek bennünket, noha nem törekszünk rá.” Az anyagi boldogságban és fájdalomban minden igyekezet nélkül is részesülünk.

Nem szabad az anyagi cselekedetekkel vesződnünk. Ha valaki könyörületes vagy képes jót tenni másokkal, akkor arra kell törekednie, hogy az embereket a Krisna-tudat szintjére emelje. Az Úr kegyéből így mindenki fejlődhet a lelki életben. Bharata Mahárája azért cselekedett így, hogy bennünket tanítson. Nagyon óvatosnak kell lennünk, hogy az egyedül a test érdekében végrehajtott, úgynevezett „jótékony” cselekedetek ne vezessenek félre minket.

Az érdekünk nem más, mint elnyerni az Úr Visnu kegyét, és erről semmi esetre sem szabad lemondanunk. Az emberek többsége ezt nem tudja, vagy megfeledkezik róla, ezért a test kényelme kedvéért emberbaráti tevékenységeket végezve feláldozza eredeti érdekét, Visnu kegyének elnyerését."

Srimad Bhagavatam 5. ének 8. fejezet 10. vers

"Hiába keresed a feldíszített fán
nem találod meg a megvásárolt ajándékokban
nincs belesütve a bejglibe és mézeskalácsba
nem foglal helyet az ünnepien terített asztalnál

egy helyen létezik
onnan árad ki
felragyogtatva a csillagokat is
fényével áthat
melegébe ölel

az a pont a világ közepe

szívnek nevezik."

Ara Rauch