Itt olvashatod az előző részt.
Ebben az évben már csak egy 5x5-ös sátrat adtak a Civil-sziget részen.
Ez már csak a végjáték volt…
Az igazi dolgokat az ételosztást, bhajant, zenét már nem lehetet csinálni, csak a jelenlét maradt a kilencvenvalahány százalék külföldinek, ha egyáltalán megtalált valaki minket.
Volt harinama a bejárat előtt, kívül, mert már az összes jegyet vásárolni kellett.
Zárszóként fontos megemlíteni Egyed Attila prabhut, aki a szervezés 4-5 milliós költségének kb. a harmadát állta, a FFL csapatot, mely ilyenkor éjjel-nappal dolgozott, és azt az 50-60 önkéntest, akik gyakran még szabadságot is vettek ki, csakhogy szolgálhassanak.
Név szerint: … :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.