"A lángész egy százalék ihlet és 99 százalék verejték."

Edison

Időnként újra meg kell nézni.

Aztán menni tovább…

Replika : Igazi kép

Voltam már fent és nagyon mélyen
Játszottam rosszat hogy ítélkezzetek
Voltam kedves és nagyon durva
De nem voltam még soha az igazi kép
Hol az igazi kép

Te úgy látsz engem ahogy akarsz
Senki sem változik csak valamit eltakar
Mi nem látjuk csak a felszínt
Pedig ott van előttünk az igazi kép
Hol az igazi kép

Nézem az életem micsoda színház
Programozom magam egy chip a mennyország
De elég volt most eltűnök
És megkeresem magamnak az igazi képet
Hol az igazi kép

Ezzel a címmel találtam egy jó cikket az Index-en.

Megosztom veletek is:

"Ahogy mondani szokás, csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Ugyanez igaz a gyereknevelésre is: kizárólag azok a tökéletes szülők, akiknek még nincs gyerekük. Tökéletesek, legalábbis terveikben, álmaikban. Aztán kiderül, hogy minden másképp működik, hiszen ugyanaz az esendő személyiség válik anyává, apává, aki előtte élte mindennapjait.

Sok szülő úgy képzeli el magát, mint aki nemhogy sosem üti majd meg gyermekét, de rákiabálni, sőt, türelmetlenül hozzászólni sem fog. Mindig következetes lesz vele, mindig jó példával jár elöl, sosem engedi a TV elé, ellenben hosszan mesél minden nap, lehetőleg többször is. Csupa egészséges ételt rak elé, édességgel sosem jutalmaz. Mindezek tiszteletre méltó célok, és jó, ha a nevelés, az együttélés tényleg hasonlít erre.

Sokat hallanak a leendő szülők arról, milyen az ideális gyermeknevelés, ám sajnos kevesebbet arról, hogy lesznek pillanatok, mikor nem képesek tartani magukat elveikhez, és mikor ezt tapasztalják, jó, ha tudják, mások is hasonló cipőben járnak.
Lehetséges, hogy a tökéletességről alkotott fogalmak szorulnak megfontolásra.
Létezik egy nézet, mi szerint egy rozsdás, régi kalapács is tökéletes, ha be lehet vele verni a szöget. Minden tökéletes, ami alkalmas a funkciójára. Ha innen nézzük, mégsem álom a tökéletes szülőség, de nem úgy, hogy tankönyvbeillően viselkedünk a nap 24 órájában, hanem hogy megfelelünk a szülői funkciónak. Nevezetesen: ellátjuk a gyermeket, tőlünk telhetően őszinték vagyunk, ami legfőképp azt jelenti, hitelesen azt adjuk, amik vagyunk, ahogy érezzük magunkat, és ezzel összefüggésben, lehet hozzánk biztonságosan kötődni.

Azaz tudja, érzi a viselkedésünkből a csemete, hogy szeretjük. És persze igyekszünk következetesen viselkedni, de nem úgy, mint egy robot, hanem úgy, ahogy tőlünk telik.

A mintaértékűség nyomasztó igénye sok szülőnél, talán főleg kismamánál a várandósság idejére, a szülésre és az egészen kicsi korra is kiterjed. Egy rendes nő szuperegészségesen táplálkozik, és zen nyugalommal éli mindennapjait, miután megtudta, gyermeket vár. Ezt követően természetes úton, lehetőleg gátmetszés és fájdalomcsillapítás nélkül szüli meg gyermekét, akit aztán hosszan szoptat, és hordoz magára kötözve, ahogy a természeti népeknél szokás. Félreértés ne essék: örömteli, ha ezek közül bizonyos kitételek teljesülnek, de főleg akkor, ha ezt valóban így kívánja az anya, nem pedig valamiféle elvárásnak szeretne megfelelni.

Jó, ha a csemete sokat lóghat jókedvű anyján, akinek szintén jól esik a baba közelsége. Azonban értelmét veszti az egész, ha a szülő annyira vágyik egy kis testi egyedüllétre, és annyira fáradt az állandó kapcsolattól, hogy bármelyik pillanatban el tudná sírni magát, ahogy azt egy anyuka mesélte. Nem merte egy percre sem letenni a porontyot, mert akkor rossz anyának érezte volna magát. És ne is beszéljünk azok bűntudatáról, akik nem tudtak szoptatni, nem sikerült természetes úton szülniük, vagy sikerült, mégsem felhőtlen, boldog eseményként élték meg. Paradox módon, ha valaki teljesítményként tekint ezekre a folyamatokra, és szigorú elvárásokat támaszt magával szemben, éppen a szorongás lehet a gátja annak, hogy simán, egyszerűen menjen minden a maga útján.

A gyerek nem tamagocsi

Szerencsére a gyermekek nem hasonlítanak a tamagocsikra, amik mechanikusan reagálnak az őket ért ingerekre. Pszichológusok és szülők közös megfigyelése például, hogy egyáltalán nem mindegy, hogyan, milyen okból megy vissza az anya dolgozni. Ha valóban muszáj, mert rászorul a család (nem az új autó, hanem a betevő falat miatt), hogy bölcsődébe adja a gyermeket, a kicsik meglepően képesek megértők lenni. Nyilván nem a családi anyagi helyzete az, amivel tisztában vannak, hanem a szülő belső állapotát érzékelik meglehetős érzékenységgel. Ez az élet egyéb területeire is igaz: ha a szülő hiteles, tehát amit kommunikál, megegyezik azzal, amit belül megél, arra a csöppségek jól reagálnak.

Ha tökéletesek akarunk lenni

Tegyük csak úgy, ahogy a rozsdás, régi kalapács tökéletes – és miközben törekszünk az általunk elképzelt ideális állapot felé, legyünk ugyanolyan engedékenyek magunkkal, mint a porontyunkkal."

Cziglán Karolina, pszichológus

Itt tudod elolvasni az előző részt.

Ebben az évben már Kamsari prabhu birkózott főleg a szervezési feladatokkal.
A folyamatosan csökkenő helyünkön mindig jó volt a hangulat.

A Sziget ellenben egyre csak nőtt. Kezdtek egyre szigorúbbak lenni velünk, évről-évre meg kellett harcolni a jelenlétünkért. Kevesen tudják, de a rendezvénynek nem a jegyekből van a legnagyobb bevétele, hanem a büfékből és az azoknak kizárólagosan eladott cateringből.
Mi ebbe a körben nem voltunk benne.

A Visnu és a Gouranga Band is zúzott rendesen. Érdekes volt az elektromos dob látványa és ipari hangzása.

Itt tudsz meghallgatni egy nyers, keverőpultról felvett dalt:



Visnu - Hare Krisna (Sziget 2003) by vgd

A fekete póló viselet se volt jellemző a Krisna-sátor fellépőinél. Védjegy lett a csak nekünk gyártott, pirossal nyomott fekete Eternel Soul t-shirt.

"Képzése során a fiút arra nevelik, hogy viselje gondját a feleségének, legyen fogékony a szükségleteire és gondoskodjon azokról, a feleséget pedig arra, hogy mindig legyen elégedett azzal, amit a férj, az apa vagy a fiú nyújtani tud. Mindkettőjüket arra oktatják, hogy a tudatukat tanulják meg elkülöníteni az érzékeiktől.

A fiúnak és a lánynak is meg kell tanulnia, hogy visszafogja az érzékeit, és a figyelmét a lelki értékekre irányítsa. A fiút ezenkívül az egyszerű életstílussal járó lemondásokra is megtanítják. Ha egyszerű az életstílusa, könnyebben tudja a lelki értékekre rögzíteni az elméjét. A lány a dharma, azaz a vallásos tevékenységek terén kap képzést, és megtanítják neki, hogyan rögzítheti egy dologra az elméjét.

Mindezekből természetesen következnek a másodlagos tulajdonságok. Ez azt jelenti, hogy a fiú csak akkor tud majd másokkal törődni, ha az érzékeit kellőképpen irányítani tudja. A naisthika brahmacári  esetében a másokkal való törődés főként azt jelenti, hogy a prédikálás és mások érdekében dolgozik. Az upakurvana esetében szintén jelen van ez a prédikáló mentalitás, de ugyanakkor abban is jártasságot kell szereznie, hogy hogyan váljon fogékonnyá a feleség igényei iránt. Ha az érzékek nem irányítottak, nagyon nehéz megszabadulni attól a vágytól, hogy a saját szükségleteinket próbáljuk kielégíteni. Ki kell fejleszteni ezt az érzékenységet.

A lány esetében ez azt jelenti, hogy ha nem erényes, és nem tudja egy dologra rögzíteni az elméjét, akkor sosem lesz elégedett. Ha az elméje nem rögzített, a nő hajlamos lesz az önzésre, és sosem lesz elégedett azzal, amit kap. Ezen a két elven alapszik a működőképes házasság.

Nagyon leegyszerűsítően hangzik, de ha jobban megnézzük, a házasságok éppen amiatt szoktak széthullani, mert hiányzik a fogékonyság mindkét fél részéről. A férfit csak a saját szükségletei érdeklik, és nem vesz tudomást a feleségéiről; a feleség pedig szintén csak a saját vágyai miatt aggódik, és állandóan arra biztatja a férjét, hogy mindig egyre több és több anyagi lehetőséget biztosítson."

részlet Srila Bhaktividyapurna Swami: Daiva varnasrama című könyvéből

Múlthét szerda óta váltakozó hullámokban önt el a takony. Reménykedtem, hogy mindez csak pár napig fog tartani, de sajnos elhúzódik.

Talán sokat is ugráltam pihenés helyett.

A legrosszabb, hogy kívülről semmi se látszik a sűrűn előkapkodott zsebkendőn kívül, de az állapot mégis förtelmes. Mintha az egész fejem azzal a bizonyos váladékkal lenne tele és gondolkodni is nehéz.

Amikor gyerek voltam ilyenkor mindig kértem anyukámat, hogy igazoljon egy pár napot, mert a teljesítőképességem 10-20% körül mozog. Most nem tud senki ilyet írni, főleg az örökmozgó fiamnak nehéz megmagyarázni, hogy apa most nincs jól.

Sajnos ilyenkor írni se könnyű, pedig egy csomó jó témám van talonban.

Persze, minden elmúlik, ez is, és akkor nyomom tovább teljes gőzzel.

Ha valaki sorstárs, annak jobbulást kívánok, aki megúszta, az meg vigyázzon magára.  

Itt egy újabb koncert, valószínűleg idén utoljára.

Ha valamiért az előzőre nem jöttél el, most nincs kifogás.
Korán játszunk és a belépés teljesen ingyenes.

Ez lesz a sorrend:
20:00-21:00 - Om
21:15-22:15 - VelvetSeal
22:30-23:30 - Ideas
23:45-00:45 - Wall Street  

A többi infó a plakáton: