Múlthét szerda óta váltakozó hullámokban önt el a takony. Reménykedtem, hogy mindez csak pár napig fog tartani, de sajnos elhúzódik.
Talán sokat is ugráltam pihenés helyett.
A legrosszabb, hogy kívülről semmi se látszik a sűrűn előkapkodott zsebkendőn kívül, de az állapot mégis förtelmes. Mintha az egész fejem azzal a bizonyos váladékkal lenne tele és gondolkodni is nehéz.
Amikor gyerek voltam ilyenkor mindig kértem anyukámat, hogy igazoljon egy pár napot, mert a teljesítőképességem 10-20% körül mozog. Most nem tud senki ilyet írni, főleg az örökmozgó fiamnak nehéz megmagyarázni, hogy apa most nincs jól.
Sajnos ilyenkor írni se könnyű, pedig egy csomó jó témám van talonban.
Persze, minden elmúlik, ez is, és akkor nyomom tovább teljes gőzzel.
Ha valaki sorstárs, annak jobbulást kívánok, aki megúszta, az meg vigyázzon magára.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.